Polgári Lexicon 2. - Budai Ferenc (Pest, 1866)

L - Lehel vagy Leel - Lengyel László (Thóti) - Lengyel János (Thóti)

kedvezni a szerencse, de azután nyakrafőre kellett nekik a német fegy­ver előtt szaladni. A sok fogoly között Lél, Bulcs és még egy harma­dik vezér is, a németek kezébe akadtak, kiket mind­hármósokat Ottó felakasztatott Regensburgban. Ezek szerént a csak mese, amit Thu­­róczi beszél Lélről, t. i. hogy Lélt még Konrád császár fogatta volna el Augsburgnál, és mikor Konrád azt kérdezte tőle, micsoda halált választ magának ? azt felelte: „adják ide kürtömet, hadd kürtöljek egyet utoljára, azután felelek;“ azonban mihelyt kezébe adták a kür­töt, azzal Konrádot agyon ütötte, és azt mondotta : „Eredj előre a más világra, és ott az én szolgám leszesz.“ Ha pedig volt abba va­lami igaz, hogy Lél valakit így küldött maga előtt a más világra, úgy lehet gondolni, hogy talán Ottó a Lél kivégeztetését valami Kon­rád nevű emberre bízta. Lél azt ütötte agyon , és azután a hit a köz nép közt szájról szájra adatván által, a szokás szerént hazugsággal toldatott, és a gyalázat Konrád császár nevére ragadt. A jászberényiek még ma is mutogatnak egy szaru formát, melyet régtől fogva Lél kürtjének tartanak. Hogy az Lélé lett volna valósággal, azt megmu­tatni nem lehet. A bizonyos, hogy az a szaru valaha nem közönséges emberé volt. Mikor a török bírta Budát, az oda való basa azt magá­hoz kérette. Attól tartván a jászberényiek, hogy örökre odavesz, min­den arany karikákat s drága köveket leszedtek róla, melyeket többé fel se raktak reá. Akik látták, azt mondják, hogy reá nézve elefánt agyarának kell gondolni, magassága fél fől két ujjnyi, nehézsége ne­gyedfél font. Igen sok jeles metszés vagyon rajta, melyeket Molnár Ferencz után leír Dugonics, Etelkája második könyvében p. 153. Még ma is némely nemes famíliák felvihetik Lélre a magok eredetöket. Ne­vezetesen Bihar vármegyében Sarkad nevű­ helységben vagyon egy Ősi- Lehel (Lehel de Ős) nevű nemes familia, mely magát ő tőle hozza le. Lehel vagy Leel. Lásd Lél. Lengyel László. (Thóti). Királyi tábla bírája volt 1507. észt, mikor Ulászló a hét bányaváros, úgymint Körmöcz, Újbánya, Selmecz, Bakabánya, Fehérbánya, Besztercze és Libet adózástól való szabadsá­gokat megerősítette. Azelőtt két esztendővel, ő volt egyik küldött a rákosmezei hires diétára Somogy vármegyéből. Társai Korotnay István, Janky János és Kálmán János voltak. Lengyel János. (Thóti.) Kétség kívül László fia. Jelen volt 1527. észt. első Ferdinánd koronázásán, és akkor létetett főasztalnoknak vagy tálnoknak. úgy látszik ingadozott a Ferdinándhoz való hű­ségben 1531. észt., legalább akkor ő is együtt tanácskozott Babocsán Perényi Pé­terrel és másokkal.

Next