Közhasznu esmeretek tára A' Conversations-Lexicon szerént Magyarországra alkalmaztatva, 3. kötet. Canopus - Delphi (Pest, 1832)
C - Csokonai Vitéz Mihály
456 CSOKONAI VITÉZ szép elme világész, érzékeny szív ’s ingerlékeny inak jutottak. Önszorgalma gazdag philologia- ’s philosophiai esmeretek birtokába juttatá, de elkényeztetve a’ könnyű és fényes siker által épen phantasiája nevelésére és saját mivészete (a’ költés és versírás) stádiumára nem fordított mélyebb figyelmet, mig élete ’s környűlállásai egy részről hiúságát ’s beteges ingerlékenységét mind inkább nevelék, más részről a’ már szokott, köz kedvességet nyert pályán mind folyvást megmaradni kényteték. Prosája naiv , világos , eszes ’s a’ legtulajdonabb értelemben popular (népszerű)de igy irva keveset bírunk tőle, rövid élete inkább költésnek ’s verselésnek volt szánva. Cs. verseiben annyi könnyűség, édesség, sajátság, természetesség, rhythmus és nemzeti hang; költésében annyi kiesség, elevenség, eredetiség, ömlengés, szeszélyvédés gúny, lélek és baj vannak elöntve, mennyi képes volt Cs. - nak a legközösb, legzajosabb tetszést, szertelen magasztalokat ’s számtalan majmolót támasztani. Ezt várni lehete. Cs. olly korban született, midőn a’ szükséges és csudált latán nyelv az oskolán belől és kiiid legnagyobb keletben , Gyöngyösi és Faludi ’s maga a‘ hazai nyelv feledve , elhagyatva, a’ szép és ízlés tudományának magyar oskolákban semmi hite sem lévén, dicsőségnek tartatott, ha valaki egy pár nyéké,gő alexandrin strophát tudott nagy üggyel egybe szerkezteim , volt legyen az bár a’ paraszt gazda szegény , vagy a’ furfangos városi cselédség játszi, badar nyelven, mellynél jobbat, tisztábbat, szebbet már és még akkor Gvadányi ’s Bessenyei sem igen es mertek. ’S most Cs. bámulatos könnyűsége, termékenysége, gazdag, népszerű, rim és mérték becseiben egy iránt dus nyelve ’s költői tagadhatatlan ihlete előáll: mi csuda, ha mindnyájan csudát kiáltának, ha a’nemzet önmagát ’s önnyelvét csudálá, szerette költőjében, ’s ha még azok is, kik a’ régi görög és romai, vagy az újabb külföldi remekek becsletében elfogadva a’ magyar geniustól semmit nem vártak, nem tudtak, a’ köz hevület tapsai által meggyőzetve, végre elhitték, hogy csakugyan van a’ nemzetnek egy költéje: Csokonai! De a’ fen említett ’s Cs.-tól megvonhatatlan szépségek egyetlen vagy legfőbb bélyegei e a’ költésnek és versnek ? Erre állítólag nem fog felelni senki , ki a’ költés és költői dictio körét, nyelvünk, Ízlésünk azoltai haladásait ’s azolta támadt koszorús költőjinket esmeri. Cs. kora ’s individualitása súlyaiból ki nem vetkezhetett. Maga az őt olly makacsul ’s kirekesztve pártolta Debreczen ’s oskolája már rég sejdité kegyenezében a’ sok nemű hilányt ’s ha a’ legújabban Péczely prof. ur által kiadott Lant-ról szabad következtetni, igenis érzi , hogy a’ könnyűség mellett a’ helyesség és szépség , a’ világos és népszerű mellett a’ correct és nemesség, egyszerűség mellett a’ mélység ’s magasság, a’ természet-és characterhit mellett a’tiszta mivészi ideálra törekvés a’ költésben is, mint minden mivészetben, szinte szellőzhetlen tulajdonok. Cs. mindenben’s mindenek felett popularitást keresett, ’s épen ez a’balul vett popularitas volt az, mi más magas körű költeményeit saját hangjok ’s characterekből kivevő. Azt sem kell bőven mutogatni, hogy Cs. gyakran, igen gyakran az ő szép tulajdonival határos hibákba süllyedt, hogy a’ könnyű helyett csin és gondtalant, a' saját helyett meg nem bocsátható anomáliákat (illyen az ,,és'*‘ esik helyett), a’ természetes helyett silány minden napiságot, rhythmus helyett üres rimesengést , nemzeti és népszerű helyett aljast és pórnépit, érzés helyett gyáva érzelgést, naiv helyett csupaszt ’s galádságot ada. Hlyektől legjobbjai ’s talán egy darabja sem egészen mentek. De midőn mind e’ hiba mellett ezt mondja Kölcsey, ki Cs-t másokhoz méré, nem önmagához, classificalta őt nem bírálta. ..Azonban meg kell vallani, hogy épen ezen oldal, melly felől Cs.olly nagyot buka, neki egyszersmind legtöbb fényt szerez. Sentimental darabjainak legszebbjeik mellett hidegen marad a’ szív ; de midőn makacsul tréfál ’s a’ népnek tónusában lép elő, lehetetlen azoo genialis girökdillést benne el nem esmerni, amelly a’ való vocational* bé