Magyar Lexikon 16. Vezére-Zsuzsok (Budapest, 1885)

V - Vidovics Ágoston - Vidra - Vidra - Vidrafű - Vidrány - Vidrátszeg - Vidtánc - Vidua - Viechtah - Viehoff Henrik - Vien Jósef Mária - Vienne - Vienne - Viennet Jean Pons Guillaume

Vidra 1833. Jelenleg hosszu-pályi-i plébános, je­les iró, s országgyűlési képviselő. Vidovics Ágoston, nyelvészeti iró, szül. 1794. Dunapentelén; iskoláit Sz.­­Fehérváron és Győrött végezvén Vesz­prémben az egyházi rendbe lépett. A theo­­logiai tanfolyam végeztével 1814. felszen­teltetett s 14 évi káplánkodás után a ko­­vácsii plébániát nyerte. V. nagy ellen­sége volt a nyelvujitásnak s „A Neolog“ ez. alatt alapos magyar nyelvészet tan­könyvet bocsátott közre. Vidra, a menyétfélék családjába tar­tozó emlős állat. 1. Lutri alatt. Vidra, falu 1) Aradm­. nagyhalmágyi jár., 638 oláh lak.; u. p. Nagy-Halmágy. 2) A­l­s­ó-V., falu Torda-Aranyosm. topán­­falvai jár, 2489 oláh lak.; u. p. Topán­falva. 3) Felső-V., falu ugyanott 2758 oláh lak.; u. p. Topánfalva, Vidrafű, növény,­]. Menyanthes alatt. Vidrány, falu Zemplénin, homonnai jár., 395 ruthén lak., vasút és táviró ál­lomás; u. p. Mező-Laborcz. Vidrátszeg, falu Kis-Küküllőm, rad­­nóti jár., 525 oláh lakossal; u. p. Nyá­­rádtő. Vidtáncz, 1. Vidatáncz alatt.­­Vidua (lat.), özvegy. V­i­d­u­a 1 i­s, öz­vegyi, özvegyre vonatkozó; vidvitás, özvegység, özvegyi állapot. V­i­d­u­a­­­i­­tium, özvegy jog. Viecktah, járási város a bajorországi­­alsó-bajor kormánykerületben, a fekete Regen mellett, 1716 lak. Viehoff Henrik, német irodalom­­történész és paedagogus; szül. 1809. ápril 28. Büttgenben, 1879 ig a trieri reális­kola igazgatója volt; különösen neveze­tesek Goethére és Schillerre vonatkozó munkálatai és a „német nemzeti irodalom kézikönyve“ (14-ik kiad. 3. köt. 1878.) czimű munkája által. Vien Jóséf Mária, franczia festő; szül. 1716. junius 18. Montpellierben, 1744-ben Rómába ment, 1750-től Paris­ban egy festő iskolát vezetett, 1755-ben igazgatója lett a római franczia akadémi­ának, 1789-ben pedig a király első fes­tője lett. I. Napóleon senatorrá és biro­dalmi gróffá nevezte ki; megh. 1809. márczius 27. Parisban. Vienne (a régieknél Vigenna), folyó nyugati Francziaországban , ered Corrèze departementban a millevache i fensikén, nyugati majd északi irányban át­foly Felső- Vienne,Charente, Vienne és Indre-et-Loire departement-okon s körülbelöl 372 km folyás után, melyből 72 km hajózható, Candes mellett Tours és Saumur közt baloldalról a Loireba szakad; fontosabb mellékfolyói jobbról: Mauilde, Thaurion és Creuse; baloldalról: Clain, Briance és Vende. Utána van elnevezve két depar­­tement; u. m. Vienne dep, 6970 km 2 területen 330,916 lakossal s Poitiers fő­várossal és Fels­ő-V­i­e­n­n­e dep. (Haute-Vienne), 5517 km 2 területen 336,061 lakossal s Limoges fővárossal. Vienne, város Isére francziaországi departementban, a Rhône jobboldalán, mely itt a Gerát felveszi, mely felett egy függőhíd vezet keresztül; vasútja a lyon­­marseillei; van 25,502 lakosa, szép góth temploma s számos római régisége, melyek közt különösen kitűnnek Augusztusnak egy elég jó karban fenmaradt korinthusi temploma, egy 18 m magas négyszögletű pyramis, két vízvezeték, egy amphithe­­atrum s a fórum egyik porticusának maradványai. E helyütt feküdt a régi Vienna város, transalpini Galliában a Rhodanus mellett; már az allobragoknak fővárosa s Hannibal idejében, midőn ez a Rhonén keresztül Itáliába tört, igen virágzó város volt. Claudius alatt a Gallia narbonensis praefectusainak székhelye volt, Diokletian alatt „Gallia viennensis“ fővá­rosa lett; a frankok 534-ben hódították meg. Itt több egyházi zsinatot tartottak ; ezek közül nevezetesebb a 1312 ik, mely­ben V. Clemens pápa a templomosrendet feloszlatta. Viennet Jean Pons Guillaume, franczia költő, szül. 1777. nov. 18. Bézi­­ersben. 1796-ban a tengeri tüzérségbe lépett, később a szárazföldi hadseregbe s 1813-ban kitüntetéssel harczolt Német­országban, míg Lipcsénél fogságba került. A restauráczió után szabadon bocsáttatván, 1816-ban a franczia törzskarba lépett, de 1827-ben a maró gúnynyal irt „Epitre aux Chiffonniers“ miatt elbocsáttatott. Még az évben a kamarába választották s itt sokat tett a júliusi forradalom elő­készítésére. 1831-ben az akadémia tag­jává választatott. Lajos­ Fülöp előtt nagy kegyben állott; 1839-ben pairré lett imegh. 22 Viennet

Next