A magyar nyelv értelmező szótára 5. Mo-S (Budapest, 1961)
P - pletykás - pletykázik - pliszé - pliszíroz - plomba - plombál - plömülöm - plundra - plusz - pluszjel - plutokrácia - plutokrata
pletykás Több személyről és különféle ügyekről pletykál. Egész délután ~ott. Sokat ~ik. pletykálkodás . pletykálkodó. pletykás [ё] mn -an, -abb és mn -t, -ok, -a Olyan (személy), aki pletykálni szokott, gyakran pletykálkodik, szeret pletykálni. ~ szomszédasszony. Nagy ~. Nem szeretem a ~okat. Ők a legnagyobb ~ok a faluban. □ A pletykás emberek . . . elkeserítették. Mig. Sipos Juliska .. . már nagylány volt, férjhezmenendő. . ., csak ne lenne olyan sok beszédű és pletykás. Ma. pletykásság. pletykázik [ё] ts és mn ige -ok, -ol, -tam, -ott, -nék, -nál,-na, -zon, (Írod) pletykáz [S] Pletykál. □ Pletykáztak egymás között a nagyobb leányok. JüSTH Zsörtölődtek, pletykáztak, mire a fiú kitiltotta őket a házból. NAGY Ik: el~; ki~ : össze~; pletykázás ; pletykázgat; pletykázó. píiszé fn -t, -je [e] (Ruh) (Női szoknyán v. blúzon) géppel készített, sűrűn egymás mellett következő, egymásra boruló, 1—2 cm-nél nem mélyebb, élesre vasalt hajtás, berakás, ill. redőzés, boruló ránc. Kibomlott a ~. pliszíroz; ige -tam, -ott, -zon plisszíroz (Ruh) is (Női ruhaanyagot v. ruhadarabot) géppel keskeny redőkbe hajtogat, apróra berak. Selymet, szoknyát, szövetet ~. || a. (tárgy nélkül; -t rágós mértékhat-val is) Jól tud ~ni. Már sokat ~ott életében. Ik : be~. pliszírozás ; pliszírozó ; pliszírozott ; pliszíroztat; plisulta m . . bát, . . bája, (rég) plombot, -J'a, 1. Ólomzár. A zsákon sértetlen volt a ~. 2. (Fogban) nemesfémből, porcelánból, fémötvözetekből való tömés. Kiesett a fogából a ~. plombás, plombás iget,jón 1. (Odvas fogat) töm, plombát tesz, töm bele. Most ~ják a fogát. || a. (tárgy nélkül) Ez a fogorvos ügyesen 2. (ritk) ~ vmit: azzal van elfoglalva, hogy zsákot, vagont, közszolgáltatási mérőórát stb. ólomzárral lezár, plombát (1) tesz, nyom rá. Amikor beállítottam hozzá, éppen ~ta a zsákot. sk : be~ ; le~; meg~; végig~; plombálás ; plombáló ; plombált; plombáltat; plömplöm [mp ] mn és fn (biz, tréf, hangf) I. mn Ügyefogyott, bárgyú, (kissé) hülye, ütődött (személy, ritk. gondolat, cselekedet). ~ alak. Ez teljesen ~. II. mn -öt, (-je) [e] (ritk) Ilyen személy. Mit vesződöl ezzel a ~mel ? plundra fn . . rát. . . rája. (rég) Térd alatt v. bokában összeszűkülő, igen bő férfinadrág. □ Már minálunk megismerni úgy lehet. Ki nem magyar, német plundrát viselget. NÉPK. A labanc kapitány belépett az étterembe . . . Az akkori dragonyosok egyenruhája volt rajta. . . . bő plundra, szétálló tölcséres csizmaszár, felkötött sarkantyúval. JÓK. 2. (táj) Köpönyeg, hosszú, bő felsőkabát, plundrájú ; plundrás. plusz mn és fn (rég írva : plus is) I. mn 1. (Menny) Nullánál nagyobb értékű (szám, mennyiség). +2, azaz ~ kettő; ~ függvény, szög, íj a. (Menny) ~ előjel: nullánál nagyobb mennyiséget, ill. értéket jelölő e. II b. (Tud) (Főleg hőmérséklet és vízállás mérésében:) az átlagos v. középértéknél, amelyet rendsz. a nulla pont jelöl, nagyobb, magasabb értékű. ~ tizenöt fok meleg. A Duna vízállása ~ ötvenhárom. Az anyagcsere ~ öt. 2. (Mvsz) A középértéktől, alapmérettől pozitív irányban eltérő, annál nagyobb. ~ tűrés. II. mt. -ok, -a 1. (biz) Pluszjel. A tíz előtt hiányzik a 2. (biz, átv is) Többlet, felesleg, nyereség. Ezt ~ként könyvelhetjük el. Nagy ~, hogy azok is velünk jönnek, akikre nem számítottunk. □ Elolvad az egész plus, ami a saját jövedelmemet képezte. Jók. A polgármester dolga . . . úgy intéződött el — mondta kedélyes rosszakarattal Misky bácsi —, hogy a számvevők úgy adták össze a plust, hogy kettő meg három tizenöt, meg hét az harminckettő. Mó. III. (a mai érték háttérbe szorulásával) (Menny) (Ragozatlan szám v. kifejezés előtt, az összeadás jelölésére.) öt ~ három (írva : 5+3); Cl /v; b (írva : a + b). 0 : ~függvény; ~lencse; ~munka ; ~szög. pluszos. pluszjel fn (Menny, Tud) A számoknak, mennyiségeknek pozitív értékét, ill. az összeadást jelölő jel: a sor közepén álló egyenlő szárú kereszt (+); pozitív előjel. pluszjelű. plutokrácia fn .. iát. . . fája (szoce, sajtó) 1. A pénz, a vagyon, a nagytőke uralma ; olyan politikai rendszer, amelyben az állami hatalom ténylegesen a gazdagok, a nagytőkések kezében van. 2. A gazdagok, főleg a politikai élet irányításában részt vevő nagytőkések összessége. plutokrata mn és mn (szoce, sajtó) I. m . . táj. . . tája Olyan nagytőkés, akinek a politikai életben is vezető szerepe van. A Rjk követelésére hozott népellenes törvény. 773 plutokrata