Közgazdasági Eciklopédia 2. Eagle-Ivernois (Budapest, 1929)
H
729 Herkner —■ Herzen 1912. — A nemzetközi munkásvédelem (M. Külügyi Társ. kiadv. 5.), Bp., 1921. — Új felfogások a hitelelmélet terén (Közg. Szemle, 73. k.), Bp., 1928. Herkner, Heinrich, (1863—), a karlsruhei, zürichi, majd a berlini egyetem tanára, a Verein für Sozialpolitik-ban egyesült szociálpolitikusok (katedraszocialisták) jelenlegi vezére, Schmoller utóda. Főmunkája : Die Arbeiterfrage, Berlin, 1894, 2 k., 8. kiad., 1923. Nevezetesebb munkái: Die Zukunft des Deutsch-Österreicher, Wien, 1893 ; Die Zukunft des Deutschtums in Böhmen, Wien, 1894 ; Deutschland und Deutsch-Österreich, 1919; Der Verein für Sozialpolitik in Vergangenheit, Gegenwart und Zukunft, a Verein f. Sozialpolitik kiadv. 163. k., München u. Leipzig, 1923. Hermann, Friedrich Benedikt Wilhelm, (1795 —1868) a müncheni egyetemen a pénzügytan tanára, a müncheni tudományos akadémia tagja, a mérsékelt védvámos közgazdasági politika híve. Kautz szerint a német közgazdaságtani irodalom aranykora Hermann «Staatswirtschaftliche Untersuchungen» (München, 1832, új kiadás egyéb munkái katalógusával ellátva ugyanott 1870) c. mélyen szántó könyvével kezdődik. Ő «az uralkodó árelméletnek tulajdonképpeni megteremtője». Adam Smith közgazdasági elveit építi tovább. Mint Thünen, Hermann is tisztán látja a munka határtermelékenységének a szerepét az áralakulás- és a jövedelemmegoszlásban. A jövedelem fogalmának szabatosabb megállapítása, ami a jövedelmi adó szempontjából fontos, Hermann érdeme. Irodalom. Roscher, W., Geschichte der Nationalökonomik, München, 1874. — Knies, KPolitische Oekonomie vom geschichtlichen Standpunkte, Braunschweig, 1883. — Kautz, J., Die geschichtliche Entwickelung der National- Oekonomik und ihrer Literatur, Wien, I860., 633—38. I. — Schumpeter, J., Epochen der Dogmen- und Methodengeschichte (Grundriss d. Sozialökonomik, 1. k.), Tübingen, 1924. Herrmann, Emanuel, (1830—1902), osztrák közgazda, a bécsújhelyi katonai akadémián a nemzetgazdaságtan tanára, később miniszteri tanácsos az osztrák kereskedelmi minisztériumban, az osztrák iparművészeti oktatásnak, az úgynevezett tanműhelyeknek szervezője, a levelezőlap feltalálója. Különösen a termelés szervezési elveit kutatta és a munkamegosztáson és munkaegyesítésen kívül más szervező elvekre figyelmeztet. 1882-től a közgazdaság- és pénzügytan, az osztrák kereskedelmi, tenger- és váltójog tanára volt a bécsi műegyetemen. Közgazdasági munkáiból, amelyekben a közgazdasági és technikai fejlődés kölcsönösségét hirdette, nevezetesebbek: Allgemeine Wirtschaftslehre, Graz, 1868 ; Theorie der Versicherung vom Wirtschaftlichen Standpunkte, Graz, 1868; Leitfaden der Wirtschaftslehre, Graz, 1870 ; Miniaturbilder aus dem Gebiete der Wirtschaft, Haller S., 1872; Prinzipien der Wirtschaft, Wien, 1873; Kultur und Natur, Berlin, 1887 ; Volkswirtschaft und Unterricht, Berlin, 1888; Die Familie vom Standpunkte der Gesamtwirtschaft, Berlin, 1889 ; Sein und Werden in Raum und Zeit, Berlin, 1889; Technische Fragen und Probleme in der modernen Volkswirtschaft, Leipzig, 1891; Wirtschaftliche Fragen und Probleme, Leipzig, 1893; Das Geheimnis der Macht, Berlin, 1896. Herrmann Miksa (1868—) műegyetemi tanár, volt kereskedelmi miniszter. Gépészmérnöki oklevelét a bécsi műegyetemen szerezte. Egyideig a resicai vasgyárnak volt gépszerkesztője. 1899-ben a Selmecbányai főiskola tanára lett, 1911-ben a József műegyetemen a gépelemek és emelőgépek tanszékére nevezték ki. Irodalmi működése is elsősorban a vasgyártás és bányászat körében a gépszerkesztés kérdéseire terjeszkedik ki, de még a világháború előtt megkapta a Magyar Mérnök Egylet Hollan-díját azért az értekezéséért, amelyben a földgáz-kérdésben a kormány megbízásából tett amerikai tanulmányútjáról számolt be. Tagja volt mindkét nemzetgyűlésnek és előadója a kereskedelmi tárca költségvetésének és a mérnöki rendtartásról szóló törvényjavaslatnak. 1923-ban elnöke és tiszteletbeli tagja lett a Magyar Mérnök és Építész Egyletnek, ez évben adta ki «Szénellátásunk problémái» c. munkáját. 1924-ben a budapesti mérnöki kamara elnökévé választották s tisztét 1926-ban történt miniszteri kinevezéséig megtartotta. Tagja volt az Országos Közlekedési Bizottságnak és a Középítési Tanácsnak. Hertzka Tivadar, (1845—1924), közgazdasági író. Évekig a Neue Freie Presse közgazdasági rovatát vezette, 1899 óta a Zeitschrift für Staatsund Volkswirtschaft folyóiratot szerkesztette. 1901-től a Magyar Hírlap főszerkesztője volt. Közgazdasági felfogása liberálisan szocialisztikus és optimisztikus. Oppenheimer — saját állítása szerint — liberális szocializmusának elméletét Dühring és Hertzka elméletéből fejlesztette ki (1. Oppenheimer, Der heutige Stand der Theorie des Sozialismus in Deutschland . Die Wirtschaftstheorie der Gegenwart, Wien, 1928, 4. k. 306. 1.). Az 1889-ben megjelent Freiland, ein soziales Zukunftsbild (Leipzig) c. utópisztikus regényében ideális közösséget ír le. Eine Reise nach Freiland c. munkájában (Leipzig, 1893, magyarul Szabadföld, Bp., 1893.) tovább fejtegette elveit, oly hatással, hogy számos «Freilandegyesület» alakult s ezek támogatásával 1894- ben 156 tagból álló expedíció indult Afrikába a Szabadföld megteremtésére, az angol hatóságok azonban megakadályozták az expedíció letelepedését. Herzen, Alexander Ivanovics, (1812—1870), gazdag orosz nagybirtokosnak a fia. A francia júliusi forradalom hatása alatt kezdett szociális elméletekkel foglalkozni. A hegeli filozófia, Saint-Simon, Fourier, Owen hatása alatt állott. Egész vagyonát a forradalmi mozgalmakra áldozta fel. Fanatikus szláv volt, aki a nyugati kultúrától érintetlen Oroszországtól, annak világuralmától várta a társadalmi kérdés megoldását. A társadalmi reformot az individualizmusnak a szocializmussal való összekapcsolása révén — az orosz földközösség mintájára — akarta megoldani. Sokan anarchistának tartják, mert Bakunin törekvéseinek lapjában teret engedett s mert sokat működött vele együtt és anyagilag is erősen támogatta az anarchista mozgalmakat. Munkái oroszul Genfben 10 kötetben jelentek meg (1875—-79). Munkái közül nevezetesebbek : Vom anderen Ufer, Hamburg, 1850, névtelenül: Russlands soziale Zustände, 1854; Der Polarstern : Stimmen aus Russland, London, 1858—60, 9 k. ; Die russische Verschwörung und der Aufstand vom 14. 730