Schöpflin Aladár (szerk.): Magyar Színművészeti Lexikon 3. Komló-kert - Püspöki Imre (Budapest, 1930)

M - Manheit Jakab - Mannheimer Gyula - Mannstädt Vilmos - Manon Lescaut - Mannsberger Jakab - Manowarda József - Mantzfeld Gáspár - Mányai Aranka - Mányai (Mandl) Zsigmond - Mányik Ernesztina

Balatonfüreden előadták. »A széltolók«, vj. 1 felv. »A hűség próbája«, vj. 2 felv. Előadták Balatonfüreden és Budapesten. »Falu szája«, népsz. Zenéje Zöld Marci­tól. »A boszorkány«, verses dalműszöveg. Irt még több monológot is. Mánkért Jakab, operaénekes. Színész­akadémiai tanulmányai után Németország­ban Neumann Angelo társulatánál működött az 1880-as években. 1882. aug. 31-én mutat­kozott be nálunk az »Afrikai nő« c. opera Nelusco szerepében. 1889. szept. 15-től 1895. máj. 15-ig a M. Kir. Operaház tagja volt, ahol a legnépszerűbb művészek között tisztelték. Mikor visszavonult a szín­padtól, énekmester lett és nagyszámú ta­nítvánnyal dicsekedhetett. 1907. szept. ha­vától az Orsz. Színészegyesület színészis­kolájában tanár volt. Megh. 1918. dec. 17-én, Budapesten. — Neje: Schwüller Lujza, volt operaénekesnő. — Leánya: An­dor Mária, drámai színésznő. (L. o.) — Fia: Ernő, énektanár. Mannheimer Gyula, zeneszerző, sz. 1866. okt. 27-én, Pesten. Az Orsz. Zene­­akadémián Nikolits és Ábrányi Kornél ve­zetése alatt végezte tanulmányait. Mun­kája: »Donna Diana«, víg opera. »Mari­jana«, opera 4 felv. Bem. Prága, 1892. jan. 25. 1892. őszén a prágai német szín­ház rendezője. 1893-ban a boroszlói operá­nál működött. Utóbb Berlinben a Bote és Bock előkelő kiadó-cég lektora volt. Mannstädt Vilmos, német bohózatíró, sz. 1837. máj. 20-án, Bielefeldben, megh. 1904. szept. 13-án, Steglitzben. Egy idő­ben színész, majd színházi karmester és dramaturg is volt. Nálunk bemutatásra ke­rült munkája: »A keringőkirály«, énekes boh. 4 felv. Társsz. Brandl János és Costa Károly. Ford. Komor Gyula. Bem. 1900. szept. 15. Városi Színkör. Manon Lescaut (leszkó) opera 4 felv. Zenéjét szerz. Giacomo Puccini. Bem. 1894. márc. 17. M. Kir. Operaház. Fősze­replők: Manon Lescaut: Ábrányiné, Les­caut, bátyja: Beck Vilmos; René de Grieux: Perotti Gyula; Geronte de Ravoir: Odry Lehel; Edmund: Kiss Béla; Korcs­­máros: Hegedűs Ferenc. Dirigálta Nikisch Artúr, operaigazgató. Felújítása 1897. ápr. 10.; 1907. jan. 19.; 1925. márc. 8.; 1928. ápr. 17. Mannsberger Jakab,­­ színigazgató. (Lásd: Mosonyi Károly.) Manowarda József, a bécsi állami operaház basszusénekese, első ízben 1922. máj. 31-én, azután többször vendégszerepelt nálunk. 1927. okt. 21-én újra fellépett a M. Kir. Operaházban »A bolygó hol­landi« Daland, utóbb »Az istenek alkonya« Hagen szerepében. Mantzfeld Gáspár, 1884. ápr. 1. óta 1913. jún. 1-éig (29 évig), színpadi őr­mestere volt a M. Kir. Operaháznak. Mányai Aranka, színésznő, sz. 1879. júl. 9-én, Budapesten. Odry Lehelnél ta­nult énekelni. 1896. okt. 1-én lépett a szí­nipályára, Szálkai Lajosnál, Kassán, majd Győr, Székesfehérvár, Arad színpadjain aratott dicsőséget gyönyörű hangjával. 1907.júl. havában férjhez ment Adorján László íróhoz és búcsút vett a színpadtól. Mányai (Mandl) Zsigmond, énekes­színész, sz. 1877-ben, Budapesten, megh. 1922. jan. 30-án, u. o. A magyar ének­művészetnek egyik kitűnő képviselője volt. Huszonkét éves korában a kolozsvári Nem­zeti Színházban tűnt fel, ahonnét Máder mint ösztöndíjas növendéket az Operaház­hoz hozta. Az Operából Bécsbe vitte útja (1902. október), ahol különösen »A len­gyel zsidó« c. operában zajos sikert ara­tott. Édesatyja elhúnytával búcsút mon­dott a színpadnak , üzletember lett, de a háború utolsó esztendejében ismét csak visszatért régi szerelméhez —­ a színpad­hoz. A Városi Színházban lépett fel és Lothario, Escamillo és más bariton szere­pekben aratta újabb sikereit. Mányik Ernesztina, operaénekesnő, sz. 1846-ban, Vámosmikolán, Heves m., megh. 1867. jún. 7-én, Pesten. Atyja M. János dr. hontmegyei főorvos volt. Mivel már gyermekkorában feltűnt kellemes hangja és kiváló zenei érzéke, atyja Pestre küldte, ahol az első zenei oktatást Langer János tanártól nyerte s gondos oktatás mellett nagy haladást ért el. Reményi Ede bizta­tására Párizsba ment, ahol Rossini oktatta, azután Milanóban folytatta tanulmányait, 196

Next