Szendrei János - Szentiványi Gyula: Magyar képzőművészek lexikona 1. Abádi - Günther (Budapest, 1915)

A - Adorján - Adrianus - Aebel Sámuel - Aegidius - Agenstein Márton - Aggházy Gyula

Ador j án—Aggházy kozó N. Adonyi Asztalos János czéhmester és N. Pap Asztalos János kezek által.« Lehoczky Tivadar: Bereg megye műemlékei. Arch. Közi. 1878. XII. 93. 1. Adorján, ötvös (Adrianus Aurifaber). Rozsnyói származású volt, s a XVI. század elején szülővárosában mint ötvöslegény dol­gozott. 1521 táján panaszt emelt János mes­ter festő ellen, aki bizonyos orvosi díjakat és sebkezelési költségeket nem akart neki megfizetni. Kevéssel ezután Kassán telepe­dett le, s úgylátszik csakhamar mesterjogot is szerzett. Politikai érzelmeire nézve Ferdi­­nánd-párti volt, amiért 1537-ben Zápolya emberei elfogták és Szegedre vitték, ahol hét esztendeig sínylődött fogságban. 1545-ben ki­szabadult, s ekkor egyenesen Kassára ment. Neve az egykorú feljegyzésekben 1552-ig szerepel. A. házat is szerzett Kassán, amely után elfogatása előtt, 1534-ben, 2 frt adót fizetett. Fogsága alatt vagyonát alighanem neje kezelte, mert visszatértekor a ház még mindig az övé, s 1545-ben is 2 frt adót fize­tett utána. Mihalik József: Kassa v. ötv. tört. Budapest, 1900. 138—9. 1. Adrianus, 1. Adorján. Aebel Sámue 1, érezöntő. A XVIII. szá­zad második felében Losonczon működött. Öntvényei közül ismeretes az ilinyi (Nógrád m.) templom egyik harangja 1772-ből és a divényi (Nógrád m.) rk. templom egyik ha­rangja 1776-ból. Az előbbinek felirata: Fusa per Sámuelem Aebel in Losoncz. A. 1772. Hoc aes campanum fieri curavit possesio Illiny. Gerecze Péter dr.: A műemlékek helyrajzi jegy­zéke és irodalma. Budapest, 1906. 534. és 537. h. Aegidius, 1. Egyed. Agenstein Márton, ötvös. A XVI. szá­zad végén Nagyszebenben élt. Neve az egy­korú forrásokban 1599-ben fordul elő. Lehet, hogy azonos Augustin Márton (1. o.) nagy­szebeni ötvössel. Archiv des Vereines für sieb. Landeskunde. XIV. k. 408. 1. (Die Meister in der Hermannstädter Gold­schmiedzunft von 1595—1605.) — Fabricius Károly: Vázlatok az erdélyi szászok ipari tevékenységéről. Arch. Ért. 1879. 65. 1. Aggházy Gyula, festő; szül. 1850 márcz. 20-án Dombóváron (Tolna megye). Atyja a zenészeti pályára szánta s conservatoriumba íratta, honnan a Nemzeti Színház zenekará­ba került. Ez idő alatt eljárt Ujházy Ferencz­­hez s szorgalmasan másolta az antik mintá­kat. Ujházynál annyit rajzolgatott, hogy végre is a festészet iránt való vonzalom ke­rekedett benne felül, s abbahagyva zenei tanulmányait, 1869-ben Bécsbe sietett, ahol beiratkozott a képzőművészeti akadémiára. 1871-ig volt az akadémia növendéke, s ez idő alatt Engerth, Geiger, Blaas és Wurtzinger voltak mesterei. 1871-ben Münchenbe ment s három éven át Wagner Sándor vezetése alatt tökéletesbítette ismereteit. 1873-ban ugyanitt önállóan kezdett dolgozni, s miután hazaküldött képei elismerésben részesültek, még ez évben állami ösztöndíjat kapott, me­lyet 1876-ig élvezett. 1874-ben súlyosan meg­betegedett, s ezért kénytelen volt hazatérni a bajor fővárosból, az év végén azonban ál­lapota már annyira javult, hogy kimehetett Párisba, hol körülbelül egy évig Munkácsy Mihály tanítványa volt. 1875 nyarán vissza­térve Budapestre, egyideig itt dolgozott, 1876 elején azonban leköltözött Szolnokra, s ott egy egész évet töltött a magyar népélet tanulmányozásában. Első jelentékenyebb műve, a Kártyavető czigányasszony Szolnokon készült s Buda­pesten 1877-ben volt először kiállítva. A kö­vetkező évben Dagasztó menyecske ez. ké­pét igen kedvezően fogadta a kritika. Első nagyobb sikere mégis Kényszer konczert ez. képéhez fűződik, mely télidőben az or­szágúton egy farkas által megtámadott czi­­gány muzsikusokat ábrázol. A czigányok kétségbeesésükben rázendítenek egy nótára, s ezt a kényszer hangversenyt meglepetve hallgatja a velők szemben álló farkas. Ezt a képet 1881-ben a párisi Salon is elfogadta, s ugyanott vevőre is talált. Ugyanez évben Budapesten Tere-fere ez. művével megnyerte a Ráth-féle 100 aranyas díjat. Később (1883) a párisi Salonban is kiállította e képét, me­lyet akkor a képcsarnok egyleti alap kama­taiból a Magyar Nemzeti Múzeum számára vettek meg, s jelenleg a Szépművészeti Mú­zeumban van. 1882-ben Laczikonyhája ö Felsége a király tulajdonába került. 1885-ben két hónapot töltött Olaszország­ban a régi mesterek tanulmányozása czéljá­­ból s ez alkalommal Velenczében, Firenzé­ben és Rómában is megfordult. Az ez évi budapesti országos kiállításon bemutatott mű­vei közül a kiállítási nagy éremmel kitün­tetett Mosónők-et sorolhatjuk jelentékenyebb alkotásai közé. 1886-ban »No ne izéljen!« ez. képét vásárolták meg a király számára. Nagyszámú képei közül kiemelendők még: Kenderáztató (1884); A házasságtörő nő (1884), mellyel Tárkányi Béla apátkanonok 500 frtos egyházfestészeti díját nyerte el; Komoly kérdés (1886), mellyel a párisi Sa­lonban mention honorable-t nyert, továbbá Téli mosás, Adler N. tulajdona, Budapest; Vonós négyes holdvilágnál (1902), ö Felsége a király tulajdona; Gábor arkangyal, oltár­kép az erzsébetvárosi templomban és a La­kodalom, mely az 1908. évi londoni magyar kiállításon volt legelőbb kiállítva, s a mű* vésznek eddig legnagyobb arányú genre­­képe. A Lakodalmat egyébként Londonban ezüstéremmel tüntették ki. A genreképeken s bibliai tárgyú festmé­nyeken kívül számos táj- és arczkép került 7

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék