Közhasznu esmeretek tára A' Conversations-Lexicon szerént Magyarországra alkalmaztatva, 1. kötet. A - Baco (Pest, 1831)

E­L­Ő R­E­S­Z­E­I). A’ józan értelmű utazó akármelly vidék természeti jeles­ségét ’s kellemeit soha sem ítéli meg egynéhány ott fényes-­­kedő kertekből , a’ hol mivészi kézzel alkotott hegyek, völgyek, tavak, csatornák, nagy hajjal ’s költséggel ülte­tett külföldi fák és talán meleg ágyban vagy üvegházban ápolgatott ritka idegen növevények találkoznak. Még ke­­vesbbé fogja miveit földnek vélni azon tartományt, a’ melly, bár imitt amott vadon sarjadozó ’s hirtelen serdülő élő fák termesztő tehetségét kimutatják, még is csak puszta földbe vert ékesen faragott karókkal diszeskedik, m­ellyek különös gonddal tartatván , vendégágakkal, álvirágokkal felczifráz­­tatnak, hogy alakos édent képezve ámitsanak. És a’ nemzetiség földjének miveltségét még is több­nyire illy módon szoktuk megítélni. A’ hajdan szépen vi­rágzott és jeles gyümölccsel ragyogó, de már most elavult egész fákat a’ régi romai vagy görög literatura birtokából honi földünkre általkozván , azokat nagy szorgalommal ide ültetjük, itt ápolgatjuk, a’nélkül hogy a’ földet magát mi­­velnők , hanem parlagon hagyván azt, az abból vadon kicsi­rázó ’s frisen halódó eleven nüvevényeket fel sem vesszük, vagy épen hasztalan konkoly gyanánt kiirtjuk. Azonban az elültetett fák nálunk, idegen ég alatt, miveletlen föld­ben , kedvetlen kürnyülállások közt kihalnak, rideg karók­ká, dorongokká válnak, mellyek , bár miilyen gondosan gyámitsok ’s tisztítsuk, még virágot sem hajtanak, sem gyümölcsöt nem hoznak, és igy csak más élő fák helyeit elfoglalják, mellyek honi földünk természetéhez jobban fér­vén ’s eleven erővel bírván,­ gondosan ápolgatva valódi szük­ségeinket napról napra jobban kielégíthetnék.

Next