Szendrei János - Szentiványi Gyula: Magyar képzőművészek lexikona 1. Abádi - Günther (Budapest, 1915)
G - Goigner József - Gojković Mátyás - Gokesch Péter - Goldarbeiter Simon - Goldarbeiter Zsigmond - Goldberger Antal - Goldberger Károly - Goldener (Guldener) Endris
Goigner—Goldener benben, megh. 1815 szept. 16-án Regensburgban. A hivatalnoki pályára lépett s Bécsben az udvarnál kapott szerényebb állást. Közben szorgalmasan képezte magát a festészetben, s mikor atyja meghalt, egészen a művészetnek szentelte életét. 1779-ben Münchenben telepedett le s képeivel csakhamar figyelmet keltett. Utóbb Augsburgba, majd ismét Münchenbe ment, hol azonban szabadkőművességgel vádolták s 1791-ben felsőbbrendeletre kiutasították. Útja ekkor Regensburgba vitte, hol az érsek képzőművészeti akadémiát akart létesíteni és G.-t szemelte ki annak igazgatójául. A tervet azonban elejtették, s a művész csalódásaitól megtörve, 61 éves korában fejezte be életét. Számos gouache és olajképe, valamint rézmetszete ismeretes. G. volt az első, aki Hadik gróf tábornagyot és családját még Bécsben természet után festette, s ugyancsak bécsi tartózkodása alatt készültek Lichnowsky herczeg és Riese tábornagy arczképe is. Münchenben festette Károly Tivadar bajor választófejedelem képmását, melyért a müncheni akadémiától aranyérmet kapott. Itt készültek Schröder színész arczképe, s az a nagy olajfestménye, mely Hamletból a királyné halálának jelenetét ábrázolja. Nevét egész Németországban ismertté tette azzal a 160 rajzzal, amelyekben Bürger: »Lenardo und Blandine« cz. balladájának alakjait különféle szenvedélyes kitöréseikben ábrázolta és amelyeket 1784-ben Augsburgban rézkarézokban adott ki. 1783-ban és 1784-ben »Exercises d’imagination de different caractéres et formes humaines« ezalatt számos magarajzolta műlapot hozott forgalomba. Augsburgi időzése alatt természet után rajzolta VI. Pius pápát s ezt a képet rézbe is edzette. Művei közül kiválnak Gleichen báró arczképe; A megtébolyodott Lear király (olajf.); Jelenetek a bajor népéletből (gouache), mely gyűjtemény Lord Walpole birtokába került; Az erőszak ezalatt két gouache festmény stb. Hagyatékában több ezer vázlat volt. Rézmetszetei közül említésre méltók még: III. Gusztáv svéd király arczképe (1783); Cosciusko; hat jelenet A. C. Kayser: Lektüre für Stunden der Musee cz. művéhez; Donaustaufi tájképek stb. Művészet, 1909. 202. 1. — Nagler, G. K.: Neues allg. Künstler-Lexicon. München, 1837. V. 262—263. 1. — Nagy Iván: Magyarországi képzőművészek. Századok. 1874. 44. 1.— Naményi Lajos: Goez (Gőz) József Ferencz báró. Művészet. 1903. 430. 1.— Schedel Ferencz: A képzőművészetek története Magyarországban. Budapesti Híradó, 1846. I. 372. sz. — Wurzbach: Biographisches Lexikon. Wien, 1859. V. 249—250. 1. Goigner József, festő, szül. 1837-ben Tirolban, megh. 1887-ben Nagybecskereken. Az 50-es évek elején került Nagybecskerekre, s főleg templomok kifestésével foglalkozott. Vasárnapi Újság, 1887. 205. 1. Gojkovic Mátyás (Matija), dalmát építész és kőfaragó. A XV. század elején egy ideig Trauban élt. Emlékét a traui székesegyház javítása alkalmával 1421-ben kötött szerződése őrzi. Ebben a szerződésben, mely egyrészt G., másrészt a traui püspök megbízásából Dragulin Miklós, a székesegyház gondnoka között jött létre. G. kötelezte magát, hogy a falakat és az azokon levő díszítéseket kijavítja, a templomtoronyban két új oszlopot állít fel, végül az összes kereszteket újból elkészíti. Fizetésül 604 velenczei lírát ígértek neki. G. a szerződésben kikötötteket pontosan teljesítette, mert a traui székesegyház 1422-ben újonan átalakítva teljesen elkészült. A templomtornyon a kőráccsal ellátott csúcsíves ablakok a mór stílusra emlékeztetnek. A torony ekkor a feléig oszlopokkal volt díszítve. Ezeknek egyikén a következő csúcsíves stílű felírás látható: M. MATEVS MAGISTER.............ANNO D. MCCCCXXII MENSIS APRILIS D. XXIII. Hogy G. a templomtorony díszítését miért nem fejezte be teljesen, nem tudjuk, alkalmasint pénz hiánya, avagy a mester halála az oka. A templom 170 évig befejezetlenül állott, míg végül 1592-ben Bokanic Trifun (1. o.) mester az abbanmaradt munkát újból felvette és 1598-ban be is fejezte. Kukuljevic-Sakcinski, Ivan: Slovnik umjetnikah jugoslavenskih. Zagreb, 1858—1860. 105. 1. Gokesch Péter, ötvöslegény. 1641—1645- ig Seybiiger Mihály (1. o.) brassói mesternél tanulta az ötvösséget. Gyárfás Tihamér: A brassói ötv. tört. Brassó, 1912. 50. 1. Goldarbeiter Simon, másképpenek, ötvös. A XVII. század elején Brassóban működött, s ugyanott 1629-ben halt meg. Gárfás Tihamér: Régi brassói ötvösök. Erdélyi Múzeum. 1908. 386. 1.— U. az: A brassói ötv. tört. Brassó, 1912. 101. 1. — Resch, Adolf: Die Kronstädter Gold- und Silberarbeiter. Korrespondenzblatt. 1884. 20. 1. Goldarbeiter Zsigmond, késmárki származású ötvöslegény. 1686-ban Brassóban dolgozott. Gyárfás Tihamér: A brassói ötv. tört. Brassó, 1912. 61. 1. Goldberger Antal, ötvös. Körmöczbányán született és apródéveit ugyanitt töltötte. Később mint mester szülővárosában telepedett meg, ahol még 1732-ben is élt. Illéssy János dr.: Magyarországi ötvösök 1732- ben. Arch. Ért. 1904. 393. 1. Goldberger Károly, ötvös. A XVIII. század utolsó negyedében Gyöngyösön működött. Mihalik József: Kassa v. ötv. tört. Budapest, 1900. 310. 1. Goldener (Güldener) Endris, 1. András, aranyozó.