A magyar nyelv értelmező szótára 3. H-Kh (Budapest, 1960)
H - házmegbízott - házmester - házmesterné - háznagy - háznép - házorom - házőrző - házparancsnok - házrész - házsor - házszabály
házmegbízott 191 közegek által történő, minden részletre kiterjedő megvizsgálása a bűntényre vonatkozó adatok, bizonyítékok megszerzése céljából. ~t rendel el, foganatosít, tart, végez. □ Két pandúr maradt vele; azok ott várják be a főbírót, aki házkutatást jön tartani. M. K. Békés és harcos könyveim fölött . . . lidércként imbolyog a házkutatás riadalma. Rab. házkutatási házmegbízvása (új) (Budapesten és nagyobb vidéki városokban 1953-ig) az egy házban lakók (kis házak esetében több ház lakói) által megválasztott lakótárs, aki a lakók érdekeit képviselte, valamint a házon (házcsoporton) belül a politikai szervező munkát végezte. házmegbízotti, házmester fn 1. (szoc .) Házfelügyelő. □ Csöngetett valaki, és a házmester kaput nyitott.. Lekapta a kalapját, . . . üdvözölte a házmestert, a vicét. Gell. 2. (biz) Három dl borból és két dl szódavízből V. ásványvízből álló, kimért ital. Ö i -'■lakás, házmesteri; házmesterkedik ; házmesterség; házmesterné f -t, -je [e] (szoce) 1. A házmester felesége. □ Szegény házmesterné, most is a kapu alatt jajgat; lerohantakban agyongázolták [az ifjak] .. . kappanát. V ÖH. Az öreg az udvarba lép . . . a házmesternél keresi, megtalálja .... A kapusné egy pillanatig szemléli őt. Pét. 2. A házmester (1) teendőivel megbízott asszony. A ~ csendre inti a folyosón zajongó gyermekeket. A ~től megtudakolta az elköltözött új címét. A házmesterné . . . reggelente seprő s lapáttal végigjárt hatalmas szemektől elrejtettebb szögein. ” A. háznagy f. (Egyesületekben, társulatokban) az a tag, akit a helyiségek kezelésével és az ezzel kapcs. teendőkkel, ált. a belső rend fenntartásával bíztak meg. " A komornyik hozzálépett, és levelet nyújtott át neki, amelyben a háznagy . . . arra kérte, hogy a választmány döntéséig szüntesse be látogatásait. H u. 2. (szoc .) (A régi országgyűlésen) mindkét ház tagjai közül külön-külön választott tisztviselő, aki a ház helyiségeire, berendezésére felügyelt, segítségére volt az elnöknek a rend fenntartásában, és adminisztratív teendőket is végzett. A ~ bemutatta az új képviselőt. □ Az összes helyiségekben . . . falragaszok hirdetik a háznagy bölcseségét, újságíró ellenes tendenciáját. Mt K. 3. (Tört) (A középkorban) a király udvartartásának, seregének és egész gazdaságának vezetője; később főbíró is a király mellett (maior domus). háznagya. ház nép fn ( nép) 1. Egy családhoz tartozó személyek, családtagok összessége. Egész ~ével. □ Néma kegyelettel függenek a szaván Mind az egész háznép, de kivált a leány. Ab. Tanyát épített... és egész háznépével dolgozott látástól vakulásig. MÓRA 2. (rég) A házhoz tartozó cselédség, ill. ebből vki. □ A megijedt háznép alig ösmert szótlan urára. V . R. 3. (rlk) Amely ház lakóinak összessége. Az egész ~ összecsődült a hír hallatára. házsorom [z-o] fn 1. (ritk) A nem lapos háztető legfelső hosszanti része, éle; a ház gerince (3). 2. (Ép) A nyeregtető két végét lezáró, rendez, háromszög alakú fal. orom. házőrző [г-o] mn és fn 1. mn Olyan (kutya, ritk. személy), amelyre, akire a ház őrzése van bízva. ~ eb, kutya; ~ gyerek. □ Mintha mindenki meghalt volna a házban, s az éjjeli óraütést legfeljebb a házőrző eb olvassa a pitvarban. Krúdy II. m 1. Olyan személy, aki egyedül marad otthon, hogy a ház ne maradjon felügyelet nélkül. Otthon hagyták ~nek. □ Bocsáss meg bátya, én nem mehetek. Én házőrzőnek itthona maradok. Vör. Kénytelen valék házőrzőnek maradni. Vas 2. (ritk) Házőrző kutya. Megsimogatta a derékot. házőrzői. házparancsnok fn (szoce) (A második világháború alatt nagyobb városokban) a lakóházak légoltalmi ügyeiben felelősséggel intézkedő, erre kiképzett személy. házparancsnoki házparancsnokság, házrész fn 1. (rtk) A háznak mint építménynek vmely része. Felépítette a romos ~t. A kész ~íde már beköltöztek a lakók. 2. A háznak mint tulajdonjogi egységnek egy része. Eladta ~él. Fél ~t örökölt. házrészes. házsor [sz-s v. ss. z-s] m Egymás mellé épített házak sora. A falu szélső ~a. □ Épül gyár, malom, egetverő kémények, új és büszke házsorok. A R L. II a. Vmely utcában álló, az utcát (két oldalról) alkotó házak sora. A József utcai ~ok. Ha egy kétlovas kocsi végigzörög a két házsor között, az utat súroló nyolc pata akkora porfelhőt ver föl, hogy negyedóra eltelik, amíg az leülepszik. Nagy házsoros, házsorú, házszabály [zsz] m (rendsz. tbsz-ban) (Pol, szoce) amely országgyűlés, parlament, nemzetgyűlés házának (8a), házainak belső szerveze- házszabály