Schöpflin Aladár (szerk.): Magyar Színművészeti Lexikon 1. Aágh Endre - Faust (Budapest, 1929)
Cs - Császár Ferenc - Császár György - Császár Gyula - Császár Imre
Császár Ferenc szagos Tanárvizsgáló Bizottságnak és az Országos Színművészeti Tanácsnak, 1925. óta az Auróra irodalmi körnek. Esztétikai munkásságát a Petőfi Társaság 1925-ben a Tőzsde nagydíjjal tüntette ki, kritikus pályáját viszont a Kisfaludy Társaság 1925-ben a Greguss-díjjal jutalmazta, Angyal Dávid és Beöthy Zsolt után neki juttatva harmadszor a koszorút. A Magyar Színművészeti Lexikon munkatársa. Császár Ferenc, (kolgyári), jogtudor, a hétszemélyes tábla ny. bírája, sz. 1807. júl. 9. Zalaegerszegen, megh. 1858. aug. 17. Színművei: »Nőtlen philosophus«, Nóta Albert után ford. olaszból 1833. »Orestes« szomorú játék 5 felv., gr. Alfieri Victorio után ford. Buda, 1836. (Külf. Játékszín. XI. ) »Sofonisbe«, szomorújáték 5 felv. (Ugyanattól, 1836.) (Külf. Játékszín. XII. ) »Semmi rosszat«, vígj. 3 felv. Bon Ferenc után olaszból. U. o. 1841. (Színműtár, II. 3.) »Tihany ostroma«. Komoly lantos opera, 3 szakaszban. Zen. Them Károlytól. Bem. 1845. ápr. 12. Nemzeti Színház. Császár György, zeneszerző, sz. 1813- ban, meghr. 1850-ben. A 40-es években a Nemzeti Színház operájának volt a tagja, majd másodkarmestere s mint ilyen, több operát írt, melyek közül csak a »Kunok« című élt hosszabb ideig, mely a Nemzeti Színház első műsorában hosszabb ideig szerepelt. Első előadása 1848. szept. 16-án volt. Utoljára 1872-ben játszották. Felelevenítették 1904. máj. 15. Császár Gyula, színész, sz. 1887. okt. 18-án, Budapesten. Színipályára lépett 1916. jún. 7-én. Császár Imre (kölgyári), színész, fordító, író, színészoktató, a Nemzeti Színház örökös tagja, sz. 1864. aug. 27-én, Kaposvárott. Katonának készült, de még a katonaiskolák elvégzése előtt a színiakadémiára iratkozott, amelyet 21 éves korában elvégezvén, első szerződéssel Kolozsvárra került. Alig félév múlva, 1886. jan. 13-án, már a Nemzeti Színházban lép fel a »Fourchambault család« Leopold szerepében, de csakhamar vidékre szerződik s csak egy esztendő múlva jut vissza a Nemzeti Színházhoz, ahol ezután gyorsan halad előre; 1894-ben már a színiakadémia tanárává nevezik ki. Csaknem 26 esztendeig tölti be zavartalanul a színház bonvivanti s az akadémia tanári szerepkörét. Huszonnégy éves korában nősül. Alszeghy Irmát (1. o.) veszi el feleségül. 1912-ben, majd 1928. év végén véglegesen nyugdíjba vonul. A színház egyik legszorgalmasabb tagja volt, többizben kapta meg a szorgalmi díjat, igen jól értett a színművészet elméletéhez s ezért volt jeles oktató is. Jelentős irodalmi munkásságra tekinthet vissza. Eddig tizenegy munkája jelent meg könyvalakban. Ezek közt két regény, verskötet, novellák és számos esztétikai mű. Sokoldalú tettereje ma már csupán az irodalomra szorítkozik és a szépirodalmi rovatokban gyakran találkozunk nevével. Több mint harminc éve vezetője a Nemzeti Színház Nyugdíj-intézetének és az ő önfeláldozó munkásságának köszönhető az intézet megszilárdult helyzete és önállósága. Fordított színdarabokat: «Tabarin felesége«, írta Catulle Mendés (1894), »Nászinduló«, írta Henri Bataille (1907), »Kísértetek«, írta Ibsen Henrik (1909). Írt eredeti színműveket: »Bűnös szerelem«, dráma, (1900), »Vénusz«, dráma, amelyeket a Nemzeti Színház adott elő jelentékeny sikerrel. 1907. októberben érte az a kitüntetés, hogy a színház örökös tagja lett és tagja lett a drámabíráló bizottságnak is. A modern dráma bonvivant szerepkörében alkotott maradandót és ebben a tudásában jelentős két szakkönyve: A színész alkotása, A színjátszás elmélete címűek, amelyek az új nemzedék oktatásánál találják meg fontosságukat és ebben a szerepkörben érte el pályájának legnagyobb sikereit. Tarján (Dolovai nábob), Paul Astier (Létért való küzdelem), Dy Byon (Nők barátja), Adjiemar (Váljunk el) szószerepei mind történelmi szerep-emlékek. Egyéb szerepei: Septmonts herceg (Az idegen nő), Pogány Gábor (Pogány Gábor), Liliomfi (Liliomfi), Prax gróf (Az attaché), Odiot Max (Egy szegény ifjú története), Mercutio (Borneo és Julia). De talán legnagyobb művészi sikere Lucifer szerepe volt, az Ember tragédiájában. Ennek egészen újszerű és megragadó beállítása bizonyosította meg, akkor még teljesen egyedülálló törekvését, hogy embert és ember-jellemet, ember-egyént kell ke — 283 — Császár Imre