Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)
P - Pálmai C. - Pálmerné Sawyer Éva - Palmetta - Palmezzano, Marco - Palóczi Antal - Palomino Y Velasco, Acisclo Antonio - Palota - Paluyay Zoltán
Pálmai 262 lencei festő, * * Velence 1544, + u. o. 1628. Atyjának, Antonio P.-nak tanítványa, előbb egy ideig Urbinóban és Rómában is tartózkodott, hol Raffael és Michelangelo hatottak rá, de Velencébe visszatérve, a nagy velencei festők, főleg Tintoretto hatása alá került. Friss színei és dekoratív érzéke, valamint szép arcképei korában sok megrendelést szereztek neki, ami gyors és sokszor felületes munkára csábította. Átmeneti festő a XVII. sz.-ba, kiben a nagy elődök kihangzanak. Főleg Velencében működött. Képei: Mária templombamenetele, Szt. András mártírhalála (Drezda), Krisztus siratása (1600, München, Bécs), Kain megöli Ábelt, Mária Immaculata, továbbá velencei prokurátor, egy szobrász arcképe (valamennyi Bécs, Kunsthist. Mus.) és a teljesen Tintoretto Paradicsom képének hatása alatt álló Utolsó ítélet (Velence, doge-palota, Sala dello Scrutinio). Fónagy. PÁLMAI C., festő. * Buda 1825 körül. Alighanem Bécsben tanult, azután Budán, Sopronban és Pozsonyban dolgozott. Főleg arcképeket festett, 1852. Pozsonyban festette a király arcképét. Művei közül Russ Nép. János és feleségének arcképei Sopronban magántulajdonban vannak. PALMERNÉ SAWYER Éva, angol pasztellfestő. Tanulmányait Londonban, Párizsban és Brüsszelben Orpennél és Van den Buschnál végezte, 1925. több arisztokrata arcképét festette s a Nemzeti Szalonban 1926. koll. kiállítást rendezett. PALMETTA, 7 vagy több pálmalevélből álló legyezőszerű dekoratív elem, a görög építészet kedvelt ékítménye. Valószínűleg az egyiptomi stilizált pálma-motívumból ered Többnyire sorozatosan fordul elő, ilyenkor az egyes palmetták indákkal vannak egymással összekötve. Fő díszítő *i—-j* eleme az antefixnek (1. L""''o.), azonkívül főleg vá- Palmetta.zaképeken és terrakottákon maradt fenn (Selinus). A rómaiak és a renaissance építészetében is gyakran felhasznált díszítő motívum. PALMEZZANO, Marco, tkp. Marco di Antonio P., umbriai festő, * Forli 1456, s valószínűleg 1538. Melozzo da Forli tanítványa és segédje; ferrarai festők is hatottak rá. Közepes, igen termékeny művész, ki mestere kompozícióit és színeit a részletek szorgalmas kivitelével többé-kevésbbé szárazon követi. Korai képei: Űrvacsora, Angyali üdvözlet (Forli képt.). Képei a Brerában: Krisztus születése (1492), Madonna 4 szenttel. (1493), a legszebb Mária megkoronázása; kései képe az Uffiziban Krisztus a kereszten (1537), szép tájképpel. Egyéb képei: Krisztus születése, A feltámadt Krisztus (1525, mindkettő Berlin), A szt. család a kis Szent Jánossal, Holt Krisztus (budapesti Szépm. Múz., az utóbbi Pálffygyüjt.). Kitűnően van képviselve az esztergomi képtárban is. PALÓCZI Antal, építész és építészeti író, * Budapest 1849 márc. 13. u. o. 1927 aug. 16. A magyar városrendezés úttörője és egyik legkiválóbb művelője. Budapesten és Bécsben végezte a műegyetemet, azután a fővárosi iparrajziskola tanára volt. Sokat foglalkozott a főváros szabályozásának problémájával, különösen az Erzsébethíd és az új városháza elhelyezésével, a Tabán újjáépítésével, a Lipót-, Erzsébet- és Belváros szabályozásával. Az ő tervei szerint épült a Szabadságtér s Arad egyes részei, s több magyar város szabályozási tervét készítette el. Irodalmi művei közül említésre méltóak: Városok rendezése, A modern városépítés alapelvei, Vignola oszloprendjei, Michelangelo mint építész. Érdemeiért a Pro litteris et artibus aranyérmével tüntette ki a király. Elnöke (I. mestere) volt a Magyar Építőművészek Szövetségének. PALOMINO Y VELASCO. Acisoio Antonio, spanyol festő, * Busalance (Andalusia) 1653, Madrid 1726-ban. A ,,spanyol Vasari“-nak nevezik Museo Pictorico (Madrid, 1724) munkája miatt (a festészet elmélete és spanyol művészek életrajzai, 1744-ben angol, 1779-ben Raphael Mengs német fordításában). Mint festő Luca Giordano hatása alatt állott. Vallásos tárgyú, dekoratív freskói: Valencia, S. Juan, Salamanca, S. Esteban, Granada, Cartuja. PALOTA, nagyobbszabású, monumentális jellegű épület vagy épületcsoport, amely vagy fejedelmek, főpapok, főurak lakásául szolgál, vagy közérdekű rendeltetésű (díszesebb kiképzésű középületek: törvényhozási, törvénykezési, posta-, bank- stb. paloták). A középkori profán építészetben a vár lakóépületének megjelölése (galas, középkori latin nyelven palatium, franciául palais, németül Pfalz, Palast, olaszul palazzo). PALUGYAY Zoltán, festő, * Liptóbodafalva 1898 nov. 9. 1919. a bpesti képzőműv. főiskolán Balló Edénél, 1920. a krakkói képzőműv. akadémián J. Falatnál, 1921—2. Berlinben és Hamburgban s 1923. H. Hoffmann magániskolájában Münchenben tanult. 1920. a szlovák képzőműv. társulat liptószentmiklósi kiállításán szerepelt először nyilvánosan s ugyanez évben Krakkóban a Sztuka művészegyesület tárlatain is részt vett. 1924. Kézdi- A Palugyay