A Pesti Hirlap Lexikona A-Z (Budapest, 1937)
Cs - Csonkamagyarország - Csonkamagyarország nem ország, egész Magyarország mennyország - Csonkamindszent - Csonka törvényhatóságok - Csonkítás - Csont - Csonthamu - Csonthártya - Csonthártyagyulladás - Csontház - Csonthéjas termés - Csontliszt - Csontolaj - Csontos halak - Csontosi János - Csontszén - Csonttályog - Csonttan - Csonttelep - Csonttörés - Csonttuberkulózis - Csontvarrat - Csontváz
231 Csonkamagyarország — Csontváz Cső Csonkamagyarország, 1. Magyarország. Csonkamagyarország nem ország, egész Magyarország mennyország, általános irredenta jelmondat, mely országos pályázat alapján keletkezett. A Védő Ligák Szövetsége Ormánczy Nándor vezetésével 1920 júniusban pályázatot hirdetett egy legfeljebb húsz szóból álló Imára (1. Nemzeti Hiszekegy) és tíz szóból álló jelmondatra. A meghatározás szerint mindkettőnek azt a gondolatot kellett kifejeznie, „hogy minden törekvésünk elrablott országrészeink visszafoglalására irányuljon és addig nem lesz pihenésünk, amíg hazánk újból egységes nem lesz“. A pályázatra 120 pályázó többszáz pályamunkát küldött be, melynek eredményeként Rákosi Jenő és Kozma Andor vezetése alatt működő bíráló bizottság javaslata és a VÉLZSZ határozata alapján a 107. pályázat jelmondatát, a „Csonkamagyarország nem ország, egész Magyarország mennyország“-ot fogadták el. Ennek szerzője Bessenyei Szabó Mihály nyug. főispán, unyi (Esztergom vm.) lakos volt. Az eredményt 1920 szept. 20. hirdették ki. A nyertes jelmondatot, melyről Rákosi Jenő azt írta, hogy „két sorában szerzője úgyszólván egekig kivágja azt, aminek kifejezését mind keresték“ — a VÉLZSZ elnöksége csakhamar százezer példányszámra szétküldte és országszerte népszerűsítette, az a pályázat célja szerint mindenütt elterjedt, hivatalok, iskolák, testületek helyiségeiben, járművek belsejében, nyomtatványokon stb. megjelent, teljesen átment a köztudatba és külföldön is ismertté vált. Csonkamindszent, kir., Baranya vm., szentlőrinci j., 233 l., u. p., u. t. és vá. Szentlőrinc. Csonka törvényhatóságok. Az idegen megszállás következtében megcsonkított törvényhatóságoknak Csonkamagyarországon maradt részét az 1923 : XXXV. tc. ideiglenesen a szomszédos vármegyékkel egyesítette, így alakult meg: 1. Győr, Moson és Pozsony ; 2. Komárom és Esztergom; 3. Nógrád és Hont; 4. Borsod, Gömör és Kishont; 6. Szatmár, Ugocsa és Bereg ; 6. Szabolcs és Ung ; 7. Csanád, Arad és Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye. Minden egyesített vm.-nek közös székhelye, képviselőtestülete van. A többi megcsonkított vm. megtartotta csonkán is önállóságát, így Csonkamagyarországon összesen 25 vármegye van. Csonkítás, sebészeti műtét, mellyel a végtagok kisebb-nagyobb részét eltávolítják. Van folytonossági és ízületben való csonkítás. Csont. A gerincesek Cs.-vázát alkotó kötőszöveti képlet, mely keménységét, erősségét és rugalmasságát a benne összekevert szerves és szervetlen alkatrészeknek és szerkezetének köszönheti. A Cs.-szövet tartalmaz 30% csontenyvet, 60% szervetlen sót (főleg kalcium és foszforsavas sókat) és 10% vizet. A Cs.-ok középdarabja tömöttfalu Cs.-csőből áll, végei szivacsos csontlemezekből vannak. A Cs.-ok felszínét Cs.-hártya borítja, belsejükben Cs.-velő van, egymással szülő felszínüket porc borítja. Csontizama, a csontok levegőn való elégetése után visszamaradt szervetlen alkatrészek. Anyaga főkép foszforsavas mész. Csonthártya (periosteum), a csontokat borító hártya, mely különösen izmok, inak és szalagok tapadási helyén vastag. A csontokat tápláló vérereket és csontképző sejteket tartalmaz. Csonthártyagyulladás (periostitis), a csontot fedő hártya gyulladása, melyet leggyakrabban fertőzés okoz. Fájdalmas betegség. Csontház (lat. Ossarium), középkori temetők kápolnája, amelyben temetkeztek és az elhúnytak csontjait összegyűjtötték. Csonthéjas termés (drupa), kettős burokkal ellátott termés, külső rétege húsos, belső rétege fás v. csontkeménységű, ez zárja a magvasé. A Cs. magra való v. duránci, ha a gyümölcs húsa és a csontburok szoros összefüggésben marad. Csontliszt, zsírtalanított és kilúgozott csontokból készített, foszforsav-tartalmú műtrágya. Csontolaj, nitrogéntartalmú állati anyagok (csont, szőr, bőr) száraz desztillálása útján nyert fekete, kellemetlen illatú illóolaj, melyet állatok bőrbetegségei ellen használnak. Csontos halak (Teleostei), a halak osztályának egyik rendje, csontos belvázzal. A ma élő halak nagy része ide tartozik. Csontosi János (1846—1918), a Nemzeti Múzeum könyvtáros, bibliográfus, kitűnő újlatinista. Nagy érdemeket szerzett a Corvina maradványainak felkutatása körül. Csontszén (spódium), készítésére a zsírtalanított csontokat levegőtől elzárt térben elszenesítik. Színtelenítő és elnyelő képességéért a cukorfinomításban használják. Csonttályog, a csontvelőgyulladással kapcsolatban fejlődik majdnem kizárólag a serdülés korában, a sípcsont felső, ritkábban a combcsont alsó részében. Gennyes gyulladás, mely áttör a csonthártya alá és végül a bőrön át kitör. Csonttan (osteológia), a boncolástannak a csontok leírásával foglalkozó része. A Cs. művelése a XV. sz.-ban indult fejlődésnek. Csonttelep, csont-breccia, olyan törmelékkőzet, melynek főanyagát csontok, kagylók és csigahéjak alkotják, mint ragasztószer mészkő és agyag szerepel. Cs. több geológiai lerakódásból, különösen a jura határából ismeretes. Csonttörés, a csont folytonosságának megszakadása, külső erőbehatás vagy a csont betegségeiben rejlő ok (daganat, csonttuberkulózis) miatt. A törés foka szerint csontrepedés, vagy teljes törés. A gyógyítás szempontjából fontos a nyílt és zárt törések elválasztása. A gyógyulás összeillesztés, gipsz- v. sínkötés segélyével csontforradás útján történik. Csonttuberkulózis (csontszú), a csontok gümőkóros megbetegedése, leginkább gyermek- és serdülőkorban jelentkezik, genyedéssel járó csontvelőgyulladás v. csonthártyagyulladás formájában. A gümőkór általános kezelésén kívül a beteg góc kiirtásával kezelik. Csontvarrat, a csontoknak egymásba illő csipkék általi mozdíthatatlan egyesülése. Ilyen varratokat találunk a koponya csontjai között, melyek a koponya növésének befejeztekor összeforradnak. Csontváz, a test szilárd váza, mely egyes fontosabb szervek körül védő tokot alkot; az embernél a test súlyának kb. V—V? részét teszi