Schöpflin Aladár (szerk.): Magyar Színművészeti Lexikon 4. Rabatinszky Mária - Zwischenakt (Budapest, 1931)
T - Titoknok
Titkos Hona Szülővárosában kereskedelmi iskolát végez, hogy az élettel való küzdelemre felkészüljön. Édesatyja a kolozsvári Karolina-kórház főgépésze, — Bródy Sándor-i figura, mulatós, tradícióból könnyelmű, a régi uriasságot felejteni s abbahagyni nem tudó magyar úr, — a háború is elmélyíti a kis család válságát, amelynek sorsát egy kritikus pillanatban az egyetlen gyermek dönti el. Kolozsváron mindent likvidáltat s anyjával feljön Budapestre, ahol beiratkozik a Színészegyesület iskolájába, óriási nélkülözések között végzi tanulmányait, hogy édesanyját eltarthassa, a Weiss Manfréd-féle hadikeztyű-gyárban vállal akkordmunkát. Auguszta főhercegnő egy ízben a gyárat inspiriálja s 200 munkáslány között rámutat Titkos Ilonára s az őt kalauzoló főmérnöktől megkérdezi: — Ki az a lány? — Ez, kérem, egy hivatalnoklány, — felelte a főmérnök, — aki nem kap állást ... — Érdekes, — jegyezte meg a főhercegnő, — hogy kiválik a többi közül... . . . Aminthogy különvált azóta pályáján is a többi közül. A Vígszínház színpadán vizsgázik, Sudermann „Otthon”ában. Első szerződése Bárdos Artur Belvárosi Színházához köti, amelynek színpadán Szép Ernő: „Patika” c. vs.-ában a „Tündérkirálynő” — néhány szavas szerepében látják őt először komoly esti színpadon, de a karrierje Egyed Zoltán: „Rouge et Noir”-jában indul el: a fiatal színésznő hatalmas feltűnést kelt s Beöthy László felsiet a színpadra s így mutatkozik be az akkor még névtelen Titkos Ilonának: „Beöthy László vagyok, engedje meg, hogy kezet csókoljak magának, mert maga a magyar színpad egyik legcsillogóbb ígérete. Nagyon, nagyon tehetséges!” ... Másnap este Hajó Sándor s az akkor induló Szenes Béla már ott ülnek a színház nézőterén s figyelik az új színésznőt. Még előadás után megkapja „A buta ember” női főszerepét, amelynek premierjén már lelkesen ünnepükt. 150-szer játssza ezt a szerepet. Ezután Strindberg: „Mámor” c. színműve következik, majd felejthetetlen alakítása a „Kékszakáll nyolcadik feleségéiben, amelyről egy szinte önfeledten áradozó sajtóvélemény hirdeti, hogy a magyar színpadnak új csillaga született. 1925 szeptember 25-én színpadot változtat: a Magyar Színházban eljátssza a „Masa pénzt keres” főszerepét s a robusztus drámai tehetségről kiderül, hogy könynyedébb s graciózusabb, mint a legpárizsibb francia színésznő. A direktorok vérszemet kapnak, még néhány francia darab s egy kritikus elnevezi magyar Spinelly-nek. Jön Maugham „Eső”-je. Az ausztráliai part whyski-szóda-gőzű letargiájában úgy visít fel a hangja, mint a vércséé, a „Peripherie”-ben s a „Két lány az uccán”-ban egy, az élet mélységeit ismerő nő szólaltatja meg a szív felcsukló hangjain a gázlámpás éjszaka bánatát. Közben a „Dr. Szabó Juci” százas szériája színesíti az érdekes repertoárt. Főbb szerepei még: „Játék a kastélyban”, „Volga-bár”, „Árnyhalász”, „Névtelenek”, „Mihályiné két lánya”, „Yes”, „Pas sur la bouche”. Az elmúlt szezon végén újból fellángoló sikert arat, a kánikula kellős közepén bezárt színházak némaságában, estéről-estére táblás ház előtt egy fiatal író első darabjában, a „Meddig fogsz szeretni ?”-ben. Művészete: a primitívségig való leegyszerűsítése a színpadi dialektikának, körülbelül a Moissi-módján és eszközeivel. Sikere: az a szonárus, érzékien forró, bársonyos hang, amely az ékkövek annyi színeiben csillog s az a bizonyos Ellinor Glyn-i varázs, amelyet egy új terminus technikussal sex appeal-nek neveznek. Holott minden csak elnevezés. Igazi titka a sikereinek az az ősi egészség, egyszerűség és őszinteség, amely szívéből, lelkéből s testéből úgy árad, mint a napfény. Titoknok. A színházi titkár hivatalos neve a legrégibb időkben. Szigligeti Ede is „titoknok”-i minőségben szerepelt a hivatalos iratok aláírásánál, a szinlapok szerkesztésénél, azonban az 1846 aug. 22-én kelt hivatalos hirdetményen már mint „titkár” szerepel és ezt a szót használták már azontúl a magyar színházi titkárok. (V. ö. „Életképek”, 1846. II. köt. 154 old.) 358 Titoknok