A magyar nyelv értelmező szótára 6. Sz-Ty (Budapest, 1962)
T - tüskésbőrű - tüskésdisznó - tüskésdrót - tüskön-bokron - tüsök - tüsténkedik - tüstént - tüszköl - tüsző - tüszős - tüsszen - tüsszent
tüskrábőr a 866 tüsiüzen t üskösbőrű fa (All) nek , a gerinctelen állatoknak a tengerben élő egyik törzse; testük legtöbbször sugaras (rendszörös) szimmetriájú, bőrükben meszes váz fejlődik, amely gyak. tüskeszerű képződményekké alakul (Echinodermata). A tengeri csillagok, liliomok, uborkák a ~ekhez tartoznak. tüskésdisznó fn (nép) Sündisznó. □ Indulatosságával annyi ellenséget szerzett, amennyi vadalma ráfér egy tüskésdisznóra. Vas tüskésdisznós. tüskésdrót [s-d] fn Olyan drót, amelyből meghatározott távolságra tüskék (5) állnak ki. szögesdrót. ~tal kerítette be féltett gyümölcsösét. tüskésdrótos. tüskön-bokron (rendsz. át, keresztül auval együtt) (nép) Tüskön-bokron (át v. keresztül): a) semmiféle akadállyal nem törődve, árkon-bokron keresztül. Megy, fut, rohan, vágtat tüskönbokron át v. keresztül. A megvadult csorda tüskön-bokron át csörtetett. □ Mácsiknak az volt az első dolga, hogy megfutamodott tüskön-bokron. Mtk. ; b) (átv. ritk) (folyamatról, cselekvésről szólva:) mindenféle akadályon át. □ Az író maga a víg Hűbele Balázs benyomását teszi, ki vígjátékát tüskön-bokron keresztül hajtja. Péti. tüsökön tüsköt, tüske [e ] (táj) Tüske. □ [A nagymama] magával rángatta, óvó szeretettel eltakarva őt [ az unokát] a kötényével, vezette tüskön, bozóton. Mik. tüsténkedik [ё] in ige -tem, -ett [e, ё], -jék (-jen) [ё], (ritk) tüsténtkedik [ё] (táj) 1. Igyekszik, siet, sürög-forog, türelmetlenül tesz-vesz. □ Mátyásék elnézték az ablakból, amint a szomszédék hányták a havat, és nem lehetett azt nevetés nélkül megállni, ahogy a kis rongyos gyerek a nagy rongyos ember tövében tüsténkedett. Móra || a. Türelmetlenkedik, türelmetlenül vár. 2. Tűnődik, töpreng, töri a fejét. □ Uramisten, uramisten micsináljak — tüsténtkedett a deák s úgy el volt keseredve, hogy csaknem sírt. MD. Ik : elő~ ; oda~; tüsténkedés ; tüsténkedő; tüstént hsz (ritk) Közvetlenül a kijelentés v. az előzmény után, késedelem nélkül; azonnal, rögtön. ~ hordd el magad! □ Ha egy beteg feleség, vagy egy szegény himlős gyerek megkívánván, lesújtunk egy rossz galambfiút, tüstént kikötnek. hát. Parancsolja, tüstént száz csausz induljon A harmincadokhoz. Gyűjt, tüszköl iget,jön, (kissé nép) trüszköl (hangút) 1. tn (Ember, kisebb állat) szaporán, aprókat tüsszög. Megfázott, egész nap ~. □ Lovaink tüszkölnék, hegyezik füleiket. Кем. Öklös Diridongó egy sűrű csoportban Kézzel-lábbal ül és tüszköl a nagy porban. Ar. || a. ts (ritk) amilyent tüsszögéskor az orrból távozó váladék vmilyen. □ Anna reggeltől estig a por és szemét glóriájában állott. Feketét köpött, szürkét trüszkölt. Ко. 2. t (átv, ritk, biz) ~vmitől: (személy) dobog, bosszankodik v. tiltakozik, panaszkodik miatta. □ Ha a Pál kéménye füstöl, Péter attól mingyát tüszköl. Az. Ik : bele ~; közbe ~; össze ~; rá ~; végig ~; tüszkölés ; tüszkölő; tüsző fnt. -je [e] 1. (rég, táj) Cserzett ló v. marhabőrből készített, csatokkal, erszénnyel ellátott, tenyérnyi széles férfiöv. □ Köti kardját tüszőjére. Ar. || a. (rég) Az ezen levő, zseb formájú erszény ércpénz s más apróság tartására. A kovátefjében hordja. □ Tele volt . . . tüszője drágakövekkel. JÓK. 2. (Bonc) (A bőrön és a nyálkahártyán) különféle eredetű, zsákocska, tasak, golyó alakú képlet. A bél csöves ~i, a pajzsmirigy, a petefészek ~i. Torka tele van gennyes ~kkel. 3. (Növ) Egy üregű, több magvú, a hasi oldalán felrepedő termés. öt 1. ~termés; 2. bőr — , haj~. szőr tüszőjű, tüszős mnere [e ] 1. (rég, táj) Tüszővel (1) fölszerelt, tüszőt viselő (személy). ~ hegyi pásztorok gyülekeztek a piacon. □ A Mária-gyógyszertárnál parasztszekér álldogált, a bakon tüszős gazda ült. Ко. 2. (Orvos) Tüszővel (2) együttjáró, vele kapcsolatos (megbetegedés). ~ mandulagyulladás. □ Nem halálos veszedelem, csak . . . annyi, mint egy tüszős mandulaláb, melyből — esetleg — általános vérmérgezés, szívbénulás is fejlődhet. Ко. 3. (Növ) ~ termés: tüsző (3). || a. (Növ) Ilyen termést hozó (növény). ~ boglárka. tüsszen [e] tn ige -t, -sen [e] (hangút) Tüsszent. tüsszent [e] tn ige -ett, -sen [ё, ё] . -erei [e], (kissé nép) trüsszent (gyako - rágós haival) (hangút) (Ember, kisebb állat) az orr nyálkahártyáját csiklandozó inger hatására a levegőt a görcsösen összehúzódó légzési izmok működésével hirtelen nagy erővel, rázkódás és sziszegő hang kíséretében kilélegzi ; prüsszent. Hangosan, harsányan ~; aprókat, éleset, jót (nép, tréf) ~ vmire: (babonás vélekedés szerint) (véletlen) tüsszentésével mintegy megerősíti vkinek a kijelentését, állítását-