Schöpflin Aladár (szerk.): Színművészeti Lexikon 2. Favariné - Komjáti Ferenc (Budapest, 1929)

F - Féder Julia - Fedora

Fedák Sári­ kerrel. Ezután ismét külföldre megy és a berlini Deutsches Theaterben, majd a prágai Deutsches Landes-Theaterben ven­dégszerepel; később Amerikába hajózik, majd Budapestre visszatér, ahol a »Pom­­padour«-ban hihetetlen sikerek között ját­szik a Fővárosi Operett Színház színpadán. 1924. április havában Lengyel Menyhért »Antóniá«-ját játssza el nagy sikerrel, az­után külföldre megy az »Antóniá«-val, majd Amerikába hajózik, ahol »Tóni néni« figurájában megríkatja az amerikai ma­gyarságot. Ismét hazajön Pestre. Hol eb­ben, hol abban a színházban lép fel. Át­kerül Budára és a »Boresa Amerikában« című operettet diadalra viszi. Közben kül­földről egyre-másra kapja az ajánlatokat, el is fogadja őket, de mindig visszatér Pestre, amelynek közönsége lángoló szere­tettel fogadja minden alkalommal. 1929. jan. havában a Király Színházban lépett fel Bus Fekete László »Pista néni« című daljátékában, amelyet magával vitt a bécsi­­Renaissance Színházba. (1929. ápr. 26.) Fedák Sári egész különleges egyéniség, akit erős akarat és rendkívül fegyelme­zett gondolkodásmód jellemez legjobban. Az élet harcaiban férfiú bátorsággal, nagy megfontoltsággal és valósággal bölcs előre­látással küzd és minden lépését előre ki­számított tervek szerint teszi meg. A »Neue Freie Presse« legutóbb azt írta róla: »Fedák Sáriról más jót nem írhatunk, csak annyit, hogy­­ ő Fedák Sári.« Ez az asszony szép, legalább a szó igazi értelmében vett szép, soha nem volt. Alakja gyönyörű, homloka nagy értelemre valló, kezei finoman metszettek, mintha szobrász faragta volna azokat és e nagy harmóniá­ban az arca is szépnek, gyönyörűnek látszik. Hangja nincs, mégis legjobban énekel. Sír és zokog, nevet és kacag, szí­­vét-lelkét adja oda a színpadnak, amellyel — amint ő maga szokta mondani — örök életre elvárhatatlanul eljegyezte ma­gát. A nézőtér felett korlátlanul ural­kodik. Ha akarja, könnyeket parancsol a szemekbe, ha akarja, kacagást varázsol a nézők arcába. Tud csendet teremteni, vég­nélküli figyelmet. Egyetlen intése a néző­tér ezer emberét tudja rendre inteni. Erre azonban nincs soha szükség, mert amikor Fedák Sári a színpadon megjelenik, vi­­gyázzban áll a figyelem. A hiúságnak még csak a szele sem érintette őt meg. A »Mágnás Miska« szurtos kis paraszt­­lányától kezdve az »Antónia« gyönyörű delnőjéig, vagy a fenséges Pompadour asz­­szonyig tud adni minden színpadi figurát és formát, tekintet nélkül arra, hogy ki­rályné vagy a maszatos kis cselédleány kosztümjébe kell belebújnia. A színész leg­főbb kellékével rendelkezik: el tudja hi­tetni a közönséggel azt is, hogy szurte a kis cselédleány, azt is, hogy világok sorsa felett ítélkező fejedelemasszony. Minden­ben nagyszerű, mindenben kiváló és min­den alakításában feledhetetlen. A szere­pekben nem válogat. Azt mondja: rossz szerep nincs, csak rossz színész és rossz színésznő van. Egyforma odaadással ját­szik a táblás nézőtérnek, vagy akár a dél­utáni közönségnek. »Nem a nézőtérnek játszom«, — szokta mondani — »hanem magamnak.« Lelkes és lelkiismeretes. Hévvel és szeretettel teli a színpad és a közönség iránt. A próbán ő az első, aki megjelenik és ő az utolsó, aki arról el­megy. Ő maga — Fedák. (Kardos István.) Fédor Júlia. A párizsi nagy Opera táncosnője, mint a Nemzeti Színház szer­ződtetett tagja, 1865. ápr. 7-én lépett föl a »Gizella« c. ballet címszerepében. Fedora. Dráma 3 felv. Irta Victorien Sardou, ford.: Pau­lay Ede. Bemutatták 1883. ápr. 6., Nemzeti Színház. Szerep­­osztása: Ipanoff Lorisz: Nagy Imre; De Siriex: Bercsényi Béla; Grets: Eg­­ressy Ákos; Rouvel: Mihályfi Károly; Tsiles: Szigeti Imre; dr. Lőrék: Gyenes László; dr. Müller: Molnár Antal; Bo­­roff: Kőrösmezey Gusztáv; Komaroff Fe­dora: Helvey Laura; Szekares Olga: Lend­­vayné. A Magyar Színház felelevenítette 1920. okt. 13-án. (Első előadása a párizsi Vaudeville-ben volt, 1882. dec. 11-én. A címszerepet Sarah Bernhardt játszotta.) Operánkban 1902. máj. 27-én volt a premierje. Szövegét írta: Arturo Colautti, zenéjét szerzette: Umberto Giordano. A címszerepet Krammer Teréz kreálta, Spa­noff Lorisz Burián Károly volt, aki ma­gyarul énekelte szerepét. Szekares gró­ nő szerepében Szoyer Ilona lépett fel, De Sim­ex Beck Vilmos volt, Rouvel szerepét pedig Mihályi Ferenc énekelte. Desire komornyik z Fedora

Next