Schöpflin Aladár (szerk.): Magyar Színművészeti Lexikon 1. Aágh Endre - Faust (Budapest, 1929)

B - Burián Etel - Burián Károly

Burián Etel­ ­etet létesítsenek. Ez az átépítés 1748-tól 1756-ig tartott. Eleinte olasz operákat, majd később francia színműveket játszot­tak benne és csak II. József uralkodása alatt vált a német színjátszóművészet haj­lékává. Első kinevezett igazgatója a Burg­­szính­áznak gróf Dietrichstein Móric volt, aki alatt Schreivogel, Deinhardstein és von Holbein működtek, mint művészeti titkárok és igazgatók. Magyar vonatko­zásai ezek: 1847. júl. 9-én Havi Mihály alkalmi énekesi társulata vendégszerepeit itt. 1888. december közepén ismét el­hangzik itt a magyar szó Moser és Lehön­­than »Harc a békében« c. vígjátékéban. »Hogy az ördög vigye el!« — ezt mondja a darabban előforduló Örvösi Hka nevű szereplő. S még zongora mellett el is da­lolt két verset: »Ki van az­ én szemem­' sírva, szeretőmet mert más bírja.« A Burg­­színház 1892. őszén, majd ismét 1897. máj. 12-én vendégszerepelt Budapesten (a Vígszínházban), midőn Wilbrandt-nak »Der Unterstaatssecretär« c. vígjátéka ke­rült színre; május 30-án élénk tüntetés volt ellenük. 1916. ápr. 17-én újra eljöttek hozzánk, ekkor is a Vígszínház látta őket vendégül, midőn színre került Schn­itzler Arthur »Komödie der Worte«-ja. Főszerep­lők : Walden Harry, Medelsky Lotte, Ma­yen Mária, Tedtke Jakab, Kutschera Tilly, Frank Eugen. Elbúcsúztak április 26-án, Goethe »Clavigó«-jában. 1917. ápr. 1-én a Budapesti Színházban, júl. 5-én a Vígszínházban láttuk őket viszont. 1918. márc. 25-én újra a Budapesti Színház vendégei voltak. 1920. március hó 29-én u. o. és 1922. júl. 3-án ismét. 1925. már­cius 17-én újra vendégszerepeltek a Víg­színházban, továbbá 1926. ápr. 3-án a Fővárosi Operett Színházban. 1928. máj. 22-én ismét a Vígszínház vendégszeretetét élvezték. 1928. április 16-án a Fővárosi Operett Színház látta őket vendégül. (»Karl und Anna« c. darabban.) Burián Etel Radó Sándorné, színésznő, sz. 1880-ban, Borossebesm. Színipályára lépett 1898-ban. Burián Károly, operaénekes, sz. 1870. jan. 12-én, Prágában, megh. 1924. szept. 25-én, u. o. Tanulmányait szülőváro­sában végezte, környékén birtokot is szer­zett magának és szabad óráiban kisgazda volt. Első fellépése 1891-ben volt Révai­ban, ahonnan Kölnbe, Hannoverbe, majd Hamburgba került, végül a drezdai udvari operaháznál állapodott meg, ahol gyorsan jutott a legelsők közé és csakhamar részt­vevője lett a bayreuthi ünnepi játékoknak is. Budapesten 1900. j­ún. 3-án mint »Tannhäuser« mutatkozott be és e fel­lépése után még hatszor vendégszerepelt rendkívüli sikerrel az Operaházban, majd 1901. őszén, felbontva drezdai szerződését, az egész évadra hozzánk szerződött. Vele egyszerre kiépült a magyar Wagner-re­­pertoár, amelybe 1901. nov. 28-án beillesz­kedett, már a »Tristan és Isolde« is. Ezt a szerepét nálunk ő énekelte el először. Ugyancsak ő kreálta nálunk Lenszki sze­repét az »Anyegin« bemutatóján, 1902. jan. 30-án. Tannhäuser, Lohengrin, Stol­­zingi Walter, a két Siegfried, Loge, Sieg­mund szerepein kívül híres alakítása a »Bajazzók«-ban Canio, valamint »A bib­­liás ember« címszerepe, amelyet magyar szöveggel tanult be. 1903-ban visszatért Burián a drezdai operaházhoz, de szerző­déses tagsága megszűntével is hű maradt Bud­apesthez, ellátogatott hozzánk hosszabb­ra videbb vendégszereplésekre, sőt más te­kintetben is idekapcsolódott, hogy a ma­gyar állampolgárságot elnyerhesse, örökbe fogadtatta magát néhai Dalnoki Bénivel, az Operaház egykori kiváló buffójával. Az 1911—13. években a bécsi udvari opera­­ház tagja volt és ezidőben még sűrűbben vendégszerepelt Budapesten, majd 1913- ban állandó vendégszereplésre szerződött hozzánk és azóta más színpadon nem is lépett fel. Művészetét nemcsak Európában ismerték és becsülték, ünnepelte már több ízben Amerika is, ahol ismételten énekelt a Met­ropolitan Operahouseban. Az ideális hős­tenor legragyogóbb típusa, művészete nagy­­kultúrájú, tökéletes és különösen nagysze­rűen érvényesült a wagneri deklamációban, de nem kevésbé találta meg helyét ott is, ahol az éneklésen, a kantilénán van a fő­­súly. Burián, ki háromszoros kamaraénekes volt, nemcsak számtalan kitüntetésben ré­szesült, hanem a közönségnek is mindenütt egyik legnépszerűbb művésze volt. Buda­pesten három nyelven is énekelt: németül, olaszul és magyarul. Burián nagyon hálá­ — 250 — Burián Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék