Szendrei János - Szentiványi Gyula: Magyar képzőművészek lexikona 1. Abádi - Günther (Budapest, 1915)
F - Fahrenschon (Farenshon) Ferencz - Faierfery István - Fairich - Faix - Faix András - Fakerti - Fakits Ernő - Falcone, Falconer - Faldoni Vilmos - Falk János - Falka Sámuel
Fahrenschon—Falka 1908— 9. téli nemzetk. kiáll.: Gyermekfej, gipsz-szobormű. 1909— 10. téli kiáll.: Férfi mellszobor, Steinacker Arthur angol konzul tulajdona. 1911. tavaszi kiáll.: Gyermekfej, szobormű. 1912—13. téli kiáll.: Női fej, Madame Osmin Laporte, franczia konzul felesége. Szobormű. — Női fej. Gróf Wickenburg Stefánia, Fiume kormányzójának édesanyja. Szobormű. Ezredéves orsz. kiállítás. A képzőművészeti osztály képes tárgymutatója. Budapest, 1896. 88. 1. — Radovinszky Anna: A művész felesége. Fadrusz özvegye. Ország Világ, 1903. 896. 1. (arczképpel). —Kiáll. tárgymutatók. — Kövér Ilma: Látogatás Fadrusz János özvegyénél. Ország Világ. 1905. 375. 1. (arczképpel). —• U. az: Magyar Szalon. 1903. 905. 1. (arczképpel). — Magyar Géniusz. 1897. 229. 1. (arczképpel). — Művészet. (Szabó-féle.) 1900. 1073. 1. — Művészet. (Lyka-féle.) 1908. 267. 1. — Nemzeti Szalon Almanach. Budapest, 1912. 164. 1. — Vasárnapi Újság. 1899. 871. 1. Fahrenschon (Farenschon) Ferencz, cseh festő, szül. 1726-ban Komotauban (Csehország), megh. 1796-ban. Olaszországban tanult, s miután beutazta Németországot, Prágában telepedett le, ahol a maga idejében neves arczképfestő volt. Az 1790-es évek legelején Egerben és környékén dolgozott. 1793-ban ő festette a jász-dósai templom falképeit, melyeket 1882-ben Tancsa Lajos egri festő újított meg. Nagler, G. K.: Neues allg. Künstler-Lexicon. München, 1837. IV. 222.I.—■ Szentiványi Gyula: Művészet. 1909. 411, 412. I. — Zupkó Ágoston: Jász-Dósa község történeti leírása. Adatok az egri egyházmegye történelméhez. Eger, 1885. I. 217. 1. Faierfery István (Stefan), ötvös. Krakóban élt a XVII. század végén. Lepszy lengyel műtörténet író magyar származásúnak tartja. Iepszy L.: Magyar ötvösök Lengyelországban. Arch. Ért. 1890. 59. 1. Fairich, laibachi ágyúöntőmester. Az 1552. évi török ostromkor, mint Dobó ágyúmestere, Egerben működött. Békefi Emlékkönyv, Budapest, 1912. 263. 1. Faix, festő. 1807 körül Eperjesen élt. Id. Kollár Gottfried szarvasi könyvkötő és nejének általa festett arczképe a Borsod-Miskolczi Múzeumban van. Balogh Bertalan: A Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum-Egyesület évkönyve. 1905—6. Miskolcz, 1906. 60. 1. Faix András, vándorfestő. 1843-ban Temesvárt tartózkodott és arczképek festésére és javítására, valamint oltár- és zászlóképek stb. készítésére ajánlkozott. Temesvári időzése alatt festette Szent István király megkereszteltetése cz. képét, melyet a katholikus székesegyházban kiállított. Berkesei István dr.: Temesvári művészek. Temesvár, 1910. 96. 1. Fakerti, festő, 1. Baumgarten Miksa. Fakits Ernő, szobrász, szül. 1883 jan. 30-án Budapesten. Az iparművészeti iskola elvégzése után Bécsben tanult. Legjelentékenyebb műve a szepesváraljai branyiszkói honvédemlék, melyet 1903-ban készített. Egy ízben megnyerte a Ferenczy-ösztöndíjat. A Képzőművészeti Társulat kiállításain következő műveivel vett részt: 1901. tavaszi nemzetk. kiáll.: Női képmástanulmány gipsz-mellszobor. 1902—3. téli kiáll.: Tanulmányfej, magyar márványból faragva. 1903. tavaszi nemzetk. kiáll.: Szőke Lajos, a Nemzeti Színház tagjának arczképe, gipszdombormű. 1904. tavaszi kiáll.: Gizuska, gipsz-dombormű. Kiáll. tárgymutatók. — Nemzeti Szalon Almanach, Budapest, 1912. 164. 1. Falcone, Falconer, 1. Falkoner. Falconi Vilmos, porczellánfestő az 1830 —40-es években Pesten. A pesti műegylet 1840. évi kiállításán egy porczellánra festett virágképpel szerepelt. Athenaeum. 1840. II. 31. 1. — Honművész. 1840. 437 1. Falk János, építőmester, ő építette, s alighanem tervezte is az egri minorita atyák templomát, melynek alapkövét 1758-ban tették le. István bácsi naptára. 1864. 102. 1. Falka Sámuel, bikfalvi, rajzoló, rézmetsző és betűmetsző; szül. 1766 máj. 4-én Fogarason, megh. 1826 jan. 20-án Budán. Iskoláit Székely-Udvarhelyen, majd Szebenben végezte s az utóbbi helyen Neuhauser Ferencz festő és rajztanító oktatta a rajzolásban. 1791-ben Teleki Sámuel gróf támogatásával Bécsbe ment, hol előbb Bikfalvi Kóréh Zsigmond festő és író (1. o.) tanácsaival élt. Utóbb Mansfeld műhelyébe akart bejutni, minthogy azonban ez a szándéka nem teljesülhetett. 1792-ben beiratkozott a képzőművészeti akadémiára, hol 1795-ig tanult, s az utóbbi évben a díszítményi rajzból első díjat nyert. Ez idő alatt szabad óráiban a cs. kir. pénzverdében a betűmetszés, egyik előkelő bécsi nyomdában pedig a betűöntés művészetét sajátította el. 1796-ra már több abc-t metszett, s az első könyv, mely az általa készített betűkkel jelent meg, Teleki Sámuel gróf marosvásárhelyi könyvtárának katalógusa volt. E könyv czíme: Bibliothecae Samuelis S. R. J. Com. Teleki de Szék. Pars prima. Viennae. Excud. Fr. Markid. Pulio. Typis per Sam. Falka Bikfalvensem Transilvanum sculptis in Typographeo Baumeister. MDCCXCVI. 8.-r. Betűi általában sikert arattak, s Mansfeld elismerését is megszerezték a művésznek. E sikere után alighanem Teleki közbenjárására az erdélyi kormányszéktől ösztöndíjat kapott, melyet 1798-ig