Schöpflin Aladár (szerk.): Magyar Színművészeti Lexikon 4. Rabatinszky Mária - Zwischenakt (Budapest, 1931)
S - Szathmáry Endre
Szathmáry Dánielné Farkas Lujza maradt 1891 január 31-ig, amikor Szigligeti „Mama” c. darabjában vett búcsút a közönségtől. A közönségnek az előadás előtt megnyilvánult ünneplését megelőzte a színpadi ünnepség. Érdekes azoknak névsora, akik őt akkor hódoló szavakkal üdvözölték: Beniczky Ferenc színházi kormánybiztos, Paulay Ede, az akkori színigazgató, Mihályfi Károly, Felekyné, Bényei István, Zilahy Gyula (akkor még a kolozsvári Nemzeti Színház tagja), Ráthonyi Ákos (akkor még színiiskolába járt), Follinusz Aurél, gróf Zichy Géza (akkor nevezték ki épp először intendássá), végül Fenyvessy Ferenc. Ekkor kinevezték a Nemzeti Színház tb. tagjává és életfogytig 1500 frt évi tiszteletdíjat ajánlottak számára. Koporsója fölött Császár Imre mondott búcsúztatót. Erkel Elek mellett nyugosznak hamvai (Kerepesi rti temető), a főváros által adományozott díszsírhelyen. — 1895. okt. 28-án leplezték le a síremlékét, mely homokkőből készült, sziklatetőn keresztet ábrázol, a kereszt lábánál egy angyal ráborul a márványtáblára vésett névre, melyen ez a felírás áll: „Itt nyugossza örök álmát a haza legnagyobb „Mamá”-ja.” — A sirkőavató beszédet gr. Festetich Andor mondotta. — Sz. a vígjátéki mamák szerepkörében volt legkitűnőbb; jól sikerült alakításai voltak a jóindulatú, de katonás asszonyok, a szúrós nyelvű és epészén leányok, a finomabb és durvább komikum találkozásán álló alakok. Alakjainak öltözetében is kereste a jellegzetesét. Sokoldalú képessége, kifogyhatatlan humora és természetes, művészi heve minden szerepét jelessé alkotta, tapsokra ragadva a közönséget, és amily nagy volt a komikumban, ugyanolyan kitűnőnek bizonyult a drámában is. Szigligeti ekkép jellemzi klasszikus tökélyű, kristálytiszta művészetét: „Szathmáryné nemcsak hogy nem rítt ki a díszes keretből, hanem csakhamar új szerepkört teremtett magának, melyben ő volt kitűnő, melyet senki sem vitathatott el tőle: eredeti a legkisebb árnyalatokig, minden izében magyar, távol minden utánzástól: élethű művészi kép, nemcsak a megszólamlásig, mint mondani szok-tűk, hanem a megszólamláshoz is hű. Ez az új szerepkör a tekintetes asszonyoké volt”. Főbb szerepei: Fadette anyó (Tücsök), Dajka (Romeo), Pernellné (Tartuffe), Tuffier asszony (Idegesek), Millerné (Ármány és szerelem, Brazovicsné (Aranyember), Mama c. szerepe, Tóti Dorka (Peleskei nótárius), Fruzina (Fösvény), Színésznő (Mátrai vadászok) Mogoriné (Fenn az ernyő, nincsen kas), stb. (Erődi Jenő) Szathmáry Endre, színházi karnagy, sz. 1892. nov. 18-án, Budapesten. Katonai és orvosi család gyermeke. Középiskolai tanulmányait a budapesti kegyesrendi gimnáziumban végezte. Jogot hallgatott a budapesti központi egyetemen. Zenei tanulmányait Koessler Jánosnál végezte, a budapesti Zeneakadémián, majd két évig Németországban működik, Georg Bauer operastaggionejánál, kezdetben mint korrepetitor, majd mint karmester. Innen a fővárosba kerül, hol 1914-ig működik. 1916-1924-ig Nagyváradon, 1924-25-ben Pécsett, 1925-től pedig Debrecenben, mint I-só operai karmester. 1929-ben megválasztják a debreceni filharmonikusok Ábrányi Emil utódjául. Zeneszerzéssel is foglalkozik. „Jancsi és Juliska” című daljátéka színre került 1920-ban, Nagyváradon, majd azután minden nagyobb vidéki városban. „Aranykalász” című operettje Pécsett, 1925-ben, „Dr. Lopkovicz”, „Gárdista királykisasszony”, „Negyedik csók”, „Osztrigás hercegnő” c. négy utóbbi operett Csermely Gyula librettóival Erdély minden nagyobb városában, 1921-22-23-ban. Operái: „Anna”, 1 felv. és „Johannes mester” Hilf László szövegével. Ezenkívül egy „B” dur szimfónia 4 tételben, „Daphnis és Cloe” szimfonietta. 2 suite kiszenekarra, egy As dur vonósnégyes 4 tételben, egy Es dur fuvesquintett, 3 tételben. Dalok: Heine, Goethe, Nadányi, Zsolt Béla, Bochkor Jenő, dr. Fényes Jenő szövegeire. Irodalmi munkássága: „Miniatűrök” (1927), „Bihari János és Rákócziinduló” (1928), „Paleográfiai megjegyzések” (1928.), „Bethoventől Schönbergig” (1929.). Zenei kritikák: (Debrecen, Függetlenségi Újság, 1927-1928. évf.) 177 12 Szathmáry Endre