Közhasznu esmeretek tára A' Conversations-Lexicon szerént Magyarországra alkalmaztatva, 1. kötet. A - Baco (Pest, 1831)
A - Adózás
ADÓZÁS megalapítson ; valóban, olly előfogás, melly nem igen könnyűi vala, 'a melly az előtt nyolcz száz esztendővel Hermannak, a német szabadság megalapitójának, életébe került, minekutána életének 36-ik ’s hadi vezérségének 12-ik esztendejét elérte volna. Ha a tized mindenkor országadónak megtartatik, soha el nem zálogosittatik, el nem adatik, el nem ajándékoztatok, el nem idegenittetik vala, ’s arra szorosan ügyeltetik, hogy a’ tized szintolly kevéssé, mint a’ birtokadó, mivel a’ tized szorosan véve nem is egyéb birtokadónál, valamelly község külön sajátjává lehessen, akkor maga ezen adó is elegendő volt volna az ország minden szükségeinek fedezésére. Mert azon nagy kiterjedés mellett, mellyet későbben a’ földmivelés nyert, a’ tized iszonya jövedelmet hozott, ’s minthogy termesztményekben adatott, soha sem szólott alá, mint a’ többi adózások, mellyek pénzben teljesittetnek, ’s épen az ezüstnek alászólása miatt, ha ugyan azon mennyiség mellett maradnak, végre majdnem egészen elenyésznek. De Károlynak gyenge útónjai (successoral) alatt az ő nagy intézetei majdnem egészen tönkre mentek, ’s kiki az ország köz jószágából annyit ragadott magához, a’ mennyit akart ’s ragadhatott. Az ország hivatalai örökösökké lettek. Ezekből fejlődött ki a’ földfelsőség. A’ közönséges had ('Heerbann) elfelejtetett, 's az egész hat elrendelés a’ feudális szerkeztetésben állott. A’ tized , ezen nagy országadó, a’ klastromok, káptalanok , herczegek ’s más számos polgári állapotú szentélyek kezeiben vala, 's ekképen megszűnt közönséges országadó lenni. Egyetlenegy pénzadózás , melly a’ 16-ik század előtt Németországban esmertetett, a’ közönséges pénz (gemeine Pfennig) vala, voltaképen marhaadó. De az 1555 esztendőben minden megváltozott, mivel ebben az ország végzése által közönséges országos ’s kerületi adózások hozattak be. Ennek alapja már elébb az ugy nevezett romai hónapok által vettetett meg. Ezen adózás ekképen származott. Az előbbi időben a’ császárok, minekutána Németországban választattak ’s megkoronáztattak, Romába utaztak, hogy magokat a’ pápa által mint lombardi ’s romai királyok megkoronáztassák. Az ország minden vasaltjai saját feudális hadjaikkal kíséreki a’ császárt. A’ ki elmaradt, annak feuduma odaveszett. Ezen utazás tartása hat hétre határoztatott, ’s ezen idő romai hónapnak neveztetett. Midőn későbben Sigmond császár alatt zsoldos népeket kezdtek tartani, a’ vasat ezen kötelességét pénzzel válthatta meg, egy lovasért 12 ’s egy gyalogért 4 forintot fizetvén. E’ szelént vettetett fel ’s meghatároztatott az ország jegyzőkönyvében, mennyit kelljen mindenik országrendnek egyegy romai utazásért fizetni. Az egész ország fizetett a’ császárnak egy romai hónapra 20,000 gyalogért ’s 4000 lovasért öszvesen 128.000 forintot. Ezen 128.000 forintból álló summa későbben egyéb alkalmatosságokkal is engedtetett az ország fejedelmének, ’s igy származtak azután közönséges országadózások a’ romai hónapok nevezete alatt. Ezeket az országrendek részszerént magok fizették, részszerént alattvalójikkal, a’ néhai országpolgárokkal (nemesekkel ’s szabad földmivelőkkel) fizettették, és a’pénzt a’ négy letevő városok (Frankfurt, Espose, Nürnberg, Augsburg) egyikébe, melly hozzájok legközelebb fekvők, elkűldötték. Ezen adók szedőji Pfennigmeistereknek neveztettek. A’ nagy országban származott kisebb országocskák hasonló módon hajtották be szükségeiket, ’s az országadózások a’ földadózásokkal egyszerre szedettek be. Az ország adójára nézve a’ föld vagy tartomány lakosai részéről nem kellett további megegyezés, mihelyt ez egyszer az ország rendjei részéről megajánlatott, ’s ámbár ezeket az országrendek az előtt egyedül a’magok kamarajószágaiból’s ország fendumaiból fizették, még is az 1513-ik országgyűlésen megengedtetek nektek ez iránt jobbágyaikat is terek alá vetni, mivel adózásaikat már többé saját erszényekből fizetni nem győzték. De a’ föld vagy tartományi adózások megajánlása a’ földbirtokosaitól függött, mellyek iránt ezek a’ földfelsősége által tartományi gyűléseken szólittattak meg. A’tartományi oyürcikk (i. e.) 1555 esztendőben nyertek csak minden német tartományokban állandó ’s