Közhasznu esmeretek tára A' Conversations-Lexicon szerént Magyarországra alkalmaztatva, 1. kötet. A - Baco (Pest, 1831)

A - Ábrázolás

ÁBRÁZOLÁS. 15 nél fogva való közlés által , a’ ki az érzék által nem tídja magát köz­­leni, nem mondhatja ki a’ szellemet. Mi fontos tehát az ábrázolás! Az által éri el vagy bukja el a’ mivész a’ maga ezédját. De őrizkedni kell azt a’csupa mechanicus bánással, a’ kidolgozással felcserélni, melly csak esz­köze az ábrázolásnak, a’ mellyben a’ szellem minden pontokban a’ mun­kát a’ szellem ideájának alája veti. Egy érzéki kép szemlélhető valami a’ szellemnek egy meghatározott ideáját fejezze ki, és egy ezen ideához illő érzelmi állapotot hozzon elő. Ez a'' kívánat. Ha már ezt szorosan megfon­toljuk, úgy találjuk, hogy szemlélhetőség és objectivitás, idealitás és to­talitás azok a­ feltételek, mellyek alatt lehet egyedül ezt véghez vinni, és hogy az áltatás (illusio) bizonyos mivészségekben közvetetlen követke­zése ennek. Midőn az objectivitas (tárgyasság) minden ábrázolásnak első feltételévé tétetik, szembe tűnik, hogy tulajdonképen csak a’ képző mi­­vészségek azok, ’s ezek közt ismét kivált a’ plastica, a’ mellyek ábrá­zolhatnak, azaz, valamit mint való, ’s tért betöltő tárgyat az elfogad­­hatékony érzékek elejébe állíthatnak; mert ezen mivészségek hoznak elő alakokat tulajdon értelemben. Ezt a’ legérzékibb megjelenítést egyik sem érheti el a’ többi mivészségek közül. Mindazáltal azoknak sem kell ’s nem lehet az érzéki megjelenítés nélkül szűkölködniek, sőt némelly ujabb mittheol­isták még plasticai (tiszta objectiv) ábrázolást is tulajdonítanak azoknak. Hogy lehet ez másként hanem ha áltatás által? Nem olly álta­tás ugyan, mintha valami hamisat igaznak, vagy­ valami igazat hamisnak tartanánk, hanem olly, melly által a’ mi előterjesztéseink való dolgoknak látszanak előttünk, melly’ által valami bennünk lévőt kívülünk lévő gya­­nán­t tekintünk, és azon képeket, a’ melly’eket magunk teremtünk, érzékek által észrevétetni hisszük. „Vannak 44 mond Klopstock, „való dolgok, és előterjesztések, melly­eket mi azok felől csinálunk. Némelly dolgok fe­lől való előterjesztések olly elevenekké lehetnek, hogy­ azok jelenvalók­nak ’s szinte magoknak a’ dolgoknak látszanak előttünk. Ezen előterjesz­téseket én csaknem való dolgoknak nevezem. A’ ki igen boldog vagy’ igen boldogtalan, és a’ mellett eleven, az fogja tudni, hogy neki az ő előter­jesztései gy­akran csak nem való dolgokká váltak. A’ mint ez a’ tárgyakat magának ábrázolja, úgy­ ábrázolja azokat a’ költő másoknak. Az ábrázo­lás czélja (hely­esebben : m­unkálatra) áltatás. A’ költő ábrázolása álta­­tóbb mint a’ rajzoló mivészé. Az utóbbinál az érzék választja el a’ dolgot ez pedig az*, a’ mit lát, mivel tovább mulat rajta, szorosabban vizsgálja, mint a’ lélek a’ gondolt tárgyat, és igy’ könny­ebben felfedezheti az ál­tatást.44 Azon figy­elmet érdemlő jegyzet után, hogy’ nem minden tárgyak ábrázolhatok, szól Klopstock az ábrázolás eszközeiről a’ poésisben, ’s e’ következőket számlálja elő, mellyek közzű­l a’ mine­müséghez vagj’fog­lalathoz képest többen vagy’ kevesebben lehetnek eggyü­tt. 1) Azon életnek kimutatása, mellyel a’ tárgy’ bir; 2) szorosan igaz kifejezése az indulat­nak; 3) egyszerűség és erő ; 4) öszveszoritása a’ különfélének; 5) az apró és még is sokat határozó körny­ű­lm­ények kiválasztása; 6) a’ gondolatok elhelyezése, hogy mindenik ott, a’ hol áll, a’legmélyebb benyomást csinálja; 7) belsőség vagy a’ dolog tulajdonképi legbelsőbb mine­müségé­­nek kiemelése ; 8) komolyság. Az ábrázolható tárgyak közt első hely­en állnak azok, a’ mellyek sok cselekvést foglalnak magokban, de a’ csele­kedetek egészen tulajdon­képen is kiábrázoltathatnak. Ezért neveztetnek megkülönböztetve ábrázolóknak azok a’ költésnemek, melly­eknek tárgyai cselekedetek vagy­ történetek. (L. Poesis). Innen önkényt folyik a’ színját­szó mivészségére való különös alkalmaz­tat­ is ; a’ színjátszónak ábrázoló poésist, még pedig a' menny­iben mimicus, a’ képző mivészség alakjában kell megvalósítania. A’ cselekvő személyt, mellyet ő a’ költő drámájá­ból előterjeszt, nem csak előterjeszteni kell neki, azaz, nem csak ugy­ látszani, mintha ő az a’ személy volna, hanem ábrázolni kell, azaz, azt a’ látszást egészen az áltatásig vinni, mintha valósággal azon személyt látnák. (L­ Emlkrábkázol­ás.)

Next