Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 2. Ellenállás - Kazula (Budapest, 1931)
I - Isteni Megváltó Leányai, Isteni Szeretet Leányai, Isteni Üdvözítő Leányai, l. Szerzetesrendek - Istenítélet (ordalia) - Istenkáromlás (blasphemia) - Istenkísértés - Istenlátás, l. Mennyország - Isten létének érvei, l. Isten - Isten nevének tiszteletbentartása - Isten nevének tiszteletlen kiejtése, l. Istenkáromlás - Isen országa, l. Mennyek országa - Istenszeretet, l. Isteni erények - Istentagadás, l. Atheizmus - Istentisztelet
Isteni Megváltó Leányai 387 Freytag Antal, az egyetemi hallgatók missziós egyesületének szervezője, Thauren János stb. Az etimológiában 1 Schmidt, Vilmos, Shoppers,Gusinde kimagaslók. Magyarországba a steyliek először 1916-ban jöttek, de végleg csak 1924-ben tudtak letelepedni Budatétényben. Addig a máriakéméndi (Pécs) kegytemplomot gondozták. A magyar missziósnövendékek számának növekedése újabb telepet, a kőszegit, tette szükségessé. Mindkét missziósház alapítója Hanzen Hubert. — Freytag: Arnold Janssen, der Gründer des Steyler Missionswerkes. Thy J. Isteni Megváltó Leányai, Isteni Szeretet Leányai, Isteni Üdvözítő Leányai, 1. Szerzetesrendek. Istenítélet (oldalia), a középkori perbeli bizonyításnak az eskü mellett egyik legfontosabb eszköze, mely abból a babonás hitből fakadt, hogy Isten az ártatlant szükség esetén csodával is megvédi és az igazságot kinyilvánítja. Számos neme volt: Ibajvívás, sorshúzás, tűzpróba (a kezet egy ideig tűzben tartani vagy égő máglyák közt ingben végighaladni), tüzes vaspróba (tüzes vasat csupasz kézzel néhány lépésre vinni vagy tüzes ekevasakon végigmenni; a próba után a kezet, illetve a lábat bekötözték, a köteléket lepecsételték ( ha néhány nap múlva a felbontáskor a seb be volt hegedve, a vádlott felmentetett), forró vízpróba (forró vízből valamely tárgyat kivenni), hideg vízpróba (melynél aki nem merült el, bűnös volt); keresztpróba (a peres felek kiterjesztett karokkal kereszt alá állíttatván, aki karjait hamarabb leeresztő, vesztes lett); hullapróba vagy tetemrehívás (a halott megérintése); Oltáriszentség vagy a szentelt falat (kenyér és sajt) vétele (aki nem tudta lenyelni vagy megtartani, bűnösnek tekintetett). Az I. pogány eredetű intézmény, melyet az Egyház ellenzett ugyan, de a megrögzött társadalmi felfogás és a perbeli bizonyítási rendszer hiányossága miatt kénytelen volt sokáig megtűrni; törekedett azonban lehetőleg keresztény jelleget adni neki, ezért az I.-eket a bajvívás kivételével felügyelete alá vette. Az I.-ek az egyházi hatóság előtt, templomban vagy annak közelében, imák, áldások, exorcizmus mellett történtek; a próbatevőnek böjttel, misehallgatással és áldozással kellett előkészülnie. Gyakori eset volt, hogy a bűnös lelkiismereti félelem miatt nem merte magát az I.-nek alávetni. A pápák már a VII. század óta kimutathatólag tiltották. Nálunk a víz- és főleg a tüzes vaspróbák voltak szokásban. Kálmán király elrendelte, hogy e próbák csak a püspöki és nagyobb préposti székhelyeken, mint Pozsonyban és Nyitrán tartassanak. A Fülöp fermói püspök, pápai követ által 1279-ben tartott budai zsinat a papokat az I.-nél való közreműködéstől eltiltotta, ezzel meg is szűntek, kivéve a bajvívást, mely bizonyos ügyekben a XVI. századig fennmaradt. A Nagyváradon folyt tüzes vaspróbák emléke a XIII. század elejéről a Varadi registrum. D.F. Istenkáromlás (blasphemia), Isten nevének vagy a hozzá közel álló személyeknek és tárgyaknak (pl. szenteknek, szentségeknek) gyalázása. Történhetik szóval vagy viselkedéssel, lehet szándékolt (ördögi) vagy szándékolatlan (indirekt) istengyalázás. Az I. mindkét esetben súlyos bűn, hacsak nem történik minden figyelem nélkül, merő megfontolatlan indulatból. Néha az I. egyúttal eretnekséget tartalmaz (pl. ha valaki Istent igazságtalannak nevezi) vagy pedig átkozódással tetéződik; ez esetekben az I. nemcsak az istentisztelet erényével, hanem a hittel, illetve a szeretettel is ellenkezik. Az I.-tól különbözik az Isten nevének tiszteletlen használata, amely Isten nevének nem gyalázása, hanem csak olyan használata, amely nélkülözi a köteles tiszteletet. Ez magában véve csak bocsánatos bűn az Isten Ilik parancsa ellen. Zs. J. Istenkísértés, olyan beszéd vagy tett, mellyel mintegy kihívjuk Istent, hogy valamely tökéletességét (pl. mindentudását, hatalmát stb.) rendkívüli módon (csodával) nyilatkoztassa meg. Hitetlenségből vagy vakmerő bizakodásból ered. Bűn, ha szándékos, de sokszor enyhíti a tudatlanság s meggondolatlanság. A bűn nagyságát a tiszteletlenség foka dönti el. Istenlátás, 1. Mennyország. Isten létének érvei, 1. Isten. Isten nevének tiszteletben tartása, a tízparancsolat Il-ik parancsának tárgya, mely arra tanít, hogy az Isten iránti tiszteletet az ő nevének megbecsülésével fejezzük ki. I. ellen vétkezik, aki Isten nevét tiszteletlenül ejti ki vagy káromolja, vétkesen esküszik, fogadalmát meg nem tartja. Isten nevének tiszteletlen kiejtése: 1. Istenkáromlás. Isten országa, 1. Mennyek országa. Istenszeretet, 1. Isteni erények. Istentagadás, 1. Atheizmus. Istentisztelet, mint cselekmény: mindaz, amivel Isten iránti hódolatunkat s belső tiszteletünket kifejezésre juttatjuk. Mint erény, azonos avallásossággal (virtus religionis), vagyis azzal a készséggel, melynél fogva Istennek, mint Urunknak s teremtőnknek a kötelező külső-belső tiszteletet megadni hajlandók vagyunk. Nem isteni erény, mert nem Isten maga a közvetlen tárgya, hanem anyagi tárgya az I.-i cselekmények, indítéka pedig az I.-nek erkölcsi helyessége; mégis az erkölcsi erények közt az isteniekhez legközelebb áll s azoknak természetes folyománya. Az I., amellyel Teremtőnknek tartozunk, mindenekelőtt a belső I. tényeit foglalja magában, de a külsőt is szükségképen magával hozza, mint amely a belső érzületnek ter- 25* Istentisztelet