Szentmiklóssy Géza (szerk.): A magyar feltámadás lexikona (Budapest, 1930)

G - Geiger Richard - Geiringer Adolf - Gellér Alfréd - Gellért Elemér - Genersich Vilmos dr.

Geiger Richard, m. kir. kormányfőtanácsos. Budapesten született, 1889-ben. Tanulmányai­nak befejezése után a filmszakmában kere­sett elhelyezkedést. 1916-ban a Star Filmgyár rt. vezérigazgatója lett. Működésének ideje alatt számos m­agyar filmet készített, valamint világhírű filmekkel gyarapította a magyar filmpiacot. Az Országos Ma­gyar Filmklub társelnöke. 1927-ben a magyar filmipar felvirágoztatása terén szerzett érde­meiért kormányfőtanácsossá nevezték ki. Geiringer Adolf, aki, mérnök, MÁV fel­ügyelő. Született Malomárka községben, 1875- ben a kir. József Műegyetemen szerezte után tüzérönkéntesi évét szolgálta le. 1901- ben a kir. József Műegyetemen szerezte meg mérnöki diplomáját és ekkor a m. kir. Államépitészeti Hivatalnál Besztercebányán nyert beosztást. 1902-ben került a MÁV kö­telékébe és az aradi üzletvezetőségen kezdte meg tevékenységét. Ezután a nagyszebeni, a püspökladányi és békéscsabai osztálymérnök­ségek voltak állomáshelyei, míg a jászberé­nyi osztálymérnökség vezetőmérnöki teendői­nek ellátására kapott megbízást. 1917-ben a Budapest-józsefvárosi osztálymérnökség ve­zetője lett főmérnöki rangban. 1919-ben ne­vezték ki felügyelővé. Építkezései közül a je­lentősebbek : Szolnok és Püspökladány kö­zötti nagy forgalmi kitérő, Karcag, Török­­szentmiklós és Hatvan állomásainak kibőví­tése és a Keleti-pályaudvar indulási oldalá­nak a nagyobbszabású átépítése. A Magyar Mérnök és Építész Egylet, valamint több más tudományos és társadalmi egyesület tagja. Gellér Alfréd. Született Nemesperken, 1882- ben. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után katonai szolgálatot teljesített, majd a katonai vívó akadémián szerzett oklevelet 1908-ig ennek az intézet­nek volt segédtanára. Utóbb a Ludovika Akadé­miára helyezték át, ahon­nan 1922-ben a katonai testnevelő tanfolyam taná­rává nevezték ki. Később az OTT vivósport előadó­ja lett. 1925 óta a magyar kir. sportoktatói tanfo­lyam tanára. Számos ver­senyen vett részt és több aranyérmet, vala­mint tiszteletdíjat nyert. 1930-ban ünnepelte 25 éves vívómesteri jubileumát, amidőn a kormányzó a Signum Laudis­szal tüntette ki. Ugyanekkor az összes érdekeltségek, amelyek­nél működött, emléktárgyakkal halmozták el. Több vivóklubnak volt mestere, jelenleg a Tiszti Vivóklub­ gárdája kerül ki keze alól. Sportszakirodalommal is foglalkozik, a tőr­vívásról és Berti László ezredessel közösen az epéevivásról írt könyvet. Gellért Elemér, sebész-főorvos. Született 1880-ban Pécsett. Középiskolai tanulmányait a zirci Cisztercita-rend főgimnáziumában, egyetemi tanulmányait a budapesti tud.­egye­temen végezte, ahol 1904- ben orvosdoktori diplomát nyert. 1904-ben mint se­gédorvos helyettes kato­nai szolgálatot teljesített a XVII. helyőrségi kór­házban, majd a Dollinger­­klinikán volt műtőnöven­­dék és mű­tősebészi okle­velet szerzett. 1906-ban a Szent Rókus-kórház I. sz. sebészeti osztályán báró Herczel pro­fesz­­szornál volt orvosgyakornok, majd segéd- és később alorvos, 1911—1913-ig bírósági szakértő volt a munkásbiztosítási választott bíróságnál. 1913 óta baleseti orvosszakértő a budapesti kéz.­munkáspénztárnál és az or­vosi tanács tagja, 1911—1920-ig a „Gondvi­selés“ a. k. e. kórházának sebészfőorvosa és az ápolónőképzés gyakorlati vezetője volt. A háború tartama alatt előbb mint zászlóalj­­orvos teljesített szolgálatot az orosz fron­ton, majd a budapesti Auguszta barokkór­­ház III. sebészeti osztályának volt orvosfő­nöke és a „Gondviselés“ tiszti hadikórház sebészeti osztályának volt az orvosfőnöke és a „Gondviselés“ kórház sebészeti osz­tályának főorvosa. Érdemei elismeréséül öt ízben nyert háborús kitüntetést. Külföldi tanulmányútjai során megfordult Berlinben, Wienben, Brüsszelben, Amsterdamban, Drez­dában, mindenütt orvosi ismereteit bővítve és intézményeket tanulmányozva. Rengeteg tudományos műve és dolgozata jelent meg a hazai, mint külföldi szaklapokban. Ezen­kívül állandóan tartott és tart szakkörök­ben demonstratív előadásokat, előadója a O. T. I. szociális-orvos továbbképző kurzusá­nak. A budapesti Orvosok Szövetségének tit­kára. 1921-től a Charité poliklinica és kórház sebészfőorvosa. Tagja számos orvosi és tu­dományos egyesületnek. Genersich Vilmos dr., m. kir. e. n. tanácsos. Született 1872-ben, Kolozsváron. Középiskoláit és egyetemi tanulmányait szülővárosában vé­gezte, orvosdoktori diplomáját 1896-ban, a kolozsvári Ferenc József tudományegyetemen nyer­te el. Ugyanezen évben a budapesti közegészségtani intézetben, mint díjtalan gyakornok kezdte meg or­vosi pályáját. Itt műkö­dött 1897-ig, közben meg­szerezte a középiskolai or­vosi és egészségtantanári, majd a tisztiorvosi képe­sítéseket. 1897-től 1899-ig a buda­pesti egye­tem közegészségtani tanszéke mellett mint gyakornok 1899-től 1906-ig pedig mint ta­nársegéd működött, majd 1906-ig a belügy­minisztérium közegészségügyi osztályára

Next