Schöpflin Aladár (szerk.): Magyar Színművészeti Lexikon 1. Aágh Endre - Faust (Budapest, 1929)
A - Apor Emil - Apor Margit - Apor Sándor - Apor Sándor - Áporkay Cserna Eszter - Apostolok - Apotheozis - Appolino Alfréd - Apraxin Julia
Apor Emil Kató, Andai Terka és Fekete Józsefné. Karmesterük Rajna Sándor. 1915. dec. 21-én a mozgószínház Apolló Kabaré címen játszott tovább, akkor a társulat igazgatója a mostani Vígszínházigazgatója, Koboz Imre. A színpad művészeti vezetője pedig Hervay Frigyes újságíró volt, utána Márkus László vette át a vezetést. 1918. évben Apolló Színpad néven tartotta előadásait. 1921. november 18-án a telek tulajdonosa a Projektográf Rt.-nak felmondotta a bérletet és 1923. nov. 10-én tartotta utolsó előadását az Apolló Színpad a Kasselik-telken. Az új helyiségben, az Eskü téren 1923. nov. 23-án tartották meg bemutató előadásukat. Az Apolló Színpad megkapta az Apolló Színház nevet és ezen cím alatt kizárólag csakis színházi előadásokat tartottak. A színház akkori művészeti igazgatója, Wertheimer Elemér volt. 1925. máj. 31-én tartotta utolsó előadását a Helikon-mozgóban az Apolló Színház. Az Eskü-téren az Apolló Színház a legkiválóbb magyar íróknak egyfelvonásos darabjait játszotta. A társulat tagjai jeles színészekből és színésznőkből rekrutálódtak, névleg: Haraszti Miki, Szöllősy Rózsi, Sándor Stefi, Hollós Béla, Győry Matild, Németh Juliska, Vidtor Ferike, Balog Juci, Kertész Melitta, Dajbukát Ilona, Faragó Sári, Berky Lili, Szemere Gyula, Herczeg Jenő, Magyari Lajos, Szenes Ernő, Boross Géza, Sajó Géza, Nyárai Antal, Sándor József, Salamon Béla, Szőke Szakáll, Szentiványi Kálmán, Radó Sándor, Bársony István, Fekete Pál, Pártos Gusztáv, Békeffy László, Kondor Ibolya, Kőváry Gyula. Közben a Nemzeti Színház, Magyar Színház, Belvárosi Színház elsőrangú művészeinek vendégszereplésével tarkították műsorukat. A darabok közül Szőke Szakáll »Vonósnégyes« c. egyfelvonásos vígjátékát több mint 300-szor játszották. 1926. novemberében Jókai-téri helyiségében végleg feloszlott a társulat. (Fekete József.) Apor Emil (daraghi), színész, sz. 1902. máj. 20-án, Aradon. Színipályára lépett 1926. nov. havában. Apor Margit, színésznő, sz. 1895. máj. 28. Budapesten. Színpadra lépett 1917. okt. 1 Apraxin Julia Apor Sándor, színész, sz. 1881. Szerelmes színész volt, vidéki társulatoknál játszott. 1912. dec. 31. Gödöllőn öngyilkos lett. Apor Sándor, színész, sz. 1890. jan. 15. Veszprémben, megh. 1913. janu. 2. Miskolcon. Színpadra lépett 1911. aug. Aporkay Cserna Eszter, színésznő, sz. 1871-ben, Kiskunszabadszálláson. Színipályára lépett 1890-ben. Apostolok. A régi színészek a művészet és nemzetiség apostolai voltak. Nélkülözést, szenvedést, sőt megvetést is eltűrve, haladtak a nehéz pályán és tért hódítottak a kultúrának, művészetnek. Ők teremtették meg a magyar színműirodalmat, fejlesztették a magasabb drámai művészetet és az ország színészetét rövid idő alatt művelt népek régibb színészetéhez hasonló nívóra emelték,-----ezért hívták őket apostoloknak. Amikor a társulattól megváltak a színészek, ezt Apostolok oszlásának nevezték. Ez az oszlás virágvasárnapján történt, mert akkor jártak le a szerződések. (V. ö. Virágvasárnap). Apotheozis (gör. istenítés, dicsőítés) Némaképlet, némázat (1. o.), mellyel a történelmi, esetleg alkalmi előadásokat szokták Appolino Alfréd, olasz ballettáncos, 1880. ápr. 6. mutatkozott be a Nemzeti Színházban a Gizella c. ballet ifjú herceg szerepében. Apraxin Julia színésznő, orosz grófi származású írónő, sz. 1824. körül, megh. 1870-ben. 1849-ben gróf Batthyányi Artur neje lett, akitől később elvált. 1860. és 1863. között élénk irodalmi tevékenységet fejtett ki. 1862. júl.-ban a Budai Népszínház javára 2000 irtot adományozott. 1863. febr. 3-án lépett fel először Buday néven (a Budai Népszínházban) a Gyertyatartó és Fél az örömtől című egyfelvonásos vígjátékokban. Később mint tragika tette ismertté nevét. 1863-ban Párizsba költözött, ahol szintén színészkedett. A Honfoglalók című drámáját 1861. márc. 4-én játszották a Nemzeti Színházban. Országgyűlési 57 .