Paedagogiai encyclopaedia - Verédy Károly (Töredék, 1886)
E - Érzékek
Érzékek: 195 átviszik, mely az abban keletkező hullámzással a halló idegek végszálait ingerli, mig így az ideg ingerelt állapotba jut, mely az agyvelőig elhat, hogy innen a lélekbe jusson. A látás szerve a szem, a melynek legfőbb része a szemgolyó, hártyákból áll, ezek elseje kemény, fehér és át nem látszó, a szem fehérje, mely azonban csak mellső részében színtelen és átlátszó. Ezt követi az eres hártya, közepén nyílással, a pupillával. Az eres hártyán terülnek el a látási ideg végszálai és a reczehártyát képezik, mely a fényinger iránt a legérzékenyebb. A szemnek belsejét a víznedv, lencse és az üvegtest képezi. A látás úgy történik, hogy a nap vagy más égő test az aethert, a sebet rezgésbe hozza. Ezen rezgés (sugár) a szem pupilláján keresztül a szemgolyó belsejébe nyomul. A benyomuló sugár a lencsén megtöretik és az üvegnedven át a reczés hártyára esik, mire ott a sugárzó test megfordított képe keletkezik, mely a szemideg végszálaival a szemideget úgy ingerli, hogy az a szemidegen át az agy velőig hat s innen a lélekbe jut. A tapintás szerve a bőr, melyet finom érzési idegszálak szőnek át és testünk egész felületén a haj, szőr és köröm kivételével, közvetítik a nyomási ingereket a hátgerinczen át az agyvelő belsejébe, ahonnét az a lélekbe jut. A bőr azonban oly ingereket is felfog, amelyek a hőből származnak és annak mérsékétől függenek. Miután a hőérzeteket, éppen úgy mint a tapintásbelieket, a lélekben a bőr keletkezteti, ezért nem külömböztetünk meg két külön érzéket, hanem a tapintási és hőérzéket egybe foglaljuk, mivel ugyan egy szervük van. Az Ízlés szerve a nyelv, melyet az ízlésideg finom végszálaival mintegy átsző. Az Ízlés előáll, ha vegyileg (czukor oldat) ingereltetik az izlési ideg, mely az ingert az idegen át az agyvelőbe és onnan a lélek székhelyéig juttatja. A szaglás szerve az orr, amelyben a szaglási ideg végeit magában foglaló nyákhártya fogja fel a szagos testekből felszálló gázokat, ingereket, melyek az orridegen át az agyba jutnak és onnét a lélekben a szagérzetét keltik föl. Az egyes érzékek a szellemi életben külömböző szerepet játszanak ugyan, a mennyiben összes érzéki észrevevéseinket éri eszközük, de a külvilág megismerésében mégis a látás érzéke hat közre leginkább, mert kilencztizedrésze az észrevevéseknek a látás érzékére esik. A különböző értékek útján nyert, de ugyanazon egy tárgyra vonatkozó észrevételek tudatunkban egy egységes összképzetté alakulnak, melynél a látás észrevéte képezi a középpontot, miért is ezt szemléletnek mondjuk, így pl. a kősó szemléletében benfoglaltatik, hogy szürkésszínü, kerek alakú — jegecz, szagtalan, üvegfényű, sajátságos izű, oldható. Szemléleteink képezik fensőbb lelki tevékenységünk alapját. Ahol a szemléletek hiányzanak — ott a gondolkodás csak szóképzetek játékára sülyed. Ezért követeli a modern oktatás, hogy a szemléletből kell a tanításnál kiindulni. Nihil est in intellectu, quod non prius fait in sensu. Éppen ezért felette fontos az érzékek