Schöpflin Aladár (szerk.): Magyar Színművészeti Lexikon 1. Aágh Endre - Faust (Budapest, 1929)

Cs - Császár Ferenc - Császár György - Császár Gyula - Császár Imre

Császár Ferenc szagos Tanárvizsgáló Bizottságnak és az Országos Színművészeti Tanácsnak, 1925. óta az Auróra irodalmi körnek. Esztétikai munkásságát a Petőfi Társaság 1925-ben a Tőzsde­ nagy­díjjal tüntette ki, kritikus pályáját viszont a Kisfaludy Társaság 1925-ben a Greguss-díjjal jutalmazta, An­gyal Dávid és Beöthy Zsolt után neki juttatva harmadszor a koszorút. A Magyar Színművészeti Lexikon munkatársa. Császár Ferenc, (kolgyári), jogtudor, a hétszemélyes tábla ny. bírája, sz. 1807. júl. 9. Zalaegerszegen, megh. 1858. aug. 17. Színművei: »Nőtlen philosophus«, Nóta Al­bert után ford. olaszból 1833.­­ »Orestes« szomorú játék 5 felv., gr. Alfieri Victorio után ford. Buda, 1836. (Külf. Játékszín. XI. ) »Sofonisbe«, szomorújáték 5 felv. (Ugyanattól, 1836.) (Külf. Játékszín. XII. ) »Semmi rosszat«, vígj. 3 felv. Bon Ferenc után olaszból. U. o. 1841. (Szín­műtár, II. 3.) »Tihany ostroma«. Komoly lantos opera, 3 szakaszban. Zen. Them­ Károlytól. Bem. 1845. ápr. 12. Nemzeti Színház. Császár György, zeneszerző, sz. 1813- ban, meghr. 1850-ben. A 40-es években a Nemzeti Színház operájának volt a tagja, majd másodkarmestere s mint ilyen, több operát írt, melyek közül csak a »Kunok« című élt hosszabb ideig, mely a Nem­zeti Színház első műsorában hosszabb ideig szerepelt. Első előadása 1848. szept. 16-án volt. Utoljára 1872-ben játszották. Fel­elevenítették 1904. máj. 15. Császár Gyula, színész, sz. 1887. okt. 18-án, Budapesten. Színipályára lépett 1916. jún. 7-én. Császár Imre (kölgyári), színész, for­dító, író, színészoktató, a Nemzeti Színház örökös tagja, sz. 1864. aug. 27-én, Kapos­várott. Katonának készült, de még a ka­tonaiskolák elvégzése előtt a színiakadé­miára iratkozott, amelyet 21 éves korá­ban elvégezvén, első szerződéssel Kolozs­várra került. Alig félév múlva, 1886. jan. 13-án, már a Nemzeti Színházban lép fel a »Fourchambault család« Leopold szere­pében, de csakhamar vidékre szerződik s csak egy esztendő múlva jut vissza a Nemzeti Színházhoz, ahol ezután gyorsan halad előre; 1894-ben m­ár a színiakadémia tanárává nevezik ki. Csaknem 26 esz­tendeig tölti be zavartalanul a színház bon­­vivanti s az akadémia tanári szerepkörét. Huszonnégy éves korában nősül. Alszeghy Irmát (1. o.) veszi el feleségül. 1912-ben, majd­ 1928. év végén véglegesen nyug­díjba vonul. A színház egyik legszor­galmasabb tagja volt, többizben kapta meg a szorgalmi díjat, igen jól értett a szín­művészet elméletéhez s ezért volt jeles oktató is. Jelentős irodalmi munkásságra tekinthet vissza. Eddig tizenegy munkája jelent meg könyvalakban. Ezek közt két regény, verskötet, novellák és számos esz­tétikai mű. Sokoldalú tettereje ma már csupán az irodalomra szorítkozik és a szép­­irodalmi rovatokban gyakran találkozunk nevével. Több mint harminc éve vezetője a Nemzeti Színház Nyugdíj-intézetének és az ő önfeláldozó munkásságának köszön­hető az intézet megszilárdult helyzete és önállósága. Fordított színdarabokat: «Ta­­barin felesége«, írta Catulle Mendés (1894), »Nászinduló«, írta Henri Bataille (1907), »Kísértetek«, írta Ibsen Henrik (1909). Írt eredeti színműveket: »Bűnös szerelem«, dráma, (1900), »Vénusz«, dráma, amelyeket a Nemzeti Színház adott elő jelentékeny sikerrel. 1907. októberben érte az a kitüntetés, hogy a színház örökös tagja lett és tagja lett a drámabíráló bi­zottságnak is. A modern dráma bonvivant szerepkörében alkotott maradandót és eb­ben a tudásában jelentős két szakkönyve: A színész alkotása, A színjátszás elmélete cí­­műek, amelyek az új nemzedék oktatásánál találják meg fontosságukat és ebben a sze­repkörben érte el pályájának legnagyobb sikereit. Tarján (Dolovai nábob), Paul Astier (Létért való küzdelem), Dy By­on (Nők barátja), Adjiemar (Váljunk el) szó­­szerepei mind történelmi szerep-emlékek. Egyéb szerepei: Septmonts herceg (Az ide­gen nő), Pogány Gábor (Pogány Gábor), Liliomfi (Liliomfi), Prax gróf (Az at­­taché), Odiot Max (Egy szegény ifjú tör­ténete), Mercutio (Borneo és Julia). De talán legnagyobb művészi sikere Lucifer szerepe volt, az Ember tragédiájában. En­nek egészen újszerű és megragadó beállí­tása bizonyosí­totta meg, akkor még telje­sen egyedülálló törekvését, hogy embert és ember-jellemet, ember-egyént kell ke­ — 283 — Császár Imre

Next