A magyar nyelv értelmező szótára 6. Sz-Ty (Budapest, 1962)

Sz - szabálytalankodik - szabálytalanság - szabályzat - szabás - szabásminta - szabás-varrás - szabász - szabászat - szabatos

szabálytalankodik nyúló áll, kissé szabálytalan, széles fogak. Tol. N­ a. Nem egyenlő időközökben tör­ténő. ~ érverés, ~ul ismétlődik. A posta ~ időközökben érkezik, szabálytalankodik in ige -tam, -ott, -jék (■jón) Szabálytalanul (1) cselekszik, jár el, szabálytalanságot követ el. A járdáról lelépő járókelő ~ott, és ezért a rendőr megbírságolta. II a. (Ját, Sp) A játékszabályokat (meg)sértő módon játszik. Többször soron kívül játszotta ki lapját, és így ~ott. A hátvéd ~ott, mire a bíró szabadrúgást ítélt. szabálytalankodás , szabálytalankodó, szabálytalanság m­ -or, -a 1. A szabálytalan mű-vel kifejezett tulaj­donság, állapot. A kép csapa­tot észlelt a beteg szívműködésében. □ Aggtelekre érvén . . . , elindulunk a barlangba . . . Oh, ti szűkkeblű emberek . . . , boruljatok térdre a szabálytalan­ság remeke előtt! Pét. || a. Vminek szabály­talan volta, jellege, állapota, működése, menete. A játék, a lépés, a ragozás ~a ; az alak, az idom, a test ~a; az arc (vonások) ~a ; az érvelés, a szívműködés **a. 2. Vmely szabályba (1) ütköző, ellene vétő, szabálytalan (1) cselekedet. Közleke­dési ~történt; tiltakozik a ~ ellen, ~ot követ el, tapasztal. Nem tűrt semmiféle ~ot. □ [A polgármester] Újvárosa . . . homokra épült, a kétes pénzműveletek, ezer szabálytalan­ság süppedőire.­­ A. Szabálytalanságokat köve­tett el a külföldi kölcsönök terhére történt épít­kezéseknél. Mó.­­ a. (Sp) A játékszabályo­kat megsértő cselekedet. ~ot követ el. A bíró lefújta a ~ot. A sorozatos ~ miatt leléptették. Tizenegyest ítélt a ~ért. .szabályzat m­ -or,­­a Bizonyos célú, szempontú szabályok ösz­­szessége: pragmatika. Iskolai, működési, szervezeti, szerzetesi, szolgálati Vét a ~ ellen. A ~hoz tartja magát. □ E rend szabályzatát . . . mesterműnek mondhatni. Eöt. A tisztviselők fizetése csekély ... Itt tehát valamiképpen természetbeli javadalmazásokkal kellett segíteni a régi időkben • • • Ő mindenesetre meg fogja nézni gondosan a fizetési szabályzatot. Mó. II a. (Kát) Katonai szabályok és eljárási módszerek gyűjteménye. Harcászati ~; —szolgálati Alkalmazza a ~ot. 6: 1. ellenes ; ~tervezet; 2. üzlet szabályzati. szabás­ya­­t, -ok, -a 1. A szab (1) igével kifejezett cselekvés, művelet, tevékenység, ill. az a cselekvés, hogy vmit (ki)szabnak. Gallér, ing, kabát, mellény, nadrág ~a, cipő, csizma ~a. ~ köz­ben beleszaladt az olló hegye az ujjába. Ért a ~hoz. ~t és varrást tanul. 2. Ennek az eredménye : az a mód, forma, ahogy vmely ruha(darab) ki van szabva. —V- Angol ~ : divatos ~ francia A ruhá­nak remek a ~a. □ Világosszürke sportruhát hordott, amelynek szabása ismeretlen volt előt­tem. Kuncz­e a. (átv, ritk, vál) Alak, forma, jelleg. □ Ez volt a szabása mind az úrnak, mind a ruhájának; hangja parancsoló volt ... У AS 3. (elav, irod) Szabály, mérték(tartás). □ Csak arra kérlek: légy mértékletesb S ne hábo­­rogj; mert hév indulatod Homályt von elmében, s így megzavar Minden szabást, jó rendet és határt. VÖR. Ö : 1. ~ív; ~rajz; 2. ár~; díj~; szabási ; szabású. szabásminta fn (Ruh) Az a rajz, minta (1), amelynek vonalai és adatai szerint vmely ruhadarabot az anyag­ból kiszabnak. ~t készít, kivág. □ Belépett Charlotte . . . Amint szavából kivehettem, csak a velük egy emeleten lakó nőszabónál volt valami szabásmintáért. Gyűl. szabásmintájú , szabásmintás. szabás-varrás fn szabás-varrást v. szabást­­varrást, (szabás-varrása) (csak egyszóban, rendsz. csak második tagját ragozzuk) Az a tény, ill. cselekvés, hogy vki szab (1) és varr. A szobában nagyban folyt a szabás­­varrás.­­ a. Ennek hivatásszerű végzése, folytatása. Szabás-varrásból él. Szabás-var­rással foglalkozik.­­ b. Az az elméleti és gyakorlati ismeret, jártasság, amely ehhez szükséges. Szabás-varrást tanul. szabás-varrási. szabász fn -t, -ok, -a 1. (Ipar) Az a szakmunkás, aki amely anyagnak (főleg textilnek, bőrnek) a további feldolgozáshoz, megmunkáláshoz szükséges méretre való darabolásával, kiszabásával foglalkozik. 2. (Ruh) Olyan szabó, aki amely nagyobb ruházati üzlet, áruház alkalmazottjaként azzal foglalkozik, hogy az alakításra szoruló ruhát a vevő alakjához igazítja, és. szabja. 6 : ~asztal; ~deszka; ~gép ; ~henger; ~kés ; ~műhely; ~nő; ~olló ; ~segéd; füzem­; szabászi ; szabászság. szabászat m­­­ot, -a 1. Azoknak az elméleti és gyakorlati ismereteknek az összessége, amelyek szük­ségesek ahhoz, hogy vki szabjon (1), szabás­sal hivatásszerűen foglalkozzék. Jártas a ~ban. '*'Ot tanul. 2. Az a műhely, szabóipari üzemnek a részlege, ahol szabással (1) foglalkoznak. A »son dolgozik.­­ a. Az itt dolgozók ösz­­szessége. A ~ túlteljesítette évi tervét. || b. (ritk, fin) Szabóműhely, szabóság. Belvárosi Jól menő r*a volt. szabászati. szabatos mn -an,­­abb 1. Olyan, ami a közlésre szánt tartalmat pontosan kifejezi, a kelleténél sem többet, 20 szabatos

Next