Schöpflin Aladár (szerk.): Magyar Színművészeti Lexikon 4. Rabatinszky Mária - Zwischenakt (Budapest, 1931)
R - Révai Miklós
Réthy Mihály fához szegődött harmadmagával. Társai Arany János és Hegedűs Lajos voltak. Aranyt akkor született színésznek tartották, s szerepeket adtak neki, míg Réthyt ■csak jegyszedőnek tették. De ez állását is elvesztette, amikor megtudták, hogy minden jóravaló tanulót ingyen ereszthet a színházba. Később a Balla Károly társulatánál Nagyváradon, a Komlóssyénál Kassán, Füreden alkalmazták, de csak színlaphordozónak és statisztának; szerepet sehol se kapott. Ez elkedvetlenítette. Egyszer (1838.) Miskolcon, Ujfalussy társulatánál kávésasztalt kellett a színpadra vinnie, de megbotlott, az asztalt elejtette, s őt megint elkergették. Ekkor jött Pestre. Színész szeretett volna lenni, de reményét vesztve, beállt jurátusnak. Látva azonban a régi színészek jó játékát, addig kérte Földváry alispánt és igazgatót, míg csekély fizetéssel bevették a Nemzeti Színházhoz kardalosnak és statisztának. Közel hat évig itt se jutott szerephez, csak az ügyelőséget nyerte el. Élete fordulója a forradalom előtt az az idő volt, midőn Nagy Ignác »Tisztújítás«-át Szentpétery javára adták elő. Ekkor Szentpétery jószívűsége juttatta a »nemesek hadnagya« szerepéhez. A színháznál azt hitték, elejti, holott roppant hatást csinált vele. A közönség tapsolta s arcképe csakhamar megjelent e jelmezben. Az addig mellőzött színész igen népszerű lett eredeti, kedélyes, jóízű alakításaiért s a népszínművek megkedveltetésében lényeges része volt. Azóta a népszínmű egyik oszlopa lett s Piros Pistája, Kányai kocsmáros-a, Vén csikós-a, Vén bakancsos-a, Borbócs a (»Nők az alkotmányban«) stb. a legtősgyökeresebb alakok emlékében maradnak meg. Ő minden ízében ismerte a népet, tudott alakítani, bőven volt leleménye, s kedélye. A népszínműíróknak is sok hálás ötletet és jó tanácsot adott. Az ötvenes évek elején azt hitték, hogy ha ő visszavonul a színpadtól, lesz folytatása fiában, Csongorban, ki már 14 éves korában szintén jóízű eredetiséggel tudta ábrázolni a pásztorgyerekeket, de a fiúból nem lett semmi, elcsavarodott, elzüllött. Atyja elfelejtette úgy nevelni, hogy ember legyen belőle. A vén színész szert tett egy kis vagyonra is, de nem tudta megőrizni. Kőbányai szőlője más kézre került s csak az Orczy-ház mögötti telke, hol egy kis kunyhóban lakott, maradt meg. Onnan került a kórháziba, hol végrendeletet írt. Humora majdnem az utolsó órájáig kitartott. Kevéssel halála előtt beüzent az Athenaeum kiadóhivatalába, ahova egészséges korában ellátogatott újságot olvasni, hogy küldjék el neki az »Üstökös«-t és a »Bolond Miskát«, hadd vihessen magával egy kis friss tréfát útravalónak. Már beszélni se tudott s Szigeti Józsefnek kézmozdulatokkal mutatta, hogy ő már megy fölfelé. Szigeti két órakor még mellette volt, azután a drámai ülésbe kellett mennie, a haldokló oda üzentetett neki, hogy gyorsan jöjjön, valami mondanivalója van. Mire azonban Szigeti a színháztól a pár száz lépésnyire levő orvosegyetemi klinikára élt, a hatvani (ma Kossuth Lajos) és az Új világ (ma Semmelweiss)utca sarkára, szemben a híres Arany Sas szálloda (ma Országos Kaszinó) épületével, öreg pályatársa már meghalt. Máj. 31-én d. u. 4 órakor temették a színház udvarából, mely tömve volt részvevő közönséggel, de ennek zöme nem fért be s az utcán hullámzott. A koszorúkkal borított koporsót a drámai tagok vették körül égő fáklyákkal. A színházi énekkar gyászdalokat adott elő; Fejes Dániel ref. segédlelkész mondott halotti beszédet s Feleky Miklós búcsúztatót. A temetőben a lelkész mondott imát a sír szájánál s mindenki áldást kívánt az öreg színművész hamvaira. (Réthy Mihály családi neve Szikszay volt.) Sírkövének ez a felirata: »A magyar embernek százféle alakja vamfitt lenn. Ősi fajunk, népünk, mesteri tüköre mind, Nem színlel, de való képmás volt véle a színpad, ízről-ízre igaz. Miért, hogy a Sírja is az?« (Erödi Jenő.) Révai Miklós, nyelvtudós, sz. 1749. febr. 24-én, Nagyszentmiklóson (Torontói m.), megh. 1807. ápr 1-én, Pesten. Tanulmányai végeztével tanári pályára lépett és mint nyelvtudós is rendkívüli munkásságot fejtett ki. 1779-ben egy tudós társaság eszméjének ügyét szorgalmazta, ezzel egyidejűleg Bessenyei György röpiratát, az »Egy magyar Társaság iránt való jámbor szándék«-ot kiadta és ő maga — 44 — Révai Miklós