Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)
M - Meulen, Adam Frans van der - Meunier, Constantin
Meuten 113 M. mint építész is egyike a legeredetibb modern tehetségeknek. Hevesy, MEULEN, Adam Frans van der, flamand festő, Brüsszel 1632, Párizs 1690. P. Snaijers tanítványa, Lebrun ajánlatára Párizsba került, ahol 1673. az akadémia tagja lett. XIV. Lajos király szolgálatában nagy falképeket festett a versaillesi kastélyban és Párizsban a Hôtel des Invalidesben. Művei nagy részében a francia király csatáit, vadászatait, ünnepi és diadalfelvonulásait örökítette meg, részben mintaképen a gobelingyár részére. Rendszerint nagyterjedelmű kompozíciói, festői felfogás és megkapóan finom színezésük által válnak ki. Képei közül 23 darab a párizsi Louvreban található, de a nagyobb európai képtárakban sem ritkák. Lovasütközet c. képét a budapesti Szépműv. Múzeum őrzi. MEUNIER (ejtsd: monyé), Constantin, belga szobrász és festő, * Etterbeeck (Brüsszel külvárosa) 1831, + Brüsszel 1905. Rodin mellett a XIX. század végének legjelentékenyebb szobrászegyénisége. Már 50. évét túlhaladta, amikor első munkásszobrát, a Hámormunkást (1886) a párizsi Salonban kiállítja és egészben 20 év állott csak rendelkezésére, hogy a munkások életéből vett bronzszobrainak hosszú sorát megalkossa. Nemcsak motívumaiban volt újító, hogy a munkások világát úgyszólván fölfedezte a szobrászatnak, hanem azok fölfogásában is egyéni utakon járt, amikor a napi munkában elcsigázott alakokban egy új szépséget, a jellegzetességet látta meg. Az egyes alakokat élettől duzzadó típusokká emelte, melyek lényege nem a részletek aprólékos kidolgozásában, hanem az egész alaknak, egy-egy jellemző mozdulatnak egyszerű, de legkifejezőbb visszaadásában rejlik. Test és ruha egy egészbe olvad monumentálisan ható, jobbára kis bronzaiban, melyek ritkán haladják meg az 50—60 cm-nyi nagyságot és nyugodt, széles felületekben adják a meztelen vagy felöltözött emberi test formáit. Szobraiban lelkének két eleme jut kifejezésre: a germán, mely a jellemző, a gondolati tartalom felé és a román, mely a heroikus pátosz, a jellemzőnek klasszikus ideállá való emelése felé vonzotta. Első nagy sikereit, mint szobrász, Francia- és Németországban aratta. 1886. Párizsban dicsérő elismerést, az 1889-i világkiállításon pedig a nagy díjak egyikét nyeri és ott ettől kezdve úgyszólván évente kiállít. Első gyűjteményes kiállítása 1896-ban Párizsban, majd utána Drezdában és Berlinben volt. Halála után munkáit összegyűjtve Bécsben . Művészeti Lexikon, II. (1906), majd nálunk is (1907) kiállították. Tulajdonképent sikereinek terére csak későn lépett, noha már 16 éves korában szobrásznak készült, de kevéssel utána a festészetre tért át. Első mestere Brüsselben egy édeskés akadémikus szobrász, Fraskin volt, kinél három évig szinte inasszolgálatokat teljesített és sikerült is neki őt a szobrászattól elfordítani. Mint festő, De Groux-hoz, a nyomor festőjéhez került. Ennek hatása alatt festette a trappisták életéből merített első képeit: Trappisták temetése (1863), Trappisták a kápolnában (1870). Közben oltárképeket fest: Szt. István (1868, genti múz.). Életének ez első korszakát két kép zárja le: Epizód a parasztháborúból (1878) és a két Sevillai dohánygyár belseje (1882, mindkettő brüsszeli múz.). 1881 körül jutott Liége környékére, majd a Mons környékén levő Borinage-ba, a szénbányák „fekete országá“-ba. A munkások nyomorúságos élete mély hatást gyakorolt e helyeken reá és előbb a tájat, majd a munkásalakokat örökíti meg pasztelleken, vízfestményeken, később olajképeken vagy 10 éven át. Az utóbbiak közt a legmegkapóbb Hekatomba c. olajképe, melyen egy bányaszerencsétlenségnél elégett holttestek mellett asszonyok a halotti szemfedőket varrják. Képei csak előkészítői voltak szobrainak, melyek a munkások minden típusát földolgozták. A Hámormunkást (1886) követték azt Antwerpeni zsákhordó (1890), a társait hívó Boulognei halász, a bányalég áldozatául esett halott fiú és anyjának tragikus csoportozata (1891, brüsszeli múz.), a nagy mozdulatának ritmusával ható Kaszás (1891). Közben (1892) felnőtt fia elvesztése fölött érzett fájdalma két munkájára ihlette: a megrázó Ecce Homo-ra (a brüsszeli múz.) és a feltámadás reményét megérzékítő Tékozló fiú megtérése (Berlin, márványpéldány a Szépművészeti Múzeumunkban). 1893-ból való a brüsszeli botanikus kert két szobra: a szinte szimbolikus magasságba emelt Magvető és a nap hevében homlokáról az izzadtságot törülő, megpihenő Kaszás. Nagyszerű lószobra, amely szociális célzatú művészetének manifesztációja, az 1900 ban Brüsszel egyik terén felállított ivó ló, hátán félmeztelen munkással és az agyoncsigázott bányaló megható apró bronzszobrocskája. Jellemző mellszobrai: az animális arckifejezésű Kohómunkás és az antwerpeni Zsákhordó büszke feje. Élete utolsó szakában a Munka egészében el nem készült emlékének nagy koncepciója foglalkoztatta, ennek részletei a négy Meunter