Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)
G - Gronau, Georg - Gropius, Martin - Gropius, Walter - Gros, Antoine Jean
Groller 419 belül «150 kötetből «álló könyvtártöredéke alapján. Az első periódusba sorolható G.-kötések tipikus aldinák és 1510—16 között készültek, a második periódus ismertetőjele az ú. n. entre-laps-stílus, mely a kéziaranyozású szalagszerkezet vonaltestét keleties modorú lakkfestéssel színezte s amely az 1516—28-ig terjedő idő termelését reprezentálja, a harmadik periódusba osztható kötéseken a lakkfestést fekete vagy sötétbarna pác váltja fel, végül az 1535. évvel kezdődik a Párizsban készült kötések sora, a negyedik és utolsó periódus, mely a szerszámtechnikai előadás fölényes biztonságával párosult stílustisztaság eddig elért legmagasabb fokát képviseli. A párizsi kötések tiszta kéziaranyozásukkal évszázadokon át mintaképei maradtak a könyvkötőmestereknek, érthető tehát, ha a saját korukra is óriási hatásúak voltak. A G.-kötések tették bibliofillá G. barátját, I. Ferenc királyt is, aki viszont ezzel alapját vetette meg annak a hagyományossá vált udvari könyvkultusznak, melyet a francia királyok hosszú sora a XVIII. sz. végéig a szenvedélyes mecénások bőkezűségével űzött. A G.-kötések superlibrise: J. Grolierii et Amicorum, Jaschik. GRONAU, Georg, német művészettörténész. * Berlin 1868. u. i. és Bonnban tanult, majd Olaszországot utazta be, ahol később letelepedett. 1897— 1900. a berlini Kupferstich-kabinetnél szolgált, később a kasseli képtár igazgatója, a göttingai Tud. Akad. lev. tagja. Főkép az olasz renaissance művészetével foglalkozott s e területen mint kutatónak, rendkívüli érdemei vannak. Könyvei Giovanni Belliniről (Künstlermonographien és Klassiker 1. Kunst), Tizianról és Raffaelről (Klassiker d. Kunst) szólnak. GROPIUS, 1. Martin, német építész (1824—1880), az olasz renaissance szellemében épült, tégla-architektúrájú berlini Kunstgewerbemuseum s az impozáns lipcsei Gewandhaus tervezője. G., 2. Walter, német építész, * Berlin 1883 Peter Behrens tanítványa, a weimari, majd dessaui Bauhaus igazgatója és építészeti osztályának vezetője. Egyike az új építészeti stílus legkiválóbb előharcosainak. Legnevezetesebb munkái: Adolf Meyerrel együtt készített felhőkarcoló terve a Chicago Tribune pályázatán (1922), az ugyancsak közösen tervezett jénai városi színház épülete és a ,,Blockhaus Sommerfeld“ a Berlin melletti Dahlemben. Tőle való a dessaui Bauhaus épületcsoportja, melynek fő jellemző vonása az üveg döntő jelentőségű alkalmazása. Igen fontosak egyes típusházai. Irodalmi műve: Internationale Architektur (München, 1925). GROS (ejtsd: gró), Antoine Jean, francia festő, * Párizs 1771, f 1835. David legkiválóbb tanítványa. Egész művészi fejlődését befolyásolta, mondhatni megkötötte az a föltétlen tisztelet, amellyel mestere utasításait szinte vakon követte. Még így is kiváló kvalitásokat árul el. Csataképeiben a szokásos sémából és sablonból kikívánkozva, annyi a realista törekvés, kompozíciói oly színesek, elevenek, lendületesek, bolorítja annyira dús és túlfűtött, hogy még Delacroix is tanulhatott tőle. G. fiatalon, a diadalmas olasz hadjáratban került öszsze Bonaparte tábornokkal s az arcolei csata zseniális képével alapozta meg további karrierjét. A császárnak és tábornokainak haditettei, egyéniségei elég ,,anyag“ volt számára, fantáziája, kifejező ereje s heve követni tudta a maguk realitásában is grandiózus eseményeket, s az átmenet a romanticizmushoz, sokban már maga is inkább romantikus, mint klasszicista. A Bourbonok kora kevesebb anyagot adhatott művészetének s a művészt a fiatal generáció részéről egyre hevesebb, gúnyosabb támadások érték. Csüggedése meghasonlásig fokozódott s egy éjszaka a Szajnába ölte Grolier-kötés. Gros