A magyar nyelv értelmező szótára 6. Sz-Ty (Budapest, 1962)
Sz - szökell - szökés - szőkés - szőkeség - szökevény
szökell 376 szökevény 3. (vál) Az ilyen haj színéhez hasonló színű (tárgy). □ A lenge Hold halkai világosítja A szőke bikkfák oldalát. Csók. Szőke világát már az égen terjeszti előre ! A Nap . . . Az. . a. (vál) Az iszaptól kissé szennyezett, sárgás vizű (folyó, tó). ~ Tisza, a folyó ~ habjai. □ Itt, hol szőke vizét a Duna rengeti, s Árpád gazdag arany hantjain, oh hazám! ( Ceresnek koszorús homloka illatoz. Bekzs. Hadd emelem föl. . . | kétkedve cikázó, emberi pára- lelkem tefeléd most, | ki jöttem a pannonhalmok alól s élek a barna Dunának, s a szőke Tiszának partjai közt. Ко. Messze szőke Szajna mellett feketül egy híres város. В А. II b. (rilk) Fehéres világossárga színű. □ Nézte a bor szőke színét a kopott pohárban. Mó. || c. (átv. költ) Párásan elmosódó, színtelen (felhő, légköri jelenség). □ Szőke fodor felhők, hattyúi az égnek. Úsznak vala tükrén a mennyei kéknek. Ah. Néha vesszőt metszegete tarkán, Néha pedig fűz tilinkót vágott, Vagy nézte a szőke délibábot. Ar. IId. (költ) Sárga, elsárgult, kiaszott növényekkel borítottmező. □ Szőke a mező is, mintha deres lenne. Ar. Szőkék a mezők, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár. J u. II e. (vál) Érni kezdő s már nem zöld, hanem sárgásfehér színű •(gabona). ~ kalászok. □ A gabona már-már fölszedegette a szőke ruházatját, a nagy bajuszú kalászok szelíden ringatóztak. Mi K. És fájt az est, mikor az emberek zárt csűrökbe vitték a dús, szőke termést. Ко. II. fa szőkét, szőkéje [e] Szőke hajú, arcú és rendsz. világos bőrű személy, előnyben, jobban szereti a ~ket. || a. Eül. szőke hajú nő. Csinos kis ~; a kis ~. □ Erről, annyi szőke, barna Tudna szólni, ha akarna, Szól is annyi köny, sóhaj ...Том. Ő : arany ~; ezüst ~; hamvas ~; hirtelen ~; len~; szökell [e] ni ige -esz [e], -ett [ё] v. -t, -jen [e]; -eni [e] v. -ni, (rég) szökellik, szőkél -sz, -t, -ni. (vál) (Ember, állat) könnyed, kecses lendülettel ugrik (vhova). A zerge könnyedén ~ egyik szikláról a másikra. □ ,,Sírj, de utószor most, örömed várjon be csatámról.” így szólván paripára szőkéit, és rendbe vegyüle. VÖR. III. (átv) □ Hullám az élet, a halál folyam . . . Míg az könnyelműn játszik, a bohó, Céltalanul szőkéivé mint gyerek, . . . Sötéten zúg alattuk a folyó. Ком. 2. (rendsz. hat-val) (Vízsugár) heves, erős lendülettel tör, lövell a magasba. A szökőkút vize a magasba ~. A vízsugár igen magasra ~ . 3. (Írod) ‡Vér‹ az erekben (gyorsan) kering, ill. amely érzelem, felindulás hatására hirtelen gyorsabban kezd keringeni. □ Én kapottam őket fegyver forgatásra, Midőn még a vérem gyorsabban szökellett. Ar. II a. (Írod) (Vér) az erekben hirtelen ahova árad. □ A vér az arcukba szökellett, nehéz volt a bántalmat szó nélkül eltűrni. EötK. 4. (ritk. Írod) (Szív amely heves érzelmi hatásra) hirtelen nagyot dobban. □ Idegzetemet . . . csiklandozó gyönyör reszkettető, szívem szökellt. JÓK. 5. (rendsz. hat-val) (átv. Írod) (Építmény, fa) kecsesen és merészen mered a magasba. □ Sátora egy dombon kék égre szökellett. Ar. A nyájas szerzetes vezette az utat I a toronyhoz, amely büszkén szökell a légbe. В A. Ik : át~ ; be~ ; fel~ ; ki~ ; rá~ ; végig~ ; vissza ~; szökellés ; szökellő ; szökellt. szökés fn -t, -ek, -e [ё, e] Ált. a szökik igével kifejezett cselekvés. 1. Titokban v. erőszakkal, tilalom ellenére, menekülve való távozás (whonnan). Észrevétlen, merész ~; a munka elől, a tanítási óráról való ~; külföldre a börtönből, fogságból, társaságból való ~, rabok ~e. ** közben elfogták. Egy ~ben levő bűnöző után nyomoznak. ~t kísérelt meg. ~őt észrevették. □ Meg kell bilincselni. Mert útközben . . . megkísérelheti a szökést. Hu. 2. (rég, vál) Szökkenés, ugrás. Egy könynyed ~sel utolérte. □ Fuss, fuss, nemes vad gyors szökéssel| | Párád fogy és erőd enyész el A vérben. Том. Boriska sikoltva, egy szökéssel termett a leesett ruhadarabnál. Mr K. [A leány] könnyen, repdeső szökéssel, mint a madár, mint a zerge futott le a sziklajárón. Eöth. II a. (táj) Tánc(olás). || b. (ritk) Az a tény, hogy vmely folyadék (kilövell (whonnan, vhová). A gejzír vizének magasba ~e 3. (táj) Pattanás (2): szökési. Szőkés inn -en [e ] Szőke színbe hajló, egy kissé szőke. ~ haj, kalászok, nyárfák. □ Egy szökés szakállú . . . emberke . . . parancsolja a katonáknak, hogy forduljanak vissza. Vajda [e] m -et, -e [ё, e] t. (csak egyszóban) akinek, aminek a szőke mű-vel kifejezett tulajdonsága. Hajának ~e; az élő kalászok ~e; a nyírfák ~e. Megbabonázta annak a lánynak a ~e. □ Gergely megismerte Fürjest, akinek a szőkesége szinte világított az éjszakában. Gárd: Milyen volt szőkesége, nem tudom már, De azt tudom, hogy szőkék a mezők ...Se szőkeségben újra érzem őt. 1 U. 2. (tbsz-ban ritk.) (átv. biz) Szőke személy, főként nő, kislány, gyermek. Aranyos kis ~, bájos szökevény [e] rt, -ek, -e [ё, e] Olyan személy v. ritk. állat, aki, amely megszökött, elszökött ahonnan. Bujkáló ~ a ~ek üldözése, elfogása, újra börtönbe vetése. Kinyílt a kalitka ajtaja, s a kirepült kis ~t csak