Szentmiklóssy Géza (szerk.): A magyar feltámadás lexikona (Budapest, 1930)
S - Somssich László gróf (saárdi) - Somssich Tihamér gróf (saárdi) - Soóky István dr. (tóthsoóki) - Sós Aladár
méréséül az ezüst és a bronz Signum Laudist a kardokkal, a Vöröskereszt II. oszt. érdemkeresztjét, Károly csapatkereszt, stb. kitüntetéseket nyerte el. Az Egyetemi Szociálpolitikai Intézet vezető főorvosa, a Szövetkezetek Erzsébet Kórházának főorvosa. A bőr- és memibetegségek, valamint a szociálhygiénia témaköréből számos dolgozata jelent meg magyar és német szaklapokban. Tagja a Kir. Orvos Szövetségnek, titkára a Dermatológiai Társaságnak, tagja a Deutsche Dermatologische Gesellschaftnak és számos más kari és tudományos egyesületnek. Somssich László gróf (saárdi), a felsőház tagja. 1874 május 8-án született, Grácban, Stájerországban. Jogakadémiát és gazdasági akadémiát végzett, az előbbit Pozsonyban, az utóbbit Magyaróvárott. Tanulmányainak befejezése óta szászkavári, somogymegyei birtokán gazdálkodik. Egyike az ország legtekintélyesebb agrárius vezetőembereinek s legkiválóbb gazdáinak. Az OMGE és a Magy. Mezőgazdák Szövetkezetének elnöke. A háború alatt a Haditermény Rt. elnöke s 1917 —18-ban az Osztrák-Magyar Bank főtanácsosa volt. Az 1920. évi neuillyi béketárgyalásokon, mint mezőgazdasági főmegbízott vett részt a magyar delegáció munkálataiban. 1914-től 1918-ig tagja volt a régi főrendiháznak. Az utolsó évtizedben agilitásával nagy lendületet adott a gazdatársadalmi mozgalmaknak. Az OMGE-ben elhangzó beszédei kimagasló eseményei a közgazdasági életnek. A genfi világgazdasági konferencián, 1927-ben, Magyarország egyik képviselője volt. Somssich Tihamér gróf (saárdi). Született Kadarkúton, 1877 szeptember 3-án. Édesatyja, gróf Somssich Ödön. Középiskoláit Budapesten, a piarista gimnáziumban végezte. Egyévi önkéntesi évének leszolgálása után a tényleges katonai szolgálatba lépett. A 16. huszárezrednél szolgált. 1901-ben mint főhadnagy lépett ki a katonai szolgálatból. Budapesten a Kereskedelmi Akadémia egyéves tanfolyamát végezte. 1906-ban Szalánta képviselőjévé választotta s ez időben a honvédelmi és földművelésügyi tárcát érintő kérdésekben többször felszólalt. Számos közgazdasági, társadalmi és sportcikke jelent meg a fővárosi és vidéki napilapokban és szaklapokban. A háború kitörésekor mint kapitány, a szerb, olasz és orosz harctereken küzdött, előbb mint század, később mint osztályparancsnok. Több kitüntetésben részesült. 1917-ben Hont megye és Selmec vármegye főispánjává nevezték ki és mint főispán teljesített szolgálatot a Károlyi forradalomig. A konszolidáció kezdetével tevékenységét közgazdasági téren is érvényesítette és számos közgazdasági intézménynél vett tevékeny részt. Soóky István dr. (tóthsoóki): Ősrégi nyitramegyei családból származik. Ráckevén született, 1876-ban. Középiskolai tanulmányait a Markó-utcai főgimnáziumban végezte, majd a budapesti tudományegyetemen előbb államtudományi államvizsgát tett, később a m. kir. Ferenc József tudományegyetemen jogi és államtudományi doktorrá avatták. 1900-ban a kultuszminisztérium számvevőségén kezdte meg állami szolgálatát. 1912-től 1917-ig mint jogvégzett számvevő, a kultusztárca fogalmazói karán dolgozott. 1917-ben az egyetemi közigazgatáshoz osztották be s 1926-ban mint vallásminiszteri számv. főtanácsost, a Ferenc József tudományegyetem gazdasági hivatalának igazgatójává nevezték ki. Már kis gimnazista korában írt politikai tárgyú verseket és elbeszéléseket, amelyek a Budapest című függetlenségi lapban, Kis Újságban, Mátyás Diákban, Herkó Péterben jelentek meg. Egyéb cikkeit a Képes Családi Lapok, az Ifjúsági Lapok, a Félegyházi Híradó, a Szatmári Heti Szemle, Népvezér, Ifjúkor, Ráckeve és Vidéke, Nemzeti Kultúra, Nemzeti Iskola, Új Világ, Pestújhelyi Hirlap, Magyar Hölgyek Világa, Közérdek, Erzsébetfalvai Közlöny, Ellenzéki Újság, Kunszentmárton és Vidéke, Zólyomvármegyei Hirlap, Ellenzéki Hirlap, Ráckevei Járási Hírlap, Somogyi Újság, stb. közölte. A szegedi Új Nemzedék állandó vezércikkírója. Önálló munkái közül nevezetesebbek: a Nyárfalombok, Pusztai nóták, Históriák. A Turul Szövetség szegedi, Werbőczy Bajtársi Egyesület tiszteletbeli domínusza, a Társadalomtudományi Társulat, a Magyar Földrajzi Társaság, a Nemzeti Irodalmi Társaság rendes tagja. Sós Aladár, műépítész. Temesváron született, 1887-ben. Középiskoláit szülővárosában, egyetemi tanulmányait a kir. József Műegyetemen végezte, ahol építészi oklevelet szerzett. Egyidejűleg a Képzőművészeti Főiskola esti tanfolyamán, Ferenczy Károly osztályán gyakorolta az alaprajzot. Építési gyakorlatát toronyi Fellner Sándor, Komor és Jakab, Vidor Emil és Jendrassik Alfréd irodájában szerezte. Ezután a MÁV szegedi üzletvezetőségénél, majd igazgatóságának tervezési osztályában működött, ahonnan a háború után főmérnöki rangban lépett ki, hogy magántervezői foglalkozást kezdjen. Jakab Dezsővel társulva tervezték a Svábhegyi Szanatóriumot, a Budai Szr. Hitközség székházát, számos budapesti és vidéki bérházat, kastélyt, villákat a Rózsadombon, Gellérthegyen, Újvidéken, Békéscsabán, Vágújhelyen, Hernádnémetin, stb. az Angol Park újabb építkezéseit, kapuzatát és gyárépítkezéseket. Komor és Jakab építészekkel együttesen részt vett az Országos Társadalombiztosító Intézet székházának tervezésében és az építkezés vezetésében. A Magyar Mérnök és Építész Egylet nagy pályázatán utazási ösztöndíjat nyert. Belgrád város szabályozási, a szabadkai színház tervpályáza-