Közhasznu esmeretek tára A' Conversations-Lexicon szerént Magyarországra alkalmaztatva, 1. kötet. A - Baco (Pest, 1831)
ELŐ RESZEI). A’ józan értelmű utazó akármelly vidék természeti jelességét ’s kellemeit soha sem ítéli meg egynéhány ott fényes-kedő kertekből , a’ hol mivészi kézzel alkotott hegyek, völgyek, tavak, csatornák, nagy hajjal ’s költséggel ültetett külföldi fák és talán meleg ágyban vagy üvegházban ápolgatott ritka idegen növevények találkoznak. Még kevesbbé fogja miveit földnek vélni azon tartományt, a’ melly, bár imitt amott vadon sarjadozó ’s hirtelen serdülő élő fák termesztő tehetségét kimutatják, még is csak puszta földbe vert ékesen faragott karókkal diszeskedik, mellyek különös gonddal tartatván , vendégágakkal, álvirágokkal felczifráztatnak, hogy alakos édent képezve ámitsanak. És a’ nemzetiség földjének miveltségét még is többnyire illy módon szoktuk megítélni. A’ hajdan szépen virágzott és jeles gyümölccsel ragyogó, de már most elavult egész fákat a’ régi romai vagy görög literatura birtokából honi földünkre általkozván , azokat nagy szorgalommal ide ültetjük, itt ápolgatjuk, a’nélkül hogy a’ földet magát mivelnők , hanem parlagon hagyván azt, az abból vadon kicsirázó ’s frisen halódó eleven nüvevényeket fel sem vesszük, vagy épen hasztalan konkoly gyanánt kiirtjuk. Azonban az elültetett fák nálunk, idegen ég alatt, miveletlen földben , kedvetlen kürnyülállások közt kihalnak, rideg karókká, dorongokká válnak, mellyek , bár miilyen gondosan gyámitsok ’s tisztítsuk, még virágot sem hajtanak, sem gyümölcsöt nem hoznak, és igy csak más élő fák helyeit elfoglalják, mellyek honi földünk természetéhez jobban férvén ’s eleven erővel bírván, gondosan ápolgatva valódi szükségeinket napról napra jobban kielégíthetnék.