Schöpflin Aladár (szerk.): Magyar Színművészeti Lexikon 3. Komló-kert - Püspöki Imre (Budapest, 1930)

M - Mangold Béla Kolos - Mangold Gusztáv

Mándoky Béla Nemzeti Színházat látogatta; atyja ezért hazavitte és Arad városánál írnoki állásba helyezte. 1860-ban az aradi Kazinczy-ün­­nepélyen kitűnő szónoklatával tűnt ki, majd­ Takács Ádám társulatánál, a »Bí­bor és gyász«-ban mint Vak Béla lépett a színpadra. 1861—63-ban Győrött mű­ködik, Hubay Gusztávnál. 1864—65-ben Kolozsv­árott, a Follinusz­ társaságának volt kedenc tagja. 1865-ben megnyílt a deb­receni színház, mely első hősszerelmesé­­nek szerződtette. 1869-ben és 1872-ben a Nemzeti Színháznál is vendégszerepelt. A debreceni intendatúra felbomlása után, 1875-ben Bogyó Alajossal társigazgató lett és a debreceni híres társulatot Aradra vitte. Azonban a vállalkozás az országos kereske­delmi válság miatt megbukott és Mán­doky egész vagyonát elvesztette; de­­ő az­zal vigasztalta magát: »A színészet adta, a színészet elvette, legyen áldott az ő neve!« (Saját szavai a »14-ik aradi vér­tanúnak«.) A bukás előtt ő volt a legkedé­lyesebb direktor, a bukás után pedig a legvidámabb színész. A direktorság gond­jai egy hajszálát sémi őszi tették meg; Szé­kesfehérvárra ment rendezőnek. 1877—79- ben a debrecen-nagyváradi színházak igaz­gatója; 1881—84-ben Győrött, majd Sza­badkán direktoroskodik; itt üli meg mű­ködése 25 éves jubileumát, 1885. jan. ha­vában. Majd Nagy Vince bukása után a Debrecen város által kinevezett ötös igaz­gatóság tagja volt, utóbb pedig a Valen­tin Lajos igazgatása alatt működő tagok sorába lépett. 1890. ápr. 1-én szívbaja akadályozván szereplésében, nyugalomba vonult és dec. 4-én búcsúzott el a színpad­tól. 50 éves jubileuma Debrecenben volt, 1909. márc. 11-én, »Hamlet«-ben. Meg­halt Debrecenben, 1918. ápr. 2-án. Kopor­sójánál, melyet az egész város közönsége állt körül, László Gyula színész mondta a búcsúztatót. Irodalmi művei: »Emléklapok a magyar vidéki színészet életéből.« Deb­recen, 1891. »Színészvilág«, u. o. 1893. Első neje: Bukaresty Bokor Búza, föld­­birtokos leánya, a kitől egyetlen fia: Sán­dor született, — 1865. okt. 6-án halt meg, Marosvásárhelyen, 22 éves korában. Második neje: Borsos Róza, meghalt Nagy­váradon. Harmadik neje: Morzsás — csa­ládi nevén Preszly Emma — koloratúr­­énekesn­ő, született Baján, 1844. októ­ber 15-ikén, francia nemes szülőktől. Már 6 éves korában feltűnt az élénk leányka csengő, tiszta hangja és kitűnő hallása. 12 éves korában először szülő­városában, Baján énekelt egy nyilvános hangversenyen és oly fényes sikert aratott, hogy vagyonos szülei elhatározták kiképez­­tetését. Első tanítómestere Kiár József, a Nemzeti Színház korrepetitora volt, majd Milanóban Lampertinek, Olaszország első énektanárának lett a növendéke. 1866. okt. 19-én lépett a színpadra. Betanult szere­peit a világhírű énekesnő Brambilla Tere­­zina útmutatása után énekelte, tőle sajá­títva el a­ belcantot, melynek diadalait köszönhette. Énekelt Palermoban, Barcel­­lonában, Genuában, Livornoban, Modená­ban, Bukarestben, Alexandriában és Mi­lanóban. Mint a Scala tagja, 1867. máj. havában vendégként fellépett a Nemzeti Színházban, a »Paust« opera Margit és »Rigoletto« Gilda szerepében. 1867-től a debreceni, majd a kolozsvári színház első én­esnője. 1868. dec. 26-án egybekelt Mándoky Bélával, Kolozsvárott. Énekelt még Aradon, Kassán, Pozsonyban, Szé­kesfehérvárott, Győrött, Nagyváradon. 1884-ben visszavonult a színpadtól, majd 1888. március havában a »Dinorah« ár­nyéktánc jelenetében és a »Troubadour« egy részletében végleg elbúcsúzott a pá­lyától. Kitűnő háziasszony vált az egykori művésznőből és vendégszeretete ritkította párját. Meghalt Debrecenben, 1923. nov. 6-án és a Szentanna-utcai római katolikus temetőben, férje mellé helyezték örök nyu­galomra. Koporsója felett Szathmáry Zol­tán hírlapíró és Rajz Ferenc színész mondtak utolsó Istenhozzádot. Debrecen vá­rosa ötvenezer koronát szavazott meg te­metésére. Mangold Béla Kolos, budapesti ke­reskedő, sz. 1859. december 24-én, Felső- Eőrsön, Zala m. A reáliskolát Budán vé­gezte, azután a kereskedelmi akadémiára iratkozott. Színdarabja: »Ha megöreg­szünk«, vj. 1 felv. Előadta Somogyi Ká­roly balatonfüredi társulata, 1889. nyarán. Mangold Gusztáv, hírlapíró, sz. 1866. nov. 10-én, Pesten. Tanulmányait a kő­szegi és budapesti katonai iskolában vé­gezte. Színművei: »A sors«, vj. 1 felv. 195­­8* Mangold Gusztáv

Next