Schöpflin Aladár (szerk.): Magyar Színművészeti Lexikon 1. Aágh Endre - Faust (Budapest, 1929)
D - Dallos János - Dalma - Dalmady Erzsi - Dalmady Ilka - Dalmai Neubauer Nina - Dalmay Artur - Dalmorés Charles - Dalmű - Dalműszínház - Dalnok - Dalnoki (Kinglarovits) Árpád - Dalnoki Béni
Dallos János egyébre«, jegyzi meg az »Athenaeum« (1837. II. 606. oldal). A »Jelenkor« 1832 év 175. számában mint opera szerepel. 1845- ben dalműnek mondták. Újabban az olyan énekes színpadi műveket nevezik daljátéknak, mint Kacsóh »János vitéz«-e, vagy Kodály »Háry János«-a. (V. ö. Dalma). Dallos János,színész. (Lásd: Scholaszter név alatt.) Dalma. Petőfi egyik színészi álneve vidéki vándorlása idején. Dalmady Erzsi, operett-primadonna, sz. 1903-ban, Szalkszentmártonban. Színpadra lépett 1925-ben. Dalmady Ilka, táncosnő, sz. 1911-ben, Salgótarjánban. Színpadra lépett 1927- ben. Dalmai Neubauer Nina, színésznő, sz. 1864-ben, Nagykanizsán. Színpadra lépett 1880-ban, Kárpéthy György társulatánál. Dalmay Artur, (családi neve: Kubinszky Antal), színész, majd színigazgató, sz. 1842-ben. 1866-ban lépett a pályára, megh. 1873. jan. 16-án, Fegyverneken. Neje: Disznósi Horváth Julia, szendeszínésznő, sz. 1844-ben, Győrött. 1866- ban lépett színpadra, Erdélyi Sándornál. Dalmorés (dalmoréz) Charles, a párizsi nagyopera hőstenorja, sz. Délfranciaország spanyol határvidékén, de életének javarészét francia színpadon töltötte. 1914. máj. 4-én mutatkozott be nálunk a M. Kár. Operaházban a »Sámson és Delilá«ban. A francia iskola ismert páthoszával énekel és játszik és olyan benyomást kelt, mintha örökösen koturnuson járna és alexandrinusokat szavalna. (Ez időben a newyorki Metropolitan színház és a londoni Covent Garden tagja volt.) Dalmű. A régi magyar színlapokon ezt a szót találjuk az opera elnevezésére. A magyar tárgyú operák megjelölésére ma is szívesen használják a dalmű kifejezést. (V. ö. Daljáték). Dalműszínház. A M. Kir. Operaház (L. o.) régi elnevezése 1884. szeptember 27-től október 31-ig. Dalnok. Az operai színész neve a régi elnevezése szerint. A Nemzeti Színház énekes-tagokat még 1870-ben is így nevezi a Csepreghy Lajos kiadásában megjelent zsebkönyv. Dalhokmő az énekesnő neve. Dalnoki (Zvinglarovits) Árpád, apa-és komikus-színész, színipályára lépett: 1868. dec. 22-én. Dalnoki Béni, operaénekes, a M. Kir. Operaház tb. tagja, sz. 1838-ban, Szabadkán, hol már mint gyermek sok hajlamot és tehetséget tanúsított a zene iránt. Midőn 1857. jan. 4-én Havy és Hegedűs társigazgatók jól szervezett operatársulattal Szabadkára jöttek, Dalnokit 3 havi próbaidőre szerződtették. 1860-ban Keszler István első lyrai tenornak szerződtette s első nagy szerepe Lyonél volt a »Márthá«-ban. 1861-ben Bécsben tanult Lőwy Richárdnál, az akkoriban nagyhírű énektanárnál, majd Follinusz János színigazgató meghívására Kolozsvárra megy, hol 1862—66-ig volt. 1867-ben Aradra szerződött; 1870. szept. 25-én Debrecenben, később Nagyváradon, és Kassán találjuk. 1877—78-ig ismét Kolozsvárt működött. 23 évig volt vidéken hőstenor és lkai énekes. 1879. ápr. 17-én fellép a Nemzeti Színházban, a »Márthá«ban. 1880. ápr. 1-én a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1907. március 9-én ünnepelte meg 50 éves jubileumát és ezzel az aktussal el is búcsúzott a színpadtól. Búcsúfelléptéül »A nürnbergi baba«, Ádám Adolf felvonásos vígoperája került színre, melyben Jonathánténekelte; utána a »Hoffmann maséi«-t adták, melyben Ferenc szolga szerepét játszotta. 1904. június 1. óta a M. Kir. Operaház tb. tagja volt. Főbb szerepei: Almaviva, Faust, Lyonei, Elvino, Ottó (Bánk bán) stb. Később egészen a tenor-buffóra adta magát és ezen a téren kacagtató sikereket ért el derűs, kedves humorával és eredeti komikumával. Megh. 1914. január hó 29-én, Budapesten. Neje: Conti Fáni, énekesnő, sz. 1842-ben, Pesten. Színpadra lépett 1862. nov. 18-án, Szabó Józsefnél, Aradon. 1863—64-ben a kolozsvári Nemzeti Színház operájának tagja. Működött még Debrecenben, Kassán, Nagyváradon, Sopronban, Pécsett, Szabadkán. 1884. nov. havában a M. Kir. Opera énekkarába vétette fel — 313 — Dalnoki Béni