A magyar nyelv értelmező szótára 5. Mo-S (Budapest, 1961)
M (folytatás) - mutatványos - mutatványszám - mutogat - mutyi - mutyizik - muzeális - muzeológus - múzeum
mutatván vonzómúzeum 2.(amely nagyobb szellemi alkotásból, hosszabb írásműből v. kötetre való versgyűjteményből) egy-egy mutatóul, szemelvényként közölt kisebb részlet, egy-egy darab. □ Kegyes engedelmeddel, Jókai mutatványt közöl [művedből], . . . legközelebb. Pét. Ide teszünk mutatványul. . . egy igénytelen rövid versecskét. Ah. 3. (ritk) (Eladásra szánt cikkből) megtekintésre, kipróbálásra küldött minta. A cég ~t küldött az árukból. 0: 1. ~ív; ~lap; ~példány; 2. artista~; bűvészkártyatorna—; mutatványos mn és fn I. mn Olyan (alkalmi építmény), amelyben látványos műsorszámokkal, mutatványokkal (1) szórakoztatják a közönséget. ~ bódé, sátor. A vásárosok a ~ bódé körül tolonganak. II. mnt. -ok,a Mutatványaival (1) a közönséget szórakoztató személy. Vásári mutatványszám mn (időszaki sajtótermékből) előfizetésszerzés céljával megtekintésre, mintául küldött példány. Kérjen —ot. —ot szívesen küld a kiadó. mutatványszámi. mutogat ige -tam, -ott. . . ásson. ts Azzal van elfoglalva, ill. az a szokása, hogy (egy v. több személyt, állatot, dolgot) ismételten v. egymás után megmutat (vkinek). —ja újszülött gyermekét. Ezt a levelet ugyan nem fogja ~ni! Képeket Sebeit ~ja. □ Ott mutogatják Tihanyban I. Endre király szemfedőjének rongyait. Eöth. Báthory úr kinyitotta a szekrényeket. Mutogatta az asszony fehérneműit, melyek kimosva, mintegy érintetlenül álltak ott. Ко. 2. ts Sokszor v. feltűnően, gyak. a jó ízléssel, ill. az illendőséggel mit sem törődve látni enged vmit, vkit. □ [A leány] néha nevetett is, de csak úgy félszájjal, hogy a foga ne látszassák, mert a fogat nem illik mutogatni. Mr K. Szégyenlem magam minden áldott este trikóban mutogatni. Kludy 3. ts (ritk) (Eladó lányt) ismételten társaságba, szórakozóhelyekre visz. □ A leány tizennyolc éves . . . kezdik mutogatni. Gárd. 4. t Mutatóujjával, kezével v. vmely hosszúkás tárggyal ismételten mutat vhova, vkire, vmire. — Ujjall nak rá. Kézzellábbal —ott, hogy figyelmeztessen a veszélyre. Viselkedjél rendesen, ne mutogass jobbrabalra! □ A legkisebb árva Mutogat örömmel A szép új ruhára. Az. Igyekezett ki-ki halkabban beszélni s nem mutogatni a Névtelen Vár felé. JÓK. Ikát'»; be'**; fel'»; félre*»; hátra'»; ide'» ; ki'» ; le'» ; meg*»; oda'» ; rá*» ; túl'» ; végig'»; vissza'»; mutogatás; mutogatható; mutogató ; mutogatott. mut.vi mn (biz) Közös üzletben, ill. kártyajátékban a szükséges befektetésnek az egyik félre eső része, a hozzájárulás összege, '»t ad, kér. □ Mutyit akarnak adni a biztos üzlethez. Ни. N a. ~ba(n): a) egymás közt bizalmas egyetértésben megosztva, megfelezve vmit, költséget közösen fedezve; felesbe(n), közösbe(n). ~ba(n) csinálnak, esznek, fogyasztanak, vesznek vmit; ~ba(n) játszanak; b) (ritk) bizalmas megegyezés alapján, egymás közt, négyszemközt; csendben, feltűnés nélkül; titokban, alattomban, lopva ; suttyomban , zugban, suba alatt, mutyizik in ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon mutyiz (rendsz. tbsz-ban) (biz) Ált. vkivel mutyiba(n), felesben csinál vmit; vkivel társul vmire, vminek az elvégzésére, a várható eredményben való (egyenlő) osztozás feltételével. 1. A költséget vkivel megfelezve v. arányosan elosztva, közösen vesz, rendel, fogyaszt vmit. Vacsorázzunk a vendéglőben, majd junk. 2. (Kártyajátékban) vmelyik játékossal társulva, vele együtt, közösen viseli a kockázatot. mutyizás ; mutyizgat; mutyizó. muzeális [u-ё v. ú-ё] mn (vál) Múzeumba való, a múzeumi gyűjtés szempontjából értékes. ~ darab, lelet; — értékű. Ig a. (tréf, gúny) Elavult, ócska. ~ író, könyv; (ritk, gúny) — szépség: bájait vesztett, megöregedett nő. muzeológus [u-ё v. ú- ё] m -t, -ok, -a 1. Múzeumban, gyűjteménynél alkalmazott tudományos dolgozó. Azokat manapság külön tanszakon képezik ki a bölcsészeti karon. - a. (új) Ehhez a munkakörhöz szükséges tanulmányokat folytató egyetemi hallgató. Bizonyos tárgyakat a tanárjelöltek és azok együtt hallgatnak. 2. jelzői haszn (új) Muzeológusok (1) tudományos kiképzésével kapcs. (tanszék). muzeológusi. múzeum [ё] m -ot, -a v. -ja, (rég írva: musaeum is) 1. Művészi alkotások, ill. az egyes tudományok körébe tartozó tárgyak, emlékek gyűjtésével, kiállításával, helyreállításával, fejlődésük bemutatásával foglalkozó intézmény, amely a kulturális tömegnevelést és a tudományos kutató munkát segíti elő. —► Hadi —; iparművészeti, mezőgazdasági, népművészeti — , a ~ vezetősége. A — elhatározta, hogy a képet megveszi. □ Menyhértnek az az ideája támadt, hogy alapítani kell egy hadizsákmány-mentő vállalatot. Ennek a segítségével meg lehet menteni a műkincseket a múzeumok számára. Mó. || a. Ilyen alkotások, emlékek, tárgyak gyűjteménye.