Schöpflin Aladár (szerk.): Magyar Színművészeti Lexikon 4. Rabatinszky Mária - Zwischenakt (Budapest, 1931)

U - Unger István - Unger Karolina - Ungvári Miklós - Ungvári szinészet

Unger István Unger István, színész, sz. 1902 febr. 5-én, Szatmárnémetiben. Atyja: U. Ist­ván, a Magyar Nemzeti Bank felügye­lője. Egyetemi tanulmányai után az Orsz. Színészegyesület színészképző-iskoláj­át végezte s szülővárosában 1910-ben kezd­te a pályát. Igazgatói: Kovács Imre, Kardoss Géza, Faragó Ödön, Polgár Ká­roly és újra Kardoss Géza. (Debrecen) Főbb szerepei: Faun, Bligny herceg (Vasgyáros), Iván (Trojka), Juskievics (Hotel Imperial), Kopereczky (Noszty­­fia esete), Laji cigány (Süt a nap), Da­­niló (Víg özvegy), Cárevics címszerepe stb. — Mint elismert rendező több darab kiváló sikerében osztozkodott 1925 óta. Unger Karolina, európai hírű magyar operaénekesnő, nagyterjedelmű alt és mezzoszoprán hangú, sz. némelyek sze­rint 1800-ban, Bécsben, más forrás sze­rint pontosan 1803 okt. 28-án, Székes­­fehérváron, a­hol atyja (János Károly, szepességi születésű, a bécsi tisztképző Theresianum első kormányzója) gazdál­kodó volt; megh. 1877 márc. 23-án, Fi­renzében. Már 1819-ben lépett fel Bécs­ben, mint Cherubin („Figaro lakodal­ma”) . Beethoven is kedvelte s reá bízta — a nagyhírű Sonntag Henriette szop­ránja mellett — az alt magánszólamot a IX. szimfóniában ama nagy hangverse­nyen, (az akkori operaházban: Kärnth­­werthor-Theater, 1824 máj 7.) a mellyel Beethoven elbúcsúzott a nyilvános sze­repléstől. 1825 óta 15 éven át szinte ál­landóan Olaszországban énekelt, Carlot­­ta Ungher néven; mint legnagyobb ének­művésznőt ünnepelték; neki írta Doni­zetti a „Belisario” és „Maria di Rudenz” főszerepeit, Pacini pedig „Niobe”-t és „A velencei lovagok”-at. 1833-ban Pá­rizsban énekelt; Rossini így jellemezte: „Önben megvan a Dél perzselő tüze, az Észak energiája, ennek vas tüdeje, ezüst hangja és arany tehetsége van.” — Ros­sini ajánlatára ismét szerződtették olasz­­országi körútra, amelyben főként Rossini operáiban lépett fel: Nápoly, Velence, Torino, Róma, Verona, Livorno ünnepel­ték. Reggio-ban 1837 jan. 17-én egy ezüst tálra helyezett rózsa-koronával és aranyemlékpénzzel tisztelték meg, első oldalán: Carolina Ungher, a másodi­kon : két egymásba font babér és virág­füzérek közt: „Musicis modis summa gustu maior, Regii Lepidi mundinariis lu­­dis amperificatis anno MDCCCXXXVII.” 1839 junius 25.-én U. K. egy gróf­nál Penzingben találkozott szintén a magyarországi születésű Lenau Mik­lóssal, a nagy német költővel; a két fen­séges lélek örökre egyesülni akart, de L. le volt kötve ... A díva utóbb Drez­dában volt szerződve (1840-42) , majd megismerkedett Sabatie Francois francia íróval (1818-1891), nejévé lett s vissza­vonult a színpadtól 1843-ban. Egy szép honleányi vonást olvasunk róla a „Re­­gélő”-ben (1843. 42. sz.). Székesfehér­vár tűzkárt szenvedett lakosainak 1000 aranyat adományozott. (Kereszty István.) Ungvári Miklós, színész, sz. 1875 ápr. 1-én, Szakcson, Tolna m. Temesvárt járt színésziskolába, majd 1900 október havában kezdte a pályát. 1908-ban Pa­­lágyi Lajos tagja. Működött Szabados Lászlónál, Hidvéghy Ernőnél, Makó La­josnál stb. A jellem- és apaszerepekben aratta legnagyobb sikereit. Mint ügyes­tollú poéta évek óta dolgozik vidéki la­pokba. Ungvári színészet. Ungvár város szí­nészetéről már az 1800-as évek elején olvasunk. A „Magyar Kurír” 1828. évi 33. számában megemlékezik a nemes if­jak előadásáról, mikor is Fáy András: „Régi pénzek” c. darabját játszották. 1830-ban már erősen buzgólkodnak a műkedvelők az ungvári színészet állan­dósítása érdekében. 1835 márc. havában a táncteremben Tóth István igazgató kezdett játszani. (Lásd: „Honművész”, 1835. 26. sz.) Tagok: Ajtai, Bajuszi, Lőrinczy, Szalay, Sipos, Vincze, Réthe­lyi. 1838 júl. 10-én Kálmán György tár­sulata a „Griseldis”-t játssza elsőül. 1853 dec. havában Pázmán Mihály, 1857-58- ban Fehér Károly, ugyanez év őszén Hetényi József, 1859-ben Lángh Boldi­zsár, 1860-ban Kocsisovszky Jusztin, 1864-ben Szabó és Philippovics, 1866-ban Latabár Endre jár társulatával Ung­vári 1867-ben Várady és Pártényi mű­ködik nagy részvétlenség mellett, 1871- 392 Ungvári színészet

Next