Szendrei János - Szentiványi Gyula: Magyar képzőművészek lexikona 1. Abádi - Günther (Budapest, 1915)
A - Aradi (Landshut) Zsigmond
tér haza, hogy a további képeken templomokat alapítson s országos tanácskozásokon gondoskodjék népéről. A mártonhelyi templom falképei kettős érdekkel bírnak, mert míg azok mesterében A.-t ismerjük fel, másrészt az egyik feliratból megtudjuk, hogy a templomot is ő építette. Az érdekes felirat a rövidítések megfejtésével a következő: Item Anno M.CCC. L. XXXX.II. Edificata fallista ecclesia videlicet tempore plebani Erasmis per manus Joannis Aquile de Rakespurga oriundi. A templom tehát 1392-ben, Erasmus plébános idejében A. kezei által épült. Ez a felirat örökítette meg azt az adatot, hogy a művész regedei származású. Egyébként a mártonhelyi templom falképei, (különösen pedig szent Márton halála). legsikerültebb alkotásai. Janisch szerint a művész 1405-ben szülőföldjén, Regedén munkálkodott. A tótlaki templom falfestményeivel, melyeket a múlt század 60-as éveiben a többivel együtt Rómer Flóris fedezett fel s tulajdonított A.-nak, újabban Gróh István tanár foglalkozott behatóbban, s arra az eredményre jutott, hogy azok nem A.-tól erednek. A művész a falfestésen kívül képtábla festéssel is foglalkozott, s egy ilyen művét a bécsi császári udvari múzeumban őrzik. Ez jobboldalt a szent Családot, balról pedig a kis szent Jánost írni tanító szent Erzsébetet ábrázolja. E képet sokáig Zeitblomnak, majd Schauffeleinnek tulajdonították, a vas-és zalamegyei falképek felfedezése óta azonban A. művének tartják. Albuma: A magyar festőművészet —. A Pesti Napló előfizetőinek készült kiadás. (Budapest, 1905.) 57. 1. — Alkotmány. 1904 okt. 26. (A tótlaki katholikus templom középkori falképei.) ■— Arch. Ért. 1873. 299. 1. —■ 1874- 131 — 1875- 37. k — 1876. 119. 1. — 1878. 318. 1. — Beöthy Zsolt: A művészetek története. II. k. Középkor. Budapest, 1907. 585. 1. (arczképpel). — U. az: A magy. írod.i tört. Budapest, 1906. I. 96. 1. ■— Berényi László: A hazai művészet érdekében. Ország Világ. 1880. 114. 1. •— Boncz Ödön: A kún és magyar viselet az utolsó Árpádok és az Anjouk alatt. Arch. Ért. 1887. 205. 1. (képpel). — Czobor Béla dr.: Századok. 1878. 435. 1.—■ 17. az: Egy Árpádkori diptychon. Arch. Ért. 1890. 336. 1. — Divald Kornél: Művészettörténeti korrajzok. Budapest, 1900. I. 207. 1. — U. az: Magyarország középkori szárnyas oltárai. Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye. 1908. 120. 1. — Éber László: Arch. Ért. 1906. 161. 1. — Egressy Gábor: Színházi Látcső. 1863. 172- h — Egyházművészeti Lap. 1881. 97. 1. (képpel). —■ Engerth: Katalog der Wiener Gal. III. 20. — Ernst Lajos: A magyar történeti festészet. Budapest, 1910. 12. 1. —• Figyelő, 1875. 13. sz. (A magyar festészet történetéből.) — Gerecze Péter dr.: A műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma. Budapest, 1906. 982, 996, 998. h. — Gróh István: Szent László és a cserhalmi ütközet középkori képírásunkban. Vas. Ujs. 1910. 546. 1. (képekkel). — György Aladár: Festészetünk az Anjouk korában. Koszorú. 1879. 321. 1. — Hampel József: Arch. Ért. 1887. 118. 1. (képpel). —• Henszlmann Imre dr.: Fata Morgana. 1864. 123. 1. — U. az: Pécsnek középkori régiségei. Pest, 1869. I. 96. 1. — U. az: Honi műemlékeink hiv. oszt. Arch. Ért. 1885. XVII. 1. —Ipolyi Arnold: Magyar műtört. tanulmányai. Budapest, 1873. — U. az: A beszterczebányai egyh. műeml. tört. és helyreállítása. Budapest, 1878. 77. 1. — U. az: A magyar műtört. emlékek tanulmánya. A Magyar Történelmi Társulat vidéki kirándulása. Budapest, 1878. 49. 1. — Kincses Kalendárium. Budapest, 1914. 372. 1. (arczképpel). — L. V.: Vasm. Rég. Egyl. 1875. évi jelentése. 121. 1. ■— Magyarország és a Nagyvilág. 1882. 122. 1. ■—■ Mihalik József: Magyarország vidéki műkincsei. Magyar Műkincsek. 1901. III. 32. 1. — Nagy Géza: Hadtört, eml. az ezredéves kiáll. Arch. Ért. 1897. 54—55. 1. (arczképpel). ■—• Nyári Albert báró: A művészek czímere. Arch. Ért. 1879. 361. 1. — Oesterreichische Revue. 1867. ■— Ország Világ. 1895. 620. 1. (Falfestmény a veleméri templomban.) — Osztrák-magyar monarchia írásban és képben. Magyarország IV. k. Budapest, 1896. 138. 1. —■ Pallas Lexikon: XVII. k. 74. 1. (arczképpel). — Pasteiner Gyula: A művészetek története a legrégibb időktől napjainkig. Budapest, 1885. 482. 1. — Pekár Gyula: 1. A magyar festőművészet albuma. — Rómer Flóris: Vas. Ujs. 1863. 36, 37, 44 és 47. számai. — U. az: Régi falképek Magyarországon. Budapest, 1874. 13—57. 1. (Számos képpel, köztük több színes kőnyomattal és A. arczképével.) — U. az: Mittheil, der k. k. Centralkomission. Wien, 1874. — Szendrei János dr.: A magyar viselet tört. fest. Budapest, 1905. 35. 1. (képpel). — Sziklay J. és Borovszky S.: Magyarország vármegyéi és városai. Vas vármegye. Budapest, 1898. 65, 105, 113, 281. 1. — Telepy Károly: Színházi Látcső. 1863. 190. szám. — A falképek másolatai a Műemlékek Orsz. Bizottságának rajztárában, Budapesten. Aradi (Landshut) Zsigmond, szobrász, szül. 1839-ben Aradon. Tanulmányait az 1860-as években Gasser János híres bécsi szobrász műtermében végezte, majd Milanóba ment, ahol Tantardini tanítványa lett. A Képzőművészeti Társulat kiállításain 1865- ben lépett fel legelőbb Búsongó Róma cz. szobrával, mellyel nagy sikert aratott. Ezt a művét, mely egy térdelő helyzetben lévő, fejét mellére hajtó szomorú nőt ábrázol, a lapok fametszetű képei és bőséges leírásai alapján csakhamar az egész ország ismerte. A kis arányú, de komoly tehetségre valló szobrot utóbb fehér márványba faragták s az 1849 febr. 8-iki híres aradi utczai harczban elesett honvédek emlékére 1873-ban Aradon állították fel. Az erkölcsi sikeren kívül némi anyagi előnyt is szerzett e művével, amenynyiben a kultusz-kormány 1869-ben 400, 1870- ben pedig 500 frtos állami ösztöndíjban részesítette. 1874-ben Chorin Áron aradi rabbi fehér márvány szobrával (Szépművészeti Múzeum, Budapest) aratott újabb elismerést, 1875-ben pedig a Képzőművészeti Társulat tárlatán kiállított branyiszkói honvédemlék mintáját dicsérték a lapok. Az elismerés azonban nem járt a művész megélhetését biztosító megrendelésekkel, s így A. visszatért Olaszországba, honnan csak nagyritkán látogatott haza. Az 1880-as évek elejétől kezdve a lapok is alig emlékeztek meg róla s így a már