Közhasznu esmeretek tára A' Conversations-Lexicon szerént Magyarországra alkalmaztatva, 1. kötet. A - Baco (Pest, 1831)

A - Adonai - Adonicus vers - Adonis - Adoptianusok

ADONAI ADOPTIANUSOK 51 ra által elkótyavett éltetnek ; de ő Felsége vele született igazságszeretete és kegyessége szerint az elsőség megnyerésében mindenkor az érdemre is szo­kott neminemű­képen tekinteni. 2-or. Nemtelennek adományt nem adhat, mivel a’ nádor ispánj­i adomány nem nemesit. 3-é­ r. Ugyan azon egy személy­nek csak egyszer adhat adományt ’s azt sem többet 32 jobbágytelek­­nél. 4-er. Nagyobb testből 32 jobbágy telket vagy kevesebbet is ez nem szakíthat. 5-ör. OUyan jószágokat, m­elly­eket a’ fiscus valósággal bir, vagy mellyek másnál a’ fiscus jósával ideig óráig vannak, vagy­ melly­eket a’ fiscus kepes lett, nem adhat, hanem csupán ollyanokat, mel­­lyek csak jusképen, nem pedig tettel is háramlottak a’ koronára, akar­­melly­ czim alatt. — Főpapi adomány' (donatio archiepiscopalis, episco­palis, praedialis) az, melly­et némelly főpapok az e’­ekeim régtől fogva rendelt jószágokból adnak, ’s ezen főpapok : az esztergomi érsek ; a’ zá­grábi püspök , ugy’ is mint thopuszkai apát; a’ gy­őri püspök, nagy prépost és káptalan­­, és a’pannonhegyi főapát. Ezen adomány igaz országnemessé­­get nem szül, hanem az adományos általa csak főpapi, pusztai nemessé (i. e.) (nobilis praedialis) leszen. I­ h. Adonai, zsidó nevezete az Istennek. A’ Zsidók, kik babonás vé­lekedésből a’ Jehova nevet­­atarják kimondani, e’ helyett mindenkor Ado­­nait olvasnak. A’ Zab in soknál A­don­ai tökéletlen lélek, melly a’ nap­ban lakik, ’s magát a’ Zsidók által tisztelteté. Anoxicus VERB, V. ADONiciiM. Egy dactylus és egy spondeus r­égi trochaeus teszi, igy­ : _ « « | — . Elénk lejtést, enyelgő fordu­latot kapnak a’ szók általa, de csak rövidebb, kis elpattanó dalt tanácsos belé lebegtetni, hosszú éneket unalmassá tenne sokszorozott egyalakusá­­ga. Jól érzék ezt a’ régi költők is, azért csatják komolyabb menetelő sorhoz elevenitésül ; p. o. a’ sapphoi 3 rend melancholiáját kellemesen édesiti. Újabb öszverakásu versnem közé is csak oda csúsztatja a’vigyázó dalnok, a’ hova kényes érzése bocsáthatja. Du­brentei Gábor: Adonis, My­­rhának saját aty­­ával Cini­assal nemzett fija. (1. Myrr­ha . Erdei Nymphák nevelek a’ gyermeket, ’s az ifjú bájos szépsége hó szerelmet gerjeszte Ad enus keblében. Aggódva kiséré az istenné kedvesét, a’ szenvedelmes vadászt, a’ vadonok magányaiban, ’s figyelmeztető a’ feny­egető veszélyekre. A. nem hajlott szavára, ’s gyöny­érrel öldöklé a' rengeteg vadjait. Egykor halálos sebet ejte az ifjún­égi vad­kan, mai­ljét nyila elhibára. Csak hamar tudtára esett A’enusnak a’ veszély, ’s nem kimélé gyenge lábait a’ rózsabokrok között, mellyek virága akkor Ion vé­rétől pirossá, ’s sietett kedvesének segedelmére; de későn, Adonist halva ta­lálta már a’ pázsiton. A’ vigasztalhatatlan istenné a’ kis korig virágzó kö­körcsinné változtatta a’ kedves halottat, 's arra bírta Jupitert, hogy' A.­­nak változtatva fél évig az Oli­mpusban , félig Persephone országában le­­gy­en szabad mulatnia.­­—­— A n­ o p T i a N u s o K olly­an tévely­gést tanítók, kik azt állították, hogy’ Krisztus, mint Isten, természete szerént Isten fija, de mint ember, csak a’ keresztségbeli újjászületés által adoptáltatott vágy­ fogadtatott Isten fiijává, melly’ által az isteni kegyelem egyéb embereket is fijakká szokott fogadni. Helytelennek tartottak embert tulajdonképen Isten fijának hint. Az adoptianismust Flipandus, toledoi érsek, és Felix, urgeli püspök, kezdették 783 észt. körül Spany­olországban, ’s számos követőket talál­tak mind ott, mind Francziaországban. Nagy Károly­ ezen tevély­gést a’ regensburgi zsinatban kárhozatosnak ítéltette, ’s Felixet a’ püspökségből letétette. Ezen ítélet, minthogy Felix a’ tevély­gésbe, m­elly­ről kétszer is lemondott, ismét visszaesett, 794 Frankfurtban ’s 799 K­oméban és Aachen­ben ollyan hozzáadással megerősittetett, hogy Felix a’ lj­oni püspök vi­­gyázása alatt maradjon holta napjáig. Flipandus halálával vége szakadt ezen pernek, melly nem csak azon mértékletességért, mellyet II. Karoly’ az eretnek iránt bizony­itott, hanem azért is nevezetes, minthogy az Ado­­ptianusok vélekedését a’keresztény egyházban sokszor megújították azok.

Next