Polgári Lexicon 3. - Budai Ferenc (Pest, 1866)

S - Szapolyay István

lől lévő faluk és városok. A következett esztendőben, mikor Márbur­­got (Marburg) ostromlaná együtt Mátyással, a pápa követe érkezett a magyar táborhoz, kinek czélja a lett volna, hogy Mátyás és Fridrik közt békességet csináljon. Hajlott Mátyás a követ szavára, és azzal együtt visszament Rakelsburgba, mindazáltal Marburg alatt ott hagyta Istvánt egy csoport katonasággal, ahol micsoda szerencsétlenség érte őt. Lásd Hans János. Újra Marburg felé indult ő 1482. észt­­a ki­­rálylyal, aki őt Pozsonból előre elküldötte. A Mura vize mellett Pruckhoz (Bruck) közel találkozott Fridrik császárnak három ezer emberével, akikkel megütközött, ámbár ő sokkal kevesebb magával volt. Kénytelen volt a magyar sereg, egy igen véres csata után, hátat fordítani, melyet midőn István bátorítana, és meg akarna állítani, a németek fogságába esett, akik őt két kísérőre bízták, hogy Pruckba kisérjék be, míg ők a többi magyarokat kergetik. Az után elkapja István egyik kísérőnek fegyverét, és azzal mind a kettőt hirtelen megöli, maga pedig minden út nélkül a király táborához visszabujdoklott, és azzal együtt sokkal nagyobb készülettel Marburg alá ment, melynek elfoglalásában igen sikeres szolgálatot tett. Bécs megvétele dicsőségének is egy nagy ré­sze őt illette. Ugyan 1484. esztendőnek vége felé, őt küldötte Má­tyás annak megszállására; azután való esztendőnek elején pedig, maga is utána ment neki, amikor aztán egyesült erővel úgy körülfogták Bécset, hogy az kénytelen volt magát az éhség miatt feladni. Minek­utána Mátyás Bécset nagy pompával elfoglalta, ezt az Istvánt, Szé­kely Jakabbal és Kan­say Lászlóval, Németujhely alá küldötte, me­lyet ő sok ideig tartott ostrom után meg is vett Mátyás ott létében 1487. észt. Azelőtt kevéssel Ebenfurt nevű várossal ajándékozta meg őt a király Austriában; azután pedig két esztendővel Bécs városa ka­pitányává, és Austria gubernátorává tette őt, hogy ott katonákat szed­jen és tartson, akikkel Fridrik ellen mindenkor készen álljon. Szem­mel látott tanúja volt Mátyás halálának, ugyanis mihelyt a nyavalya érte őt, mindjárt hivatták Szapolyayt, aki mindaddig mellette for­golódott szerette királyának, míg abból a lélek kiszakadt. Mikor az­tán a Mátyás özvegye Beatrix férje holttestét Fehérvárra haza kisérte, a főrendek helybehagyásával Bécset s egész Ausztriát Szapolyayra bízta. Eszerént csak messziről kellett neki nézni egy darabig miképen há­­borognak itthon egymás között a magyarok az uj király választásban, de utoljára csakugyan ő döntötte el az egész dolgot, öt rendbeli kö­vet kérte akkor a magyar királyságot, akik közül két rendbeli talált a rendek között hatalmasabb pártfogókra, úgymint az Ulászló cseh király, és a Mátyás király fia, Corvin János követei. Ezeknek párt­

Next