Ismerettár, a magyar nép számára, 10. kötet. Szász Károly - Zwingli (Pest, 1864)
V - Vatican - Vaudeville - Vaux Péter - Vay Ábrahám - Vay Miklós, vajai
509 Vatican sírboltja fekszik. Még II. Lajos 1524-ben a Batthyányiaknak adományozta. Magánálló hegyen épült várából a németújvári grófok űzték egykoron rablásaikat. — Szentgotthárdi rav.a Rába mellett ; hires azon ütközetről, melyben itt Montecuculi a törököt 1664-ben megverte és nevezetes azon apátsága, mely a ciszterciták részére már 1183-ban alapítatott. — Kis-Czella, Ságh hegye alatt a benezések zárdájával, hol nagy bucsújárások történnek. — Körmend, Vasvár, Muraszombat m városok. — Monyo- s rókerék tav. az Erdődy nemzetség ősi várkastélyával. — Papócz mezőváros hires prépostsággal. Vatican, lásd: Róma IX. köt. 288. h. Vaudeville, franczia dalok egy neme, derült, gyakran satyricus tartalmú népdalok, melyekben vagy egy furcsa napi esemény, a kornak valamely nevetséges szokása szolgáltatja a tárgyat, vagy gyakran egy élő személy megtámadására is vannak intézve. Francziaország legkedveltebb vaudevillestái Seribe és Mellesville. A színművek e nemét, melynek főkelléke, hogy könnyű , tetszetős dallama legyen, pótolják nálunk a népszínművek. Vaux Péter. Lásd: Páld Péter. Vay Ábrahám, gróf, a m. akad. igazgató tagja. Született 1789-ban Alsó-Zsolczán Borsodban. Ennek első alispánja s követe volt az 1825/7-diki országgyűlésen , midőn gróf Széchenyi István után ő az első nyitá meg akadémiánk alapitóinak sorát nyolczezer ezüst forinttal. 1830-ban grófi rangra emeltetvén, előbb Beregmegye főispáni helytartója, majd Mármaros főispánjává von. Meghalt 1855-ben. Az akadémia igazgató tanácsának 1830 óta volt tagja. Vay Miklós (vajai), báró, ő cs. kir. felsége aranykulcsos hive, val. h. titk. tanácsosa, a tiszántúli reformatus superintendentia főgondnoka, a magy. tud. akad. igazgató tagja. Született 1802-ben Zsolczán, Borsod megyében, atyja volt az 1823-ban elhalt Vay Miklós tábornok. Magántanitók felügyelete alatt, s egyes tudományokban Pesten, gondos kiképeztetésben részesült. Törvénytanulói pályája és gyakorlata bevégzése után 1823. Bécsbe utazott ismeretei öregbitése s nyelvek tanulása végett. 1825-ben Zemplénben működött mint aljegyző. 1827. főjegyzővé len s csakhamar reá első alispánná választatott és kamarásnak neveztetett ki. 1830-ban országgyűlési követül ment, s 1831-ben borsodi főispánhelyettes lett. A cholera dühöngése alkalmával áldásdús tevékenysége folytán Borsod, Heves, Nógrád, Gömör s Pestmegyében, mint királyi biztos, nagy érdemeket szerezvén, a