Magyar Lexikon 5. Bunsen-Danhauser (Budapest, 1880)
C - Csokonya - Csóla - Csolnok - Csolnokossy - Csoma - Csoma (kőrösi) Sándor
Csokonya kor“, „Diétái Magyar Musa“ (1706); a „Haza templomának örömnapja“ (1798); „A szépség ereje a bajnoki szivén“ (alkalmi költ. 1800); „A tavasz“ (Kleist németje után, 1802); „Amaryllis“ (1803); „Óda a pillangóhoz“ (1803); „Dorottya“ (1804); „Halotti versek“ (1804); „Lilla“ (dalok 3 könyvben 1805); „Ódák“ (II. könyv 1805); „Alkalmatosságra irt versek“ (1805); „Anakreoni dalok“ (1803). Összes munkáit először kiadta Toldi Ferencz 1844-ben. Csokonya, mezőváros Somogymegyének nagyatádi járásában, 1596 magyar lakossal; sertés-, barom- s juhtenyésztés. Csóla, óind birodalom Dekhan keleti tengerpartján a Cavery torkolatánál. Cs. K. u. 5. században keletkezett dráma vallású gyarmatosok bevándorlása által; fővárosa volt: Kantsipuram, most: Konjevaram. Csolnok, falu Esztergom megyének esztergomi járásában, 1103 német s tót lakossal és hires kőszénbányával. Csolnokosy, ősrégi erdélyi nemes család, melynek elődei rokonai voltak Hunyadi Jánosnak. Miután t. i. Morsinay Erzsébet, Hunyadi János édes anyja ez utóbbival áldott állapotba jött, egy Vojk Buti nevű emberhez ment férjhez, annak halála után egy Járiszló nevű oláhnak lett neje, mely utóbbitól Dán, Vojk, Péter és János fiai lettek. Ezeknek Hunyadi vitézségükért Csolnokos nevű falut adományozott, mely után a Járiszló név helyett felvették a Cs. nevet. E család ivadékai mai napig is bírják e falut. Csorna, falu Somogy megyének Igali járásában, 545 magyar lakossal. Csorna (Körösi) Sándor, hírneves keleti utazó, szül. Erdélyben, Kőrösön a székely-orbai székben (mások szerint Egerpatakon Sepsiszékben), születése évét bizonyosan nem tudják, többen 1797-re teszik. Tanult Enyeden; 1815-ben Göttingába ment, hol két évig főkép nyelv- és történeti tanulmányokkal foglalkozott, készülvén ázsiai útjára, hogy nemzete régi hazáját fölfedezze. 1819-ben Oláhországon és Rumélián át indult keletfelé, különösen Kenderessy kormányszéki tanácsos által segíttetvén útjában. Alexandriába, majd Palesztinába, onnan Aleppón, Bagdadon keresztül, többnyire gyalog, 1820. okt.-ben Teheránba ért. 1821- ben elhagyta Teheránt és örménynek öltözve, Messid és Korasszánba ment. Perzsián, Afganisztánon s az Induson át nyugati Tibetországba nyomult, hol 9 évet töltött a tibeti nyelv és irodalom tanulásával. Azt hitte, hogy nemcsak a magyar nép legrégibb lakhelyére, melyet ekkor már a Himalayán túl, a kínai Tatárország belsejében képzelt, hanem az őstörténelemre is felvilágosítást nyerene. Útjában a teheráni angol főkonzul és egy Moorcroft nevű angol utazó segítette. Kalkuttába visszatérvén, ott tibet nyelvtanát és szótárát adta ki 1834-ben, valamint dolgozott a bengáli és londoni ázsiai társaságok folyóirataiban is s értékes műveket közölt a tibet nyelv, történet és vallásról. Cs. nemcsak mint magyar, de a világ legnevezetesebb utazói közt első rangú helyet foglal el, Magyarországon segélyt is gyűjtöttek utazására, hanem az angolok sokkal pazarabbul gondoskodtak róla, hogysem a hazai segélyre szorult volna, azért 200 darab aranyat a magyar akadémia tőkéje gyarapítására adott és munkáiból 25 hazai könyvtárnak küldött példányokat. Az akadémia 1833-ban választotta tagjának. 1842-ben indult második útjára Kelet- Tibetbe. Hosszú, fáradalmas kutatásainak végczélját akkor vélte elérhetni, ha a jugarok országát fölfedezi. Ez országot pedig Kína nyugati határain, Lassától éjszakkeletre vélte és itt gondolta megtalálni a népet, melyet addig hasztalanul keresett. Az a hite volt ugyanis, hogy az arab, perzsa és török könyvekben említett középázsiai nemzet, sok tekintetben hasonlít ahoz, mely keletről Magyarországba jött. E középázsiai nép az említett nyelveken logur, ugur, vugur vagy vugarnak neveztetik és a jugarok országát képezi. Ez útja közben vassa felé megbetegedett, s minthogy lázát nem akarta orvosoltatni, 1842. ápr. 11-én Darjechingben fejezte be küzdelmes életpályáját. Dr. Campbell angol orvostanár tartotta felette a végtiszteletet s a bengál-ázsiai társaság állíttatott neki emlékkövet angol felírással. A mily bámulatos kutatásainak összege, oly bámulatos életmódja. Cs. tea és rizszsel élt, 35* 547 Csorna