Polgári Lexicon 2. - Budai Ferenc (Pest, 1866)

F - Faragó György - Farkas Bálint

gették őket, mig valami prédát gondolhattak náluk. László is, noha sebet kapott, utánok eredt, és látván, hogy egy kun egy szép magyar leányt lovára felkapott s viszi, azt űzőbe veszi, gondolván, hogy az a váradi püspök leánya lehet, de a Zúg (ez volt László lovának neve) a kunt be nem érhette, azért azt kiáltja a leánynak, hogy kapja meg a kun övét, vesse le magát a lóról, és a kunt is magával együtt rántsa le a földre, melyet a leány meg is cselekedett. László oda érvén, ezt a kunt is megölte, és a leányt megszabadította, ki is a kun életéért igen esdeklett előtte. Faragó György. Verőczei követ volt a budai diétára 1447. észt., mikor Hunyadi János gubernátornak Buda vára által adatott. Társai Markóczy Péter, Fig János, Vitus, és Osvald voltak. Farkas Bálint. Váradi püspök lett 1490. észt. Pruisz János helyébe. Egyéb nyelvek közt, a cseh vagy tót nyelvet igen jól értette s beszélte, és kétség kívül azzal nyerte egyikkel azt a nagy kedvességet, mind Pruisz püspök, mind pedig Ulászló király előtt. Egészen el akar­ván magát a világtól vonni Pruisz, a püspökséget önkényt letette, és maga kérte a királyt, hogy ő helyébe ezt a Bálintot tegye püspök­nek, melyet könnyen meg is nyert. Ez időtől fogva ritkán bocsátotta el őt Ulászló a maga oldala mellől, de ő sem csalta meg soha Ulászlónak ő hozzá való bizalmát. Mihelyt meghallotta 1491. észt., hogy Albert Lengyelországból bejött és Kassa alá szállott, mindjárt számos és jól felkészült lovassággal ment Budára, ezen kívül nagy summa pénzt is vitt a királynak, és vele együtt elment Kassa alá Albert ellen. Itt mikor a két ellenséges tábor összecsapott volna, és Albert a magáénak hanyatlását látta volna, hirtelen egy hajító dár­dára kötött levelet küld Ulászlóhoz, melyben őt arra kérte, hogy szembe beszéljenek egymással. Megszűnt tehát a viadal, és a két fejedelem, egy a két tábor közt vont sátorba összejött, ahová senki egyéb be nem bocsáttatott, hanem egyedül Bálint volt a két fejede­lem közt esett szemrehányásoknak tanúja, sőt talán közbirája is. Ugyanazon esztendőben, midőn a magyarok Budán azon békességért háborognának,­ melyet az ország és Ulászló nevében, Bakacs Tamás és Báthori István kötöttek vala Maximilian császárral, maga kijött azokhoz Ulászló a budai várból, és maga adta okait azon békesség el­fogadása szükséges voltának. De minthogy ő magyarul semmit sem tudott, amit ő csehül vagy tótul beszélt, azt szóról-szóra Bálint mon­dotta el magyarul a magyaroknak. De nem elégedtek meg a magya­rok ezen okokkal, és sok sürgetés, utána való járás után is, csak tizenöt főember találkozott, akik azon békességnek maguk neveit alá.

Next