Paedagogiai encyclopaedia - Verédy Károly (Töredék, 1886)
E - Érzékek
194 Érzékek. vezetteti. Értelmetlen pedig az, ki képzeteinek összefüggését nem teszi függővé a tartalomtól, de az egyidejűségtől. Lelkünk azon működése, hogy eszméket (L. Gyakorlati bölcsészet.) létesit, észnek mondatik. Értelem és ész a közéletben nagyon sokszor azonosoknak tartatnak, paedagogiai kézikönyveinkben pedig nem egyszer a lélek önálló tehetségei gyanánt szerepelnek, holott azok csak lelki, habár egymástól különböző állapotok. Értelem és ész együtt szellemnek neveztetik. A kiválóbb bölcsészek is, mint Kant, Hegel és Herbart az észt és értelmet jelentőségükre nézve egymástól eltérőleg magyarázták.. E helyütt a véleménykülönbség felett bírálatot mondani nem lehet feladatunk, de miután paedagogiai szempontból fontos annak megállapítása, hogy az ész és értelem miként fejlődik, a »Szellem« czímű közleménynél felsoroljuk a feltételeket. Érzékek, érzékszervek, érzés, érzet, észrevevés. Lelkünk azon képessége, hogy a külvilág benyomásait felfogadja érzéknek neveztetik. Az idegek (L. e.) részben az emberi test olyan szerveiben végződnek, amelyeknek hivatása főleg a külbenyomásokat a végre felfogadni, hogy azok az agyhoz elvezettethessenek. Ezek az érzékszervek. A külvilág okozta benyomás nem egyéb, mint az idegekre való hatás ingerek által, amelyek a nyugalom állapotából mintegy felriasztják, felizgatják az idegeket. Minden inger, ha érzési idegekre gyakorol benyomást, általuk befelé terjesztetik az agyba és ott sajátságos változást — érzést — hoz létre, de miután az agyra más idegek is hatnak és számtalan ilyen állapot hozatik létre, amelyek ellentétességük és erejük arányában módosítják egymást, ezért csakis ily módosult állapotban jut a lélekhez. Számtalan ingerállapottal megtörténik, hogy mással való találkozáskor teljesen elvész és nem jut a lélekhez. Ez által érthetővé válik az is, hogy néha nem látunk és nem hallunk, habár fény- és hanghullámok ingerük is idegeinket. Amidőn az érzésről tudomást vesz a lélek, keletkezik az érzet. A tudomány ez időszerint azt már képes constatálni, hogy mi módon származnak az érzések, de hogy ebből az érzetek hogyan keletkeznek, azt eddigelé felfejteni képtelen volt. Az embernek öt érzéke van u. m. a hallás, látás, tapintás, szaglás és az ízlés. A hallás szerve a fül, melynek egyes részei a fülkagyló, a halljárat, a dobhártya, a dobüreg a hallcsontocskákkal (kalapács, üllő, kengyel) végre a tömkeleg. A hallás a következő módon jön létre: A külvilágban levő ruganyos testek rezgésbe jönnek és a körülöttük levő levegőt mozgásba, hullámzásba hozzák. A hanghullámok benyomulnak a fülbe, megrezegtetik a dobhártyát és az ezzel érintkező hallcsontokat, ezek a benyomást a tömkelegben levő fülvízre