Ismerettár, a magyar nép számára, 8. kötet. Növények - Ptolemaeusok (Pest, 1862)
P - Petilius Cerealis - Pető Gergely - Petőfi Sándor
509 Petilius Cerealis Petőfi 510 vatkozott, és e miatt a megbukott girondistákkal bebörtönöztetett, sikerült egyébiránt fogságából megmenekülnie, azonban félrohadt teste nem sokára egy gabona vetésben találtatott. Petilius Cerealis, Vespasian jeles hadvezére, ki a germán és gall népekkel szövetkezett Claudius Civilis batavok vezére ellen küldetett és a lázadók egy részét, a trevireket, megverte és meghódítá. Civilis ellen egy pár csatát ő is veszíte ugyan, de a batavok mégsem bírtak maisokat a rómaiak ellen hosszasabban fentartani, azért Civilis a 70. évb. békét kötött, melynek következtében a batárok, miként az előtt valának, Róma adómentes szövetségesei maradtak. Pető Gergely, élt a XVII. század első felében. Birunk tőle ily czimű munkát : „Rövid magyar krónika, sok rendű Historiás könyvekből nagy szorgalmatossággal egybe szedegetett és íratott, mely 1826-ig terjed s utóbb Kálnoki és Spangár által bővítve jelent meg. Petőfi(családi néven Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő. Állítólag Szabadszálláson Kis-Kunságban 1823-ban született. A tüzes és makacs ifjoncz lelkéből megutálta az iskolai életet. Selmeczről Pestre szökött, beszegődött a szinházhoz, vidor utczagyermek életet élt s korán harczolt az élettel és önmagával, hogy diadallal emelkedjék belőle. Petőfi 17 éves volt. Atyja, Pestre jött s erővel vitte haza, de Petőfi keveset időzött az atyai háznál, Sopronba küldetvén , hogy iskolába járjon, katonának állott, itt is verseket irt és olvasott, azért tudós katonának gúnyolták , a katonaságra csakhamar reáunt, s miután két évig katonáskodott, s sokat szenvedett , beteg jen és az ezred orvosa elbocsáttatását eszközlé ki. Ekkor 1842-ben Pápára ment, ott egy darabig meglehetős szorgalommal tanult, később színész akart lenni s csakugyan többször szegődött a vándorszinészethez, de mire sem mehetett. 1843- ban Debreczenbe utazott, hol egész telet töltött betegen és szegényen, de sokat olvasott és irt, ekkor tanulta meg tökéletesen a franczia nyelvet. 1844- ben Frankenburg meghívására Pestre jött s írói pályára lépve nem sokára az egész országban hires lett. A hirre kapott ifjú költőt Vahot Imre, a „Pesti Divatlap“ akkori szerkesztője , magához fogadó szerkesztősegédnek. Anyagi állapota némileg biztosíttatván,nagyobbszerű munkássága s kifogyhatlan termékenysége ez időtől kezdődik. 1845- ben már költeményeinek II. füzete is megjelent Pesten, melyek elsejét a „Nemzeti kör“