Közhasznu esmeretek tára A' Conversations-Lexicon szerént Magyarországra alkalmaztatva, 8. kötet. Mahagoni - Özvegyi jog (Pest, 1833)

M - Mahagoni vagy mahoni - Mahmud II.

MAHMUD (II.) városban 36 óráig tarta meg, gyújtogatás ás rablás közt. A’ lázadók győztek ’s M. hogy életét megmenthesse, kénytelen volt a’ zendülőkhöz követeket küldeni és azok kivonatait feltételellenül elfogadni. Illy iszonyuságok után egy jóra czélzó terv sem volt kivihető, ámbár M. makacsul megmaradt szándéka mellett, a’ Jancsárok mindig kivivők, a’ fenyítéket és rendet behozni akaró parancsnokok és ministerek letételét és kivégeztetését. Hogy tehát magát, az atyja testvére Selim és bátyja vérével fertöztetett trónon megerősítse, a’ mint Pouqueville beszéli, megfojtatá M. IV Mustafa 3 hónapos fiját, és négy viselőszultánnét zsákba varva a’ Bosporusba vettete, így ő csak egyedül maga maradt meg, mint utolsó a’ próféta véréből. Ő vele iszonyat ült a’ trónon, ’s akaratja vérparancs által nyilvánossá magát. Tanácsadó, pénz és majdnem sereg nélkül, folytatnia kelle a’ háborút Oroszország ellen, ’s a’ Serbusokat lecsillapítania. Végre erejének tellyes kimerítése után békét köte divánja Angolország tanácsára ’s Napoleon várakozása ellen (ki ausztriával és poroszországgal egyesülve a’ Kapu integritását fentartandónak mondá Oroszországgal, Bukarestben Máj. 28. 1812 (I. Törökország). Ezen 25 milliónyi ember életén ’s vagyonján határtalanul uralkodónak úgynevezett európai miveltsége, csak felületes. A’ serailban nevekedvén (hol a’ Validó vagy az anya - zultánné a’ bevett szokás szerint fiját soha sem nevezi máskép mint ,,oroszlányom“ ,,tigrisem“) semmi törvényre nem ügyel a’ nagyur, ’s csupán a’ kénytelenségnek enged. Azon iszonyatok, mellyek közt M. thronra lépe, ’s azon veszélyek, mellyek azt szakadatlanná környékezek, indulatját elkeményitették, ’s vele a’ vérparancsokban csak okos állhatatosságot láttatának. Mivel minden ruhán köteles valami mivészséget űzni , azért ő a’ szép írást választá ’s ebben bizonyos ügyességet szerzett. Mivészségére hiú, elhatározá, hogy minden kintscherifet, vagy általa aláíratandó parancsot, valamint napkönyvét is, maga fogja irni. Csak hamar annyira nevekedék nyugvó ágyán a’ papiros - tömeg, hogy egy titkos levéltárnokot kerese. Ezt borbélyjában berber-basában találá , a’ ki se olvasni se irni nem tudott, ’s ugyan azért kétszeresen méltó volt bizodalmára. Ezen kivül nagy kegyelmében állt Khalet-Effendi, egy udvarnok, ki őt bohóskodásaival gyönyörködtetni ’s ez által rajta uralkodni tuda. Berber basa Khaletet, a’ galatai kávéházbeli régi esmeresét, ki eleinte a’ konstantinápolyi mészárszékek elölülőjének írnoka, azután 111 Selim követje volt 1806 Napoleon udvaránál, közelébe vive a’ szultánnak. Most e’ kettő jön középpontja a’ csinyoknak, mellyek a’ serailból egészen a’ tartományokba elágaztak. Khalet a’ nyert ajándékokból nagy gazdagságot gyűjte, ’s csak hamar annyira nevekedék befolyása, hogy a’ zuhant ’s divánját egészen igazgatná. Csak a’ Muftit nem bírhatta arra, hogy őt az Ulemák közé felvegye; mert ezen „nemzetetekből" álló privilégiait feli kezet megveté a’ kedvenczet, mint csak egy májárus fiját, ’s e’ mellett olly’an világfiut, ki bort ivott. Khalet a’ Muftit száműzető. Erre az új mufti ’s Ali az uj nagyvezér, mindent megtevőnek, a’ mit berber-basa és Khalet-effendi kívántak. Khalet azonban nem vállala magára fő kormányhiivatalt, hogy számot adni ne legyen kénytelen, ha a’ mit tanácsol, szerencsétlenül üt ki. Ellenben osztozkodik a’ satrapák zsákmányozásában , kik a’ tartományokat kirablották és a’ díván első tagjait megvesztegeték ; ’s azt mindig meg tudá gátolni, hogy egy panasz sem ért a’ Zoltánhoz. Sőt azt is állítja Pouqueville, hogy még maga a’ Nagyur is osztozkodék kedvenczével a’ bűnös gazdagok pénzbüntetésében. Egyébiránt M. kevély és szilárd tartást mutata a’ keresztyén cabinetek iránt. A’ főváros belsejében hirtelen való törvényszolgáltatás, öszvekapcsoltatva szigorú policziai renddel, mellyről M. midőn néha álruhában az utszákon járkálna, önmaga gondoskodék, megmutatá , hogy ő erővel is ésszel is bir. Azonban a’ nagyok és hatalmasok mindig rabszolgáji és játékai maradtak