Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 4. Péter - Zype és függelék (Budapest, 1933)
R - Rejtő - Rekeszzománc - Relatio - Relativ - Relativitás - Relativizmus - Religio - "Religio" - Reliquia, l. Ereklyék - Reliquiarium, l. Ereklyetartó - Rembrandt van Rijn - Remény
Rejtő 79 jeles volt, mint hittudós és mint természettudós. A freiburgi karthauzi kolostor perjele, f Erazmusnak, ^[Wimpfelingnek, ^Eeknek meghitt barátja, I. Miksa császár tanácsadója volt. Mathematikai és nyelvészeti művei egyaránt kiváltak. Elsőnek adta ki rendje szabályzatát (1496) és ő állította össze az első német lexikont, Beauvais-i Vince Speculum universale-ja nyomán. Korának tudományos szemléletét 12 vaskos műben foglalta össze. Rejtő, 1. Sándor, id., természettudós (1853—1928). A magyar anyagvizsgálat történetében vált ki; e célra különleges mikroszkópot és szakítógépet szerkesztett. Jelentős mechanikai tételeket állított fel s kiváló szakmunkákat írt. — 2. R. Sándor, ifj., orvos (*1881). Fülspecialista, az Új Sz. János-kórház főorvosa. Nagyobb szakkönyvet is írt (Fülgyógyászat, 1922). Rekeszzománc, az ötvösművészetnek az a fajtája, hol a rajz vonalát követve, a fémlemezre forrasztott választó-fémszálakkal nyert rekeszeket színes zománccal töltik ki. Főleg a bizánci kor alkalmazta. Ilyen R.díszü pl. a magyar szentkorona is. Relatio, viszony, szentháromsági, 1. Szentháromság. Relatív, a. m. viszonylagos. A természettudományokban a testeknek azokat a tulajdonságait nevezzük R.-nak, amelyeknek megállapításánál a testeket nem önmagukban vizsgáljuk, hanem más testekkel hasonlítjuk össze. Pl. a R. sűrűség azt jelenti, hogy a test sűrűsége hányszor akkora, mint az alapul felvett testé, pl. a vízé. Minden R. valamely abszolutumot feltételez; az a divatos szólam, hogy „minden csak relatív", fogalmi ellenmondás. L. Viszony. Relativitás, fizikai, az az elmélet, mely szerint az időnek és térnek nincs abszolút, hanem csak viszonylagos mértéke. A mérték függ a rendszer mozgásától. Ennek az elméletnek terjesztője Einstein (1905 óta), aki felállította a tételt, hogy sem az egyenesvonalú és egyenesen terjedő rendszerben, sem a görbevonalú és gyorsuló mozgásnál semmiféle mechanikai vagy fénytani tüneményekkel a mozgás alanyát meghatározni nem tudjuk. Ebből az elméletből folyik, hogy a mozgó rendszerben a hosszúság, az időtartam kisebb, mint a nyugvóban, míg a mozgó test tömege növekedik a sebességgel. A tömeg és a tehetetlenség szerinte azonos dolgok. A fénysebesség az abszolút legnagyobb sebesség, melynél nagyobb nem is létezhetik. Mindezek oly paradoxonok, hogy joggal kérdezi az ember, mily fizikai tapasztalatból vonta le Einstein ezeket a merész következtetéseket. Az egész Einstein-féle elmélet az ú. n. michelsoni kísérleten alapszik, melynek helyes értelmezését azonban még nem bírjuk. Ettől függ az egész R.-elmélet igazsága. Vannak, akik épp ezen az alapon Einsteint egészen elvetik (így a müncheni Johann Stark, a bécsi Wilhelm, továbbá Zeemann, Rutherford és Lénárd neves fizikusok). Azonban, ha Einstein R.elmélete a fizikában beigazolható is lenne, teljesen helytelen dolog a fizikai R. elméletéből a bölcseleti relativizmusra következtetni, vagy a térnek, időnek, mozgásnak, tömegnek reális értékét kétségbe vonni. Vannak az elméletből folyó oly következtetések, melyek a kipróbált természetbölcselettel ellentétben látszanak állni, ezért némelyek az új rendszert szeretnék a keresztény világnézet ellen kihasználni. Mindnesetre a B.elmélet elsősorban fizikai és csak másodsorban természetbölcseleti probléma. Einstein maga tiltakozott az ellen, hogy fizikai elméletét a bölcseleti relativizmussal cseréljék össze. Mint fizikai elméletről végleges ítéletet mondani róla ma még nem lehetséges. Cs. : Relativizmus, általában az az irány, mely a dolgok értékét nem abszolút szempontokból, hanem más dolgokhoz való vonatkozásukból, változékony zsinórmértékek szerint ítéli meg. Erkölcsi R. pl. az a tan, mely az emberi cselekvések erkölcsi jóságát vagy rosszaságát nem szilárd normák szerint határozza meg, hanem pl. hasznosságukból (pragmatizmus, utilitarizmus). Az intuicionista erkölcsbölcselők (Herbart, Kant) szerint nem tárgyi irányelvek, hanem bizonyos érzések, intuíciók döntik el a cselekvés jóságát. L. J. Religio (latin, valószínűleg a religo, újra összekötők igéből), a. m. 1. s vallás, 2.szerzet. „Religio", nagyhatású egyházi folyóirat, melyet Religio és Nevelés címenSzaniszló Ferenc, a későbbi nagyváradi püspök indított meg 1841-ben Pesten. Kiváló szerkesztői voltak: Somogyi Károly, Danielik János, Zalka János, Palásthy Pál, Dudek János. 1914-ben egyesült a Hittudományi Folyóirattal. A 89-ik évfolyammal Kis János szerkesztő halálakor megszűnt (1930- ban). 7. Gy. Reliquia, 1. Ereklyék. Reliquiarium, 1. Ereklyetartó. Rembrandt van Rijn, hollandi festő (1618 - 69). A világítás és térbeliség festészeti megoldásában a legnagyobbak egyike. Protestáns létére még teljesen a katolikus ábrázoló művészet légkörében mozgott, főleg ó- és újszövetségi, vallásos tárgyú képeket festett: Sámson megfenyegeti apósát, Sámson megvakítása, Ábrahám áldozata, Sámson lakomája, Az irgalmas szamaritánus, Krisztus Pilátus előtt, Krisztus Emmausban, a Szent-család, sz. József álma (utóbbi a budapesti Szépm. Múzeumban). G. I. Remény (spes), a. m. bizodalmas vágyakozás egy jó után, amelynek elérése nehézségekbe ütközik. Lényeges benne a jó utáni vágyakozás, valamint az erős bizodalom, hogy a jót az akadályok ellenére el fogjuk Remény