Magyar Lexikon 15. Sopornya - Vezér (Budapest, 1884)
T - Taszár - Tát - Tata - Tataháza - Tatai András - Tatai Ferencz
Taszár „ Jeruzsálem“, mely szerzőjének örök hírnevet szerzett, s melyet még ifjú korában megkezdett. 1586-ban a tébolydából kiszabadulván, beteg testben megtört lélekkel sorra járta Olaszország nagyobb városait üdülést és megpihenést keresve. Cintio Aldobrandini bíbornok kieszközlé a pápánál, hogy a költő a capitoliumban megkoronáztassék; az ünnepélynek 1595. ápr. 25. kellett volna megtörténnie, de betegsége megakadályozta, hogy Rómában megjelenjék s meghalt ugyanazon napon San Onofrio zárdában. Életrajzok: Manso, Serassi, Cechi és Milmantól. Taszár, falu 1) Barsm. kis tapolcsányi jár., 826 tó, lak.; u. p. Aranyos-Marót. 2) Somogyin, kaposvári jár., 801 magyar lak.; u. p. Báté. Tát, falu Esztergomul, esztergomi jár.; kőszénbánya, 820 német és magyar lak.; u. p. Nyerges-Újfalu. Tata, mezőváros Komáromul, tatai jár., kegyes tanitórendü és kapuczinus szerzetházak, róm. kath. gymnázium, „Tata-Tóváros“ czimü hírlap, könyvnyomda és könyvkereskedés; kaszinó, dalárda, polgári kör, tata- és tóvárosi segély egyletek, ipartársulatok, takarékpénztár; 6507 magyar és német lak.; vasút, táviró és postaállomás. Erdők közt fekvő, hajdan erős várának, melyben Mátyás király sokat időzött, ma csak romjai láthatók. Tataháza, falu Bácsm. I. felső jár., 1698 magyar lak., postaállomás. Tatai András, ref. tanár, neves tan-ügyi iró, szül. 1803. nov., 24. Hegyköz- Sz.-Miklóson (Biharm.) az Érmelléken, hol atyja, András ref. lelkész volt. Iskoláit Debreczenben végezte, hol 17 éves korában ünnepélyes alkalmakra irt latin költeményeit kinyomatta a tanári kar. 24 éves korában mint nyilv. rendes tanár működött a debreczeni kollégiumban, hol saját szorgalmából elsajátította a német, franczia és olasz nyelvet. Ezután Péchy Imre főgondnok pártfogása folytán, hogy magát tanári pályájára teljesen kiképezze, félévet Pesten és Bécsben töltött, onnan pedig a németországi egyetemekre ment, Jenában s főleg Göttingában képezte magát. Hazatérvén egy évig mint segédlelkész működött s ekkor az újonnan felállított kecskeméti főiskolába nyert meghivást rendes tanárul s 1831. tavaszán kezdette meg működését. Azóta szakadatlanul megmaradt ez intézetnél, bár Szoboszlai debreczeni superintendens három izben hivta őt a debreczeni kollégiumhoz. Tanári elfoglaltatása mellett részt vett az egyházkerületi és iskolai ügyek fejlődésének minden mozzanatában. A főiskolában majdnem minden tantárgyat tanított s latin, görög nyelvtant, számtani és természettudományi tankönyvveket adott ki; emellett hires egyházi szónok is volt. A pesti prot. theologiai intézet megnyitásának 2—3. éveiben itt mint az egyházi és szent-történelem, az exegetica és dogmatica theologiai tanára működött s kiadta Kurz „Szent-Történelmé“-nek átdolgozott fordítását; két év múlva azonban visszatért Kecskemétre s 1858. ősz óta ismét ott tanított, még pedig a jogakadémián is, melynek 1867-ben igazgatójául választatott. Munkái közül kiemelendők: Tiszta mathesis kezdete (Pest 1835); Számtudomány (u. o. 1835); Terjedtség-tudomány és háromszög-mérés (u. o. 1835); Elemi mértan I. rész számtan (Kecskemét 1842.; 2. kiad. 1852); Elemi mértan II. rész Tértan (Pest 1844, 2. kiad. 1856); Elemi mértan III. rész Háromszög és kupszelettan (u. o. 1844; 2. kiad. 1854); Kis természettan (Kecskemét 1846—48) ; Deák grammatika (Pest 2. kötet); Görög nyelvtan. (Pest 1. kötet) Kiadta egyszersmind Lalande logarithrausait 1 10,000-ig magyarul (Kecskemét 1842). Meghalt 1873-ban április 2- án. Tatai Ferencz, prot. theologus és egyházi iró, szül. 1698. Theologiai tanulmányainak befejeztével szoboszlai, majd debreczeni lelkész lett s 1753-ban a tiszántúli egyházkerület superintendensévé választatott. Híres egyházi szónok volt, irodalmi téren pedig több franczia és német mű átültetése által szerzett érdemeket. Ilyenek: A szoiás épületes és idvességes olvasására tanácsadás (Debreczenben 1751); Kathekismusi házikincs Stehelin Kr. után (Koloszvár 1752); Kegyelem szövetségének titkaiba való bevezetés (Debreczen 1754); Egy hétre való elmélkedések és könyörgések az urvacsorájához való készülettel egyben (u. o. 1758); Az igaz kegyesség kezdete és előmenetele (u. o. 1761). Megh. 1767. BOO Patai