Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 1. Aachen - Elkeresztelés (Budapest, 1931)
B - Baross-Szövetség - Baróti Miklós O. F. M. - Baróti Szabó Dávid S. J. - Barrande Joachim - Barrés Maurice - Barsmegye - Bársony - Bartakovics - Bartal Antal
Baross-Szövetség 158 moly volt, sohasem nevetett. Csodával határos, hogy a lelkipásztorkodás intenzív gyakorlása (heti 3 szentbeszéd, beteggondozás stb.) mellett miként tudott időt találni ennyire kiterjedt tudományos kutatásaira. A. E. Baross-Szövetség, 1919-ben alakult Rausch Aladár kezdeményezésére a kereskedők, iparosok és rokonszakmák anyagi és erkölcsi érdekeinek védelmére. Keresztény nemzeti alapon áll. Baróti Miklós O. F. M., a sebesi klastromban volt a bölcselet lektora. +1680. A szent búcsúról írt (Kassa 1659). Baróti Szabó Dávid S. J., költő, 1739—1819. Új mértékre vett különb verseknek három könyvei című kötetével (1777, Kassa) az óklasszikai irály vonult be irodalmunkba. A ledőlt diófához című allegóriája ma is irodalmunk egyik számottevő alkotása, eszmében, nemzeti érzésben és költői nyelvben értékes költői termék. Barrande Joachim, francia paleontológus. 22 hatalmas foliókötetben írta meg kutatásainak eredményeit, melyekhez foghatót a paleontológia irodalma alig tud felmutatni. Buzgó katolikus volt, aki vallási kötelességeit mindig komolyan vette. Hitének grandiózus művében is többször kifejezést ad. Utolsó kötetében pl. az asztronómiát és paleontológiát „a mi hitünk szempontjából" testvéreknek nevezi, mert „mind az egyik, mind a másik a maguk módja és feladataiknak mértéke szerint a Teremtő hatalmáról és dicsőségéről beszélnek." +1883 Bécsben. Barrés Maurice, francia regényíró. 1862— 1923. Első regényeiben (Culte du moi közös címen) s némely későbbi leíró műveiben is szkeptikus, gőgös individualista, finomkodó, gyakran homályos stílművész. Később szakított önző, dilettáns életmódjával s tevékeny részt vett a politikai életben, világnézete s vele együtt művészete lényegesen kibővült s megtisztult. Erősen konzervatív és tradicionalista szellemben társadalmi, politikai s nacionalista regényeket írt (Les déracinés 1897, magyarul Kitépett sarjak). Les Bastions de l’Est gyüjtő című regényeivel a revanche ügyét szolgálta. Nem volt gyakorló katolikus, de a vallást fontos fajfenntartó, nemzeterősítő, idealizmust terjesztő tényezőnek tartotta s az Egyház és állam szétválasztása után a parlamentben s könyveiben egyaránt védelmébe vette az üldözött papságot és az elhanyagolt templomokat (La grande pitié des églises de France 1914). B. G. Bars megye, Trianon óta teljes egészében cseh-szlovák fennhatóság alatt. Lélekszáma 1910-ben 178.500, kiknek 34,8%-a magyar, 54,8%-a tót anyanyelvű volt. A római katolikusok száma ugyanekkor 153.286-ot tett, tehát a népesség 85,9%-át. Jelenlegi lélekszámát nem lehet megállapítani, mert a vármegye a XVI. nagymegyébe van beosztva. Egyházi tekintetben az esztergomi érsekség (nagyszombati adminisztratura) és a besztercebányai püspökség között oszlik meg, két fiókegyháza pedig a nyitrai püspökséghez tartozik. K. A. Bársony, 1. György (lovasberényi): Szelepcsényi prímás mellett a XVII. század katolikus restaurációjának egyik legnagyobb alakja. *1626 Péterfalva (Nyitram.): Papi pályára lépett, tanulmányait Rómában végezte. 1650 táján vágszerdahelyi plébános, 1653-ban esztergomi kanonok lett, 1663-ban nagyprépost és érseki helynök, majd váradi püspök és szepesi prépost. 1675-ben az egri püspökségre nevezték ki. +1678 Kassa. Mint püspök buzgón tevékenykedett a katolikus vallás érdekében; egymaga közel 7000 protestánst térített vissza az Egyházba. Sokat fáradt tollal is. Veritas toti mundo declarata (1671) című kis művében erős érvekkel állta útját a hitszakadásnak. Működését ellenségei rossz szemmel nézték; egyik útja (1674) alkalmával B.-t bátyjával, Jánossal a felizgatott protestáns tömeg megtámadta, Jánost agyonütötte és B.-t is félholtra verte. Me. A. 2. B. István, író. *1855, +1928 Budapesten. Előbb ügyvédi pályára készült, de csakhamar egészen az irodalomnak élt. Több lapnak volt munkatársa; népszerűséget természeti megfigyelésekben gazdag, színes leírásaival, vadásztörténeteivel és elbeszéléseivel szerzett. A Szent István- Akadémiának, Kisfaludy-Társaságnak, Petőfi-Társaságnak tagja volt. Sz. J. 3. B. János, orvosprofesszor, 1860—1926. A szülészettan nagyhírű elméleti és gyakorlati művelője. A kommün után intranzigens keresztény magatartásával tűnt ki; sokat tett az egyetem és az ifjúság jobb szellemének kialakulásáért. Bartakovics, 1. Béla (kisapponyi), egri érsek, *1791 Felsőelefánton (Nyitra vármegye),1873. A Pázmáneumban tanult, majd IRudnay Sándor udvari papja, 1830-ban nagyszombati kanonok, 1831-ben helynök, 1844-ben rozsnyói püspök, 1850-ben egri érsek. Az 1847—48-i országgyűlésen konzervatív álláspontot foglalt el, a konkordátum tárgyalásakor fölszólalt a magyar Egyház ősi jogaiért. A Káldi-féle magyar Szentírást Iárkányi Bélával átdolgoztatta és kiadta. Igen sokat áldozott egyházi és kulturális célokra (egri jogakadémia és cisztercita gimnázium, Canta Cézár nagy világtörténetének, Szabó István Ilias-fordításának stb. kiadása). Z. Gy. 2. B. József S. J., 1722—63. Latin nyelvű költeményeket és iskolai drámákat írt és adott ki. Bartal Antal, filológus, 1829—1909. Egyetemi magántanár, a tanárképzőintézeti gyakorló gimnázium igazgatója volt. A klaszszikus filológia érdemes tudósa, számos latin író műveinek iskolai célra kiadója, jeles pedagógus. Bartal