Közhasznu esmeretek tára A' Conversations-Lexicon szerént Magyarországra alkalmaztatva, 1. kötet. A - Baco (Pest, 1831)

A - Adózás

ADÓZÁS megalapítson ; valóban, olly előfogás, melly nem igen könnyűi­ vala, 'a melly az előtt nyolcz száz esztendővel Hermannak, a­ német szabadság m­egalapitójának, életébe került, minekutána életének 36-ik ’s hadi vezér­­ségének 12-ik esztendejét elérte volna. Ha a­ tized mindenkor országadó­nak megtartatik, soha el nem zálogosittatik, el nem adatik, el nem aján­dékoztatok, el nem idegenittetik vala, ’s arra szorosan ügyeltetik, hogy a’ tized szintolly kevéssé, mint a’ birtokadó, mivel a’ tized szorosan véve nem is egyéb birtokadónál, valamelly község külön sajátjává lehessen, akkor maga ezen adó is elegendő volt volna az ország minden szükségei­nek fedezésére. Mert azon nagy kiterjedés mellett, mellyet későbben a’ földmivelés nyert, a’ tized iszonya jövedelmet hozott, ’s minthogy ter­­mesztményekben adatott, soha sem szólott alá, mint a’ többi adózások, mellyek pénzben teljesittetnek, ’s épen az ezüstnek alászólása miatt, ha ugyan azon mennyiség mellett maradnak, végre majdnem egészen elenyész­nek. De Károlynak gyenge útónjai (successoral) alatt az ő nagy intéze­tei majdnem egészen tönkre mentek, ’s kiki az ország köz jószágából an­nyit ragadott magához, a’ mennyit akart ’s ragadhatott. Az ország hiva­talai örökösökké lettek. Ezekből fejlődött ki a’ földfelsőség. A’ közönsé­ges had ('Heerbann) elfelejtetett, 's az egész hat elrendelés a’ feudális szerkeztetésben állott. A’ tized , ezen nagy országadó, a’ klastromok, káp­talanok , herczegek ’s más számos polgári állapotú szentélyek kezeiben va­la, 's ekképen megszűnt közönséges országadó lenni. Egyetlenegy pénza­dózás , melly a’ 16-ik század előtt Németországban esmertetett, a’ közön­séges pénz (gemeine Pfennig) vala, voltaképen marhaadó. De az 1555 esztendőben minden megváltozott, mivel ebben az ország végzése által közönséges országos ’s kerületi adózások hozattak be. Ennek alapja már elébb az ugy nevezett romai hónapok által vettetett meg. Ezen adó­zás ekképen származott. Az előbbi időben a’ császárok, minekutána Né­metországban választattak ’s m­egkoronáztattak, Romába utaztak, hogy magokat a’ pápa által mint lombardi ’s romai királyok megkoronáztas­­sák. Az ország minden vasaltjai saját feudális hadjaikkal kíséreki a’ csá­szárt. A’ ki elmaradt, annak feudu­ma odaveszett. Ezen utazás tartása hat hétre határoztatott, ’s ezen idő romai hónapnak neveztetett. Midőn későbben Sigmond császár alatt zsoldos népeket kezdtek tartani, a’ vasat­ ezen kötelességét pénzzel válthatta meg, egy lovasért 12 ’s egy gyalogért 4 forintot fizetvén. E’ szelént vettetett fel ’s meghatároztatott az ország jegyzőkönyvében, mennyit kelljen mindenik országrendnek egyegy romai utazásért fizetni. Az egész ország fizetett a’ császárnak egy romai hónap­ra 20,000 gyalogért ’s 4000 lovasért öszvesen 128.000 forintot. Ezen 128.000 forintból álló summa későbben egyéb alkalmatosságokkal is engedtetett az ország fejedelmének, ’s igy származtak azután közönséges országadó­zások a’ romai hónapok nevezete alatt. Ezeket az országrendek rész­­szerént magok fizették, részszerént alattvalójikkal, a’ néhai országpolgá­rokkal (nemesekkel ’s szabad földmivelőkkel) fizettették, és a’pénzt a’ négy letevő városok (Frankfurt, Espose, Nürnberg, Augsburg) egyikébe, melly hozzájok legközelebb fekvők, elkű­ldötték. Ezen adók szedőji Pfen­­nigmeistereknek neveztettek. A’ nagy országban származott kisebb országocskák hasonló módon hajtották be szükségeiket, ’s az országadózások a’ földadózásokkal egyszerre szedettek be. Az ország adójára nézve a’ föld vagy tartomány lakosai részéről nem kellett további megegyezés, mihelyt ez egyszer az ország rendjei részéről megajánlatott, ’s ámbár ezeket az or­szágrendek az előtt egyedül a’magok kamarajószágaiból’s ország fenduma­­iból fizették, még is az 1513-ik országgyűlésen megengedtetek nektek ez iránt jobbágyaikat is terek alá vetni, mivel adózásaikat már többé saját er­szényekből fizetni nem győzték. De a’ föld vagy tartományi adózások mega­jánlása a’ földbirtokosaitól függött, mellyek iránt ezek a’ földfelsősége által tartományi gyűléseken szólittattak meg. A’tartományi oyürcikk (i. e.) 1555 esztendőben nyertek csak minden német tartományokban állandó ’s

Next