Révay József - Kőhalmi Béla (szerk.): Hungária irodalmi lexikon (Budapest, 1947)
L - Lányi Viktor - La-Cse - Lapedatu, Ion Al. - Laporte, René - Larbaud, Valéry - Larguler, Léo - Larin-Kyösti - Laroche, Maria-Sophie de - La Rochefoucauld, François
— 310 — La Rochefoucauld költőnemzedékének egyik legeredetibb tehetségű nőtagja, az Irodalom és Tudomány társszerkesztője. Apja L. Ernő zeneszerző, fivére L. Viktor zeneszerző és kritikus. Versei javarészt a Nyugatban jelentek meg. Verseskötetei: Ajándék, Távozó, Napjaim. Férjével, Czóbel Ernővel 1922-ben Moszkvába emigrált, s ott mint az ottani rádió magyar tagozatának munkása, mint költő, műfordító és esztétikus működött. A dolgozók új világa s a kettős hazaszeretet kibékítő szintézise tükrözik lírájában. Műfordításai oroszból s a Szovjetúnió más nyelveiből készültek; szovjet költőket tárgyaló értekezéseket is írt. Legújabb verskötete: Számlálatlan évek. Lányi Viktor, 1889—. Újságíró, zenekritikus, műfordító, költő. Versei a Hét, Nyugat, Uj Idők, stb. folyóiratokban jelentek meg, zenekritikái a Nyugatiban, Magyarországban, Pesti Hírlapban. Félszáznál több operaszöveget fordított (köztük: Wagner: Nibelungok, Parsifal). Fordított C. F. Meyer, Keller, Th. Mann, Flaubert, Balzac, Gide, Maupassant, Pourtalés, Berlioz, Lábé, stb. műveiből. Zenei ismertető könyve: Operakalauz. Szerkesztette a Hungária Zenei Lexikont. Lao-Cse, kínai bölcs, császári levéltáros, vallásbölcselő, költő, Kr. e. 604-ben született. Konfucius kortársa, de ellentétben állott vele. Egyetlen ránkmaradt könyve a Tao Te King (A legfelsőbb lényről és az erényről szóló szent könyv). Magyarra Ágner Lajos fordította (1943). A könyv 81 verset tartalmaz. Ritmikus, színes mondásokkal átszőtt gyűjtemény. Értelme, hogy a lélek és az anyag egysége a Tao, mely a világot teremtette. A könyv első 37 verse metafizikai és hittudományi, a többi szociológiai tartalmú vers. A Tao-Te-King-et magyarra először 1907. Sztojics Iván fordította. Lapedatu, Ion, AL, 1844— 1878. Erdélyi rom. író, a szebeni Albina Carpatilor szerkesztője, az Astra tevékeny tagja, a pesti Familia munkatársa. Laporte, René, 1905—. Fr. író, volt sajtóattasé, a Revue de Paris titkára, az ellenállás egyik résztvevője. A Prix Interallié-vel díjazott regénye: Les Chasses de Novembre (1936). Többi művei: Les Passagers d’Europe (regény); L’An 40 (versek a német megszállás idejéből); Larbaud (sarbó) Valéry, 1880 — fr. költő, regényíró és kritikus. Bejárta egész Európát és Délamerikát. Első regénye Fermina Marquez (Szávai Nándor). Les poésies de A. O. Barnabooth (Dejection et Borborygmes: kozmopolita versek a nemzetközi élet, luxusszállodák, óceánjárók és expresszek színesen kavargó atmoszférájában. A verskötet három részből áll, bevezeti a Le pauvre chemisier c. elbeszélés és főrésze a Journal intim. Itt születik meg A. O. Barnabooth, a milliomos érzékeny, szerény, melegszívű alakja. Beauté, mon beau souci, Amants heureux amants és Mon plus secret conseil, novellák egy kötetben u. n. belső monológ formájában, Joyce mintájára. L. nagy olvasottságának széljegyzetei: Ce vice impuni de la lecture 2 kötete, Domain anglais és Domain frangais. Ismertek még Allen és Jaune bleu blanc c. esszéi. Samuel Butler műveit és Joyce Ulysse-ét fordította. Korunk kitermelte új embertípust szólaltat meg: az érzékeny idegzetű intellektuelt. Hagyományoktól és előítéletektől elszakadva egyedül áll, az ő világa művészi érzékenysége. Éles intelligenciáját túlszárnyalja örökifjú lelke: a magasabbrendű ember életművészetével formálja költői anyaggá élményeit. Erről tanúskodik vallomásszerű új esszékötete: Sous l’Invocation de Saint Járomé (1946). Larguier (largié), Léo 1878—. Francia lírikus. A szimbolista irány követője. Jacques című finom hangú és érzésű verses kötetén kívül, még több kötete jelent meg, melyek közül említésre méltók: Les isolements; Orchestre; Les Heures dédirées. Lariinkyösti, 1873—. Finn költő. A vándorlás idilljeinek, a természet dicséretének, a falusi élet egyszerű örömeinek költője. Sok verse olyan egyszerű és friss, mint a népdalok. Verseken kívül írt elbeszéléseket és színdarabokat is. Csillagok felé című szimbolikus drámáját 1937. mutatta be Nemzeti Színházunk. Laroche (laros), Marie-Sophie de, 1731—1807. Német írónő, La Roche udvari tanácsos neje, Wielandhoz és Goethéhez való kapcsolata révén vált ismertté. Korában regényeivel ismert nevet szerzett, de halála után elfelejtették. Franciára is lefordították Geschichte d. Fräulein v. Sternheim c. regényét. La Rochefoucauld, Francois de, 1613—1680. Moralista író. Atyja Poitou kormányzó hercege. Vidéken nevelkedett, nevelőjétől nem túlságosan mély ismereteket sajátított el. Már 16 éves korában kardot forgatott, rajongott a hadi életért. 1656 óta Párisban a híres irodalmi szalonok mindennapi látogatója volt. Mme de la Fayette és Mme de Sabliére szalonjában írta szellemes, de sokszor áligazságokat tartalmazó, divatos mondásait. Erkölcsi felfogása nemes, rövid mondásaiban egy sötétenlátó embergyűlölő bölcseletét hirdette: az emberi cselekedet rúgója az önzés. Művei: Mémoires; Maximes. (Új magy. fordítása: Benedek Marcell.)