Magyar Lexikon 5. Bunsen-Danhauser (Budapest, 1880)

C - Chasles Mihály - Chasles, Vict. Eupémion Philaréte - Chasmodia - Chasse - Chassé - Chassé, David Henry

Charles bátrabb előharczosa és a későbbi forrada­lompárt megalapítója Ice. 1851-ben Was­hingtonban a szenátus tagjául, 1855-ben és 1857 ben Ohió állam kormányzójául vá­lasztatott. 1861. márcz. 4-én Lincoln a pénzügyministeri tárczával bízta meg, de e téren különösen az által, hogy idő­szerűtlen államkölcsönt kötött és a pa­­pirértékeket mód felett szaporitá, népsze­rűtlenné vált és sikert nem aratott, minél­­fogva 1864-ben beadta lemondását. Ez­után az Egyesült Államok legfőbb ítélő­­­székének birájává neveztetett ki. Ezen állásában meghalt 1873. máj. 7-én. Chasles (ejtsd: Sál) Mihály, neveze­tes franczia mennyiségtudós, szül. 1793. nov. 15-én, Epernonban, Eure-et-Loire de­­partementban; 1841-ben a géptan tanára lett a párisi politechnikai intézeten, 1851- ben az akadémia rendes tagjává válasz­tatott. C. számos kutatása által nagy ér­demeket szerzett s az u. n. újabb mér­tan megalapítója; a csillagászatnak is nagy szolgálatot tett azzal, hogy a régi tudósításokat a csillaghullásról s a tűz­gömbökről kritikai vizsgálódásnak vetette alá. Nagy feltűnést s heves ellenmondást keltettek Paskalnak általa újabb időben közétett állítólagos iratai, melyek ennek vindikálták a nehézkedési törvény felta­lálását. Azonban C. végre is kénytelen volt magát egy szédelgő által megcsala­tottnak nyilvánítani. Művei: „Apercu his­­torique sur l’origine et le développement des méthodes en géometrie“ (Páris 1837); „Traité de géometrie supérieure“ (u. o. 1852); „Traité des sections coniques“ (u. o. 1865); „Rapport sur les progrés de la géometrie“ (u. o. 1871). Chasles (ejtsd: Sál), Vict. Euphé­­m­ion Philaréte, franczia iró, szül. 1798. okt. 8-án Mainvilliersben Chartres mellett; fiatal korában nyomdász volt, mesterével együtt mint állítólagos forra­dalmár elfogatott; szabadonbocsáttatása után Angliába ment, hol az angol irodal­mat tanulmányozta; 1837-ben pedig az idegen nyelveknek s irodalmaknak tanára lett a Collège de France-on; meghalt 1873. júl. 20-án Velenczében. Művei: „Discours sur la vie et les ouvrages de Jacques Aug. de Thou“ (1824); „Tab­leaux des progrés de la litt. frang. depuis le comencement du 16. siecle“ (1828, pá­lyamű); Etudes sur la révolution d’Ang­­leterre“ (Páris 1844—47, 2 rész); „Etu­des sur l'antiquité“ (1847); „Etudes de­­ littérature comparée“ (1847—54, 11 köt.),­­ stb.; ezenkívül regények, beszélyek, úti­rajzok stb., melyek részben a „Caractéres“-­­ ben (1827) s „Paysages“-ban (1833) van­­­­nak összegyűjtve. Hagyományai közül megjelent az uj népek szocziális lélek­tana (Páris 1875), mely sokat mondó czi­­­­mének kevéssé felel ugyan meg, de kel­lemes olvasmánytárgyat nyújt „Memoires“­­jai 1876—77-ben jelentek meg (3 köt.). Ch­asmodia (gör.), ásitás,különösen foly­tonos ásitás. Chasse (francz., ejtsd: sássz), vadá­szat. Ch­assé (ejtsd: sasszé), tánczlépés, mely­nél az egyik láb hátrafelé sikamlik, a másik pedig utána huzatik. A contretáncz­­ban igen sok a c.­lépés. Chassé (ejtsd: Sásszé), David Henry, báró, németalföldi tábornok, az antwerpeni fellegvár védője 1832-ben, szül. Thielben 1765. márcz. 18-án. 1775 ben mint had­apród hollandi hadiszolgálatba lépett, 1781 ben hadnagygyá, 1787-ben kapitány­­nyá neveztetett ki; a hollandi forrada­lom elnyomatása után franczia szolgá­latba lépett és 1793-ban alezredessé lé­pett elő. 1795-ben a hollandi szolgálatba visszatérvén, 1796-ban Daendels vezér­lete alatt részt vett a németek elleni­­ hadjáratban, különösen kitüntető magát Würzburg ostromlásánál. 1803-ban ezre­dessé, 1806-ban vezérőrnagggyá létetett. Még jobban tű­nt ki a spanyol háború­ban, hol a bajonett-támadások iránti elő­szeretete miatt bajonett-tábornoknak ne­vezték el. 1809-ben Bonaparte Lajos bá­rói rangra emelte. 1813-ban a szövetsé­gesek első hadjárata alatt hadosztály­tábornokká lépett elő és 1814. febr. 27-én Bar-sud-Aube mellett vitézül ellen­állt egy erős porosz hadosztálynak. Még ugyanazon évben mint altábornagy né­metalföldi hadiszolgálatba lépett és részt vett a Waterloo melletti ütközetben. A második párisi béke után C. a 4. nagy katonaparancsnokság élén állott Antwer­penben. A belga forradalom alatt 1822. decz.-ben az antwerpeni fellegvár megvé­dése által lett híressé, minélfogva gya­logsági tábornokká neveztetett ki. A ■247Chassé

Next